(Figyelő 1996/5. szám)
A kisbankok sorsáról szóló összeállításban szereplő Dunabank Rt. ügyében néhány adalékkal ki lehet egészíteni az információkat. Házastársam a bank ügyfele, így közvetlenül tájékozódtunk arról, hogy milyen tervekkel vág neki a pénzintézet a lakossági hitelkártya üzletben az idei évnek. Pontosabban azt kell írnom, hogy a konkrét tervekről egyelőre nem tájékozódhattunk, ugyanis a bank egyelőre csupán egy udvarias levelet írt. Ebben az szerepel, hogy a Dunabank hamarosan tőkeerős partnert talál, olyat, amely kiemelt fontosságúnak tartja az elsősorban a bankkártyák révén a bankhoz kötődő jó ügyfélkört. Bővebb tájékoztatást adni még nem állt módukban, így aztán arról sem tájékoztatták az ügyfeleket, hogy a bank milyen feltételekkel adja majd ki a maga külföldön is használható, új forint alapú kártyáit. Az indok talán elfogadható: meg akarják várni, hogy a partner bank milyen kártyacsaláddal rendelkezik, s nyilván egységesen akarnak megjelenni az ügyfelek előtt.
Féltételezem, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel: visszaüthet a késlekedés, a feltételek későbbi nyilvánosságra hozása. A többi bank nem győzi bombázni a lehetséges ügyfeleket a különféle kártya-ajánlatokkal. Ebben a helyzetben már problémát okozhat, ha valamelyik versenytárs mondjuk negyedéves hátrányba kerül a többiekkel szemben. Ajánlom a figyelmükbe, hogy kísérjék nyomon az egyébként általában jónak minősített Dunabank kártyarendszer sorsát. A későbbieken tanulságos lehet, hogy milyen gyorsan reagált a piaci viszonyokra ez a bank.
