A kérdésre, hogy valójában mire is szolgál az 1975-ben Valery Giscard d’Estaing kezdeményezésére létrejött G7, Lyon után sem kapott elfogadható választ a világ. A hét legfejlettebb ipari országot tömörítő szervezet éves csúcstalálkozóját megelőző sajtókommentárok most is a világgazdaság jövőjének kereteit meghatározó döntéseket harangoztak be, a valóság azonban, hogy a tanácskozásról szóló tudósításokban inkább a színházi élmények, mintsem a konkrétumok domináltak.
A gazdasági globalizációt szolgálni kívánó társaság valójában kirekesztő politikát folytat – írja a párizsi Le Monde. Hogyan vindikálja magának a jogot az elitgyülekezet, hogy a világgazdaságban robbanásszerű fejlődéssel egyre nagyobb szerephez jutó országok orra előtt becsukva a kapukat, elefántcsonttoronyból erőltesse rá akaratát a sokaságra – teszik fel a kérdést az elemzők. Bizarr helyzet, hogy a berlini fal leomlása után egyedül Oroszország számára nyílt egy szűk bejárat a szervezetbe. Milyen alapon és miért pont Oroszország, miért nem Kína, Brazília, India vagy éppen Nigéria, ez utóbbiak gazdasági súlya már most elegendő a világgazdaság egyensúlyának megbolygatásához. A G7 összetétele nincs összhangban a célokkal, jelen formájában hamarosan hitelét veszti, és búcsút mondhat XXI. századi ambícióinak – figyelmeztetnek a szakértők.
A Lyonban történtek igazolják az aggályokat. A nagy várakozással megelőzött rendezvényen ugyanis többnyire a politikai viták domináltak, és a gazdasági ügyekben inkább csak formális döntések születtek. Közös nyilatkozatot adtak ki a terrorizmus elleni harcról, a szervezett bűnözés elleni közös fellépést szolgáló intézkedéscsomagot fogadtak el, megragadták az alkalmat, hogy az orosz elnököt távollétében is biztosítsák támogatásukról.
Ami a gazdasági problémákat illeti, azok ügyében az elfogadott kompromisszumok nagyvonalúan elkerülik a gyakorlati teendőket. Így egyetértés volt a tekintetben, hogy könnyíteni kell a legszegényebb országok adósságterhein. A kategóriába tartozó 48 ország adósságállománya már 1993 végén a GDP 73 százalékára rúgott, az ENSZ adatai szerint összegszerűen 127 milliárd dollár volt. Ezen országok nem képesek teljesíteni az adósságszolgálatot, a hátralék 1993-ban 5 milliárd dollárt tett ki.
A Hetek múlt év végi nápolyi értekezletén körvonalazódott a javaslat, miszerint a Nemzetközi Valutaalap aranykészletei 5 százalékának eladásából fedezze az adósság-elengedést, illetve a későbbi kedvezményes hiteleket ezen országok számára. Lyonban viszont már úgy fogalmaztak, hogy az IMF a “rendelkezésre álló forrásokból” oldja meg a támogatást. Igaz, nagyvonalúbbak voltak az adósság-átütemezés kérdésében, és a döntés szerint a Párizsi Klub tagjai, valamint a multilaterális pénzintézetek átléphetik az eredetileg 67 százalékban maximált adósság-átütemezést.
A Hetek várhatóan hajlandók 80 százalékig elmenni, a hitelek 10-20 százalékát pedig segélyre konvertálják a gazdag országok. A Világbank egyébként már ezt megelőzően elkötelezte magát 500 millió dolláros adósságkönnyítés erejéig, és további 7 évig évi 200 millió dollár támogatást ígért. Összességében a Párizsi Klub, a Világbank és az IMF adósságkönnyítése mintegy 6-7 milliárd dollár tehertől szabadítja meg a Szaharától délre fekvő afrikai országokat a következő hat esztendőben.
Felemásan értékelhető a Hetek álláspontja a dollár árfolyamáról. A nyilatkozat szerint üdvözlik a dollár erősödését, ám a továbbiakra nem adott iránymutatást Lyon. Az áthallások azonban arra engednek következtetni, hogy Washington nem kíván a jelenleginél erősebb dollárt, miközben Nyugat-Európa nem bánná, ha versenyképességét az amerikai valuta további izmosodása támogatná.
Lyon harmadik legfontosabb témájában, az Irán, Líbia és Kuba ellenes amerikai szankciók ügyében az USA-t burkoltan elítélő álláspontot fogalmaztak meg a Hetek. Mint ismeretes, Washington nem csak saját vállalatainak, hanem a külföldi cégeknek is szankció terhe alatt akarja megtiltani az említett három országbeli beruházásokat, kereskedelmi tevékenységet. Kanada és az európai államok által támogatott deklaráció szerint a G7 “távol tartja” magát minden olyan intézkedéstől, amely ellentétes a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályaival.
A folytatás jövőre Denverben. Az ott hozott határozatok súlya minden bizonnyal attól függ majd, hogy “exkluzív klubösszejövetelt” rendeznek-e az amerikai városban, vagy pedig az eredeti giscardi szándékoknak megfelelő műhelymunkára kerítenek sort, amelyben igényt tartanak a világgazdaságot máris felforgató “kistigrisek” együttműködésére is.
