Napokon belül elfogadja az új versenytörvényt a parlament. Az öt év tapasztalatát magában foglaló jogszabály lényeges változásokat hozhat a Versenyhivatal munkájában és a piac szereplőinek életében. Szigorításokra és enyhítésekre egyaránt számíthatnak a vállalkozások, amelyeknek nem a kirakatban lévő változásokban kell keresniük a leginkább húsbavágó újdonságokat.
Az elmúlt években azzal a jelszóval maradt szinte érintetlen a piaci versenyt szabályozó törvény, hogy rendszerét szétvernék az állandó módosítgatások. Öt év tapasztalatai alapján most remélhetően átgondoltan módosul a törvény, amelynek tárgyi és személyi hatálya egyaránt megváltozik.
Mindeddig sok problémát okozott, hogy a jogszabályt csak a vállalkozások gazdasági tevékenységére lehetett alkalmazni, pedig gyakorta nem gazdasági tevékenység keretében és nem vállalkozások által sérült a verseny. Az új jogszabály hatálybalépése után már mindenki – így például szakmai szövetségek ellen is – indítható eljárás, amennyiben tevékenysége hatással van a piacra.
A napi gyakorlat és a közeljövő szempontjából kisebb, bár a sajtóban eddig jóval többször emlegetett változást hoz az a határokat átszelő módosítás, amely szerint a törvény hatálya alá tartozik a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása Magyarországon érvényesülhet. Az ennek alapján induló eljárások egyelőre csak fikciók, ezek a magyar EU-integráció következő szakaszában kaphatnak csak teret.
Hivatali generál nélkül
Jelentős változást hozhat a Versenyhivatal munkájában az a módosítás, amely szerint a “generálklauzulát” csak a bíróságok alkalmazhatják majd. A tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmát általában kimondó szabály alapján eddig a Versenyhivatal is elmarasztalhatta a vállalkozásokat. Ezzel a felügyelet maga is alakíthatta a joggyakorlatot, hiszen a döntéseiből derült ki: milyen magatartást tart tilosnak.
A miniszteri indoklás szerint a jogbiztonság szempontjából célszerűtlen a versenykorlátozási tilalmak fölé egy ilyen, rendkívül általános megfogalmazású generálklauzulát helyezni. Ennek némiképp ellentmond az, hogy a szabály szóról szóra bennmarad az új törvényben, a tisztességtelen verseny tilalmáról szóló részben. Az idetartozó ügyekben viszont csak bíróságok előtt indítható eljárás. Valójában tehát a törvény kiveszi a Versenytanács eszköztárából ezt a lehetőséget, aminek nyomán várhatóan csökken majd az elmarasztaló határozatok száma, illetve a jogsértés megállapításához alaposabb vizsgálati jelentésekre és bizonyítási eljárásokra lesz szükség. Eddig ugyanis nem volt ritka, hogy ha egy, a törvényben konkrétan körülírt tilalom megszegése nem volt kellően bizonyított, akkor áttértek a generálklauzula általános tiltásának alkalmazására. Az ilyen ügyek egy részében a versenytörvény konkrét magatartáscsoportokat tiltó fejezeteinek átfogalmazása és kibővítése kínálhat majd megoldást.
Ilyen lehet a fogyasztók megtévesztését tiltó fejezet, amely komoly átalakuláson ment keresztül. A Versenyhivatal fennállásának öt éve alatt az ebben felsorolt tilalmak miatt született a legtöbb elmarasztaló döntés, és a kiszabott bírságok nagyobb részét is ilyen jogsértések alapozták meg. Az új törvényben már a fejezet címe is más lesz: a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásának tilalma. Ezt az indokolja, hogy a megtévesztő cselekmények mellett a jogszabály tiltja a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását is. Ilyennek tekinti a törvény különösen azt, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, az ajánlat valós megítélését, mással való tárgyszerű összehasonlítását. Ez az új, kellően körülírt paragrafus részben arra a problémára is választ ad, amelyet a törvényből kikerült, az áru megtévesztésre alkalmas módon való összehasonlítását tiltó passzus okozott a versenyhivatali gyakorlatban.
A fejezet újrafogalmazza a megtévesztés kiemelt eseteit, sőt magát a fogyasztók megtévesztését is. A jogsértés bizonyítása egyszerűbbé válik, ugyanis nem kell kimutatni azt, hogy a megtévesztés a “kelendőség fokozása érdekében” történt. Az eddiginél tágabb lehetőségeket nyújt a törvény a Versenyhivatalnak akkor is, amikor kimondja: fogyasztónak tekintendő a megrendelő, a vevő és a felhasználó. A megtévesztés konkrétan felsorolt esetei közé bekerült a különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltő magatartás, valamint az is, ha az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztói döntést befolyásoló körülményről adnak megtévesztésre alkalmas tájékoztatást.
A tulajdonosok szabadsága
A Versenyhivatalban “igazi” versenyügyeknek tartott kartellek és vállalati összeolvadások szabályai is jelentősen megváltoznak. Ezek közé tartozik az, hogy az új törvény megfogalmazásai már lehetővé teszik az értékesítési lánc szereplői között létrejövő “vertikális” kartellek elleni fellépést. Eddig csak a versenytársak összehangolt magatartására illetve versenyt korlátozó “horizontális” megállapodására vonatkozott a tilalom. Az új jogszabály az eddigi tapasztalatokra figyelemmel kartellezésnek tekinti a vállalkozások társadalmi szervezetének, köztestületének, egyesületének és más hasonló szervezetének olyan döntését is, amely korlátozza vagy korlátozhatja a piaci versenyt. A kartellezés eseteinek eddiginél részletesebb példálódzó felsorolása mellett komoly változást jelent a tulajdonos szabadságának elismerése.
A versenytörvény mindeddig akkor is tiltotta a versenykorlátozó megállapodást, ha az azonos tulajdonos befolyása alá tartozó cégek között jött létre. Az új jogszabály már kimondja: egymástól nem független vállalkozások között létrejövő ilyen megállapodás nem esik tilalom alá. A függetlenség kritériumait részletesen meghatározó törvényrész egyben külön szabályokat alkalmaz az állami vagy önkormányzati többségi tulajdonban lévő vállalkozásokra. Ezek akkor is függetlennek tekintendők, ha piaci magatartásuk meghatározásában önálló döntési joggal rendelkeznek, így esetükben a magántulajdonban lévő cégeknél szűkebb körben ismeri csak el a versenyjog a kartellezés lehetőségét.
Új elem a törvényben, hogy az már nem csak a Versenyhivatalnak, hanem a kormánynak is jogot ad arra, hogy egyes cégcsoportoknak a tiltás alól mentességet adjon. A kormányzatnak ugyan figyelemmel kell lennie a versenytörvényben meghatározott mentességi feltételekre, de ennél nagyobb kötelezettséget rá ez a jogszabály nem ró. Így, ha a Versenyhivatal elutasítja egy kartell engedélyezését, még mindig lehet lobbyzni a kormánynál.
Fúziókra várva
Vissi Ferenc, a Versenyhivatal elnöke a következő években a vállalati fúziók számának jelentős növekedésével számol, ami a felügyelet munkájának átalakulásával is járhat. Talán ezért is foglalkozik az új törvény részletesebben “a vállalati összefonódások ellenőrzésével”. Már ez a fejezetcím is jelzi, hogy az állam a hatályban lévő jogszabálynál kiterjedtebb körben kívánja ellenőrizni és befolyásolni a cégkoncentrációkat. A régi versenytörvény még csupán a vállalkozások közötti szervezeti egyesülést tette engedélykötelessé meghatározott méret vagy piaci részesedés felett. Az új jogszabály a szervezeti összeolvadáson túl számos olyan lehetőséget sorol fel, amely egy cég irányítási jogainak megszerzéséhez vezet – és ezáltal kötelező a versenyhivatali engedélyeztetése. A befolyásszerzés jogi sokszínűségére reagáló szabályozás egyben egyszerűsít is. Eddig akkor kellett engedélyt kérni a fúzióra a Versenyhivataltól, ha az abban részt vevők piaci részesedése bármely árunál meghaladta a harminc százalékot, vagy együttes árbevételük több volt tízmilliárd forintnál. Az új törvényben már csak ez az utóbbi kitétel szerepel, aminek ugyan inflálódik az értéke, de megítélése egyszerűbb, mint a piaci részesedésé. Az elfogadás előtt álló jogszabály külön kritériumot határoz meg a biztosítókra és a pénzintézetekre. Esetükben a lekötött bruttó biztosítási díj, illetve a mérlegfőösszeg tíz százaléka alapján számolják ki az engedélykérés küszöbértékét.
Az új törvény talán legkevésbé változó fejezete az, amely a gazdasági erőfölény-nyel való visszaélés tilalmát mondja ki. A “százalékok” itt is eltűnnek, a gazdasági erőfölény tényét nem lehet majd az érintett termékből 30 százalékot meghaladó piaci részesedés alapján megállapítani. Újabb szempontokat viszont ad a jogszabály az erőfölény meghatározásához, és a visszaélés eseteinek példálódzó felsorolását is kibővíti, pontosítja.
A Versenyhivatal öt évének küzdelmei az eljárási szabályok módosításában lelhetők fel a leginkább. A felügyeletet eluraló bagatell ügyekkel szemben is akadályokat támaszt a törvény, ám annak résein a szkeptikusok szerint visszaszivároghatnak a tyúkperek. Jelenleg a hivatalban a “tantusz-elv” érvényesül: ha a versenyjogsértést sérelmező befizeti az ezer vagy tízezer forintos eljárási díjat, akkor szinte elkerülhetetlenül megindul a vizsgálat – akkor is, ha a felügyelet számára nyilvánvaló, hogy nem történt jogsértés, vagy az ügy igen csekély jelentőségű. Az új törvény ezzel szemben a kérelemre indítható eljárások körét azokra az esetekre korlátozza, ahol ez az ügy természetéből fakad: bírósági perek, kartellek, vállalati összefonódások engedélyeztetése. Egyéb esetekben a hivatal kezébe kerül a gyeplő: az eljárás megindításáról ugyanis a maga belátása szerint dönt.
Tyúkperek alkonya
Jogsértést ugyan bárki bejelenthet, azonban ennek alapján nem kell a Versenytanácsig elvinni az ügyet: harmincnapos “elővizsgálat” után a hivatal határozhat arról, indít-e eljárást. Ezzel a törvényalkotók szándéka szerint kiszűrhetők a felügyelet munkájában eluralkodni látszó tyúkperek. A versenyhivatali gyakorlatot ismerők azonban arra figyelmeztetnek: a vizsgáló szakértőknek az eddigihez hasonló mennyiségű munkát jelenthet ez a szabályozás. Igaz ugyan, hogy egy ügyet egy – esetleg formális – vizsgálódással lezárhatnak, ám a bejelentések száma nagyobb lehet, mint a kérelmeké, mert nem kell hozzájuk az érdekeltséget bizonyítani: boldog-boldogtalan a hivatalhoz fordulhat. Ráadásul a vizsgálónak sem hiányzik egy elutasítás utáni sajtóvita, ezért – ha biztosítani akarja magát – megindítja az eljárást. Az egyelőre csak a jövő zenéje, hogy a pesszimista vagy az optimista forgatókönyv valósul-e meg a gyakorlatban.
A cégek számára azonban akad ennél komolyabb változás is. Ilyen például az, hogy az eljárás megindításának tényét a Versenyhivatal nyilvánosságra hozhatja. Ráadásul a Versenytanács tárgyalásai is nyilvánosak – igaz, azokat a versenybírók részben vagy egészben zárttá tehetik. A nyilvánosság elrettentő ereje mellett a bírságok terén is új lehetőséghez jut a hivatal: a Versenytanács ugyanis a közérdekre tekintettel elrendelheti a határozatában foglaltak azonnali végrehajtását, így a kiszabott bírság megfizetését is. Ha az elmarasztalt a végrehajtható bírságot a meghatározott időre nem fizeti meg, akkor az a jegybanki kamat kétszeresével ketyeg tovább. Igaz viszont, hogy ha a bíróságon kiderül: a Versenyhivatal döntése jogsértő volt, akkor a befizetett bírság és a keletkezett kár összegét a versenyhatóság hasonló kamattal köteles visszafizetni.
Azt még nem tudni, kinek mibe kerül a januárban hatályba lépő új versenytörvény. Az azonban biztos, hogy jó lesz rá alaposan felkészülni, nehogy a sűrűn emlegetett változások mögött megbújó csendes módosítások okozzanak meglepetést a hivatal színe elé kerülőknek.
