1995. november: A Legfelsőbb Bíróság döntése kötelezi az ÁPV Rt.-t, hogy a Dunai Vasmű társasággá alakulásakor már átadott 641,3 milliárd forint értékű részvényein kívül további 2,348 milliárd forint névértékű részvényt adjon át a dunaújvárosi önkormányzatnak a belterületi földek ellenértékeként.
November: Liszkai Péter, az ÁPV Rt. jogi ügyvezető igazgatója előterjesztést készít az igazgatóság számára az önkormányzatoknak járó részesedésekről. Ez a körülmény cáfolja azt a hivatalos állítást, hogy az ÁPV Rt. nem ismerte az összes önkormányzati igényt.
December 14.: Tocsik Márta Szokai Imre kifejezett ajánlásával megkezdi a munkát az ÁPV Rt.-nek.
1996. január 10.: Az ÁPV Rt. igazgatóságának ülésén elhangzik, hogy egy külső tanácsadóval már „előrehaladott állapotban vannak a tárgyalások”. Liszkai szerint két lépcsőben ki lehet elégíteni az összes önkormányzati igényt, s az ÁPV Rt. által fizetendő összeg 15 milliárd forintra csökkenthető. Bár vita alakul ki, végül az igazgatóság úgy dönt: az önkormányzatok járandóságának kiadásához „külső szakértőt” vesz igénybe.
Január 17.: Az igazgatóság ülésén úgy határoznak, hogy a külső szakértő sikerdíja az önkormányzatok igényéhez képest elért megtakarítások 10 százaléka. Ugyanekkor rögzítik, hogy az önkormányzati igény 11,803 milliárd forint, míg ezzel szemben a kialkudott állapot 8,968 milliárd forint. A külső szakértő nyomban felveheti az első sikerdíjat. Az ÁPV Rt. átadja a külső szakértőnek az önkormányzatokkal kötendő szerződések mintáit.
Január 31.: Az ÁPV Rt. irattárába beérkezik az első olyan önkormányzati megállapodás szövege, amelyet Tocsik Márta segítségével hoztak tető alá.
Február 12.: Keretszerződést ír alá az ÁPV Rt. és a külső szakértő. Tartalma szerint a szerződés ügyvédi tevékenységre irányul.
Február 16.: A keretszerződés nyomán megkötik a konkrét szerződéseket, amelyek alapján a külső szakértő számlázhat. A szerződések a januárban terítéken szerepelt s már elfogadott tételeket tartalmazzák.
Április 19.: Tocsik Márta benyújtja első számláit az ÁPV Rt.-nek. Ezeket Liszkai Péter igazolja aláírásával, ellenjegyezi Kamarás Miklós vezérigazgató-helyettes és Lascsik Attila akkori vezérigazgató helyett Kocsis István vezérigazgató-helyettes.
Május 7.: 355 011 739,- forint értékben az ÁPV Rt. 114 számlát fizet ki Tocsik Mártának.
Június 12.: Az igazgatóság ismét tárgyal az önkormányzati juttatásokról, s zárt pályázat kiírásáról dönt. Az előkészítő iratokból megállapítható, hogy a fél évvel korábbi mulasztást szeretnék pótolni. E napon Liszkai Péter értesíti Tocsik Mártát, Horváth Ádámot és az Utilitas Rt.-t a pályázatról.
Június 20.: Az igazgatóság megállapítja, hogy Tocsik Márta nyerte meg a pályázatot, s négy nap múlva meg is kötik vele a második szerződést, amely csupán a díj mértékében tér el az előzőtől.
Július 30.: Beérkeznek az ÁPV Rt.-hez az újabb számlák Tocsik Mártától. A számlát Liszkai Péter és Kamarás Miklós igazolja, és Kocsis István ellenjegyzi.
Augusztus 9.: 449 106 800,- forintot utalnak át Tocsik Márta számlájára.
Szeptember: A Figyelő szerkesztősége felvilágosítást kér az ÁPV Rt.-től az önkormányzatokat megillető tulajdonrészek, illetve azok ellenértékének kiadásáról. Az első érdeklődésre az ÁPV Rt. képviselői készségesen válaszolnak.
Szeptember 3.: A Figyelő kérdésére Horn Gyula sajtótájékoztatóján kijelenti: A privatizációról sok híresztelés kering. A kormány minden konkrét vádat kivizsgál, ám eddig visszaélésre utaló jelenségre nem bukkant. Továbbra is teljes bizalmát élvezi mind Szokai Imre, mind Kocsis István.
Szeptember 12.: A Figyelő írásban rákérdez az ÁPV Rt.-től: alkalmaztak-e külső szakértőt az igények elszámolásakor. Az ÁPV Rt. e kérdés megismerése után egyetlen konkrét kérdésre sem válaszol.
Szeptember 19.: Megjelenik A megtakarító című cikk.
