A köztartozások lassan az állam számára elviselhetetlen méreteket öltenek. Szakértők szerint ezen nem kell csodálkozni, hiszen Magyarországon az alacsony GDP magas adó-, illetve elvonási szinttel párosul. A jelenleg 800 milliárd forintot megközelítő adó-, tb- és vámkövetelés jelentős részének behajtására alig van remény.
Magyarországon az elmúlt években hatalmasra duzzadtak a köztartozások: az adó-, a tb- és a vámkintlevőségek az idén együttesen már a költségvetés teljes évi bevételének csaknem felére rúgnak. A mintegy 800 milliárd forint csupán 20-30 százalékának beszedése is számos komoly problémát megoldana akár az egészségügyben, akár a nyugdíjbiztosítási alapnál, akár a központi költségvetésben.
A követelések behajtása azonban nem könnyű. Ebben az évben az említett három szervezet együttesen is legfeljebb 100 milliárd forint beszedésére számít, ez a teljes kintlevőség alig több mint 10 százaléka. Mivel évről évre kevesebb a behajtott összeg, mint amekkora adósság újratermelődik, a következő években a köztartozások alighanem egyre közelebb kerülnek a billiós összeghatárhoz.
A jelenség nem speciális magyar betegség. Minél stabilabb és minél régebbi egy ország tb-, adó- és vámrendszere, általában annál kisebbek a kintlevőségek. Még ezen országok között is vannak azonban jelentős különbségek – hangsúlyozza Koltai Jenő, a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója -, az angolszász országokban kisebbek, a mediterrán országokban nagyobbak a köztartozások. Az angolszász országokban ezek a tartozások általában rövid ideig állnak fenn, könnyebben behajthatók és gyorsan be is szedik azokat, míg a mediterrán országokban jelentős részük hosszú ideje halmozódó, kevésbé behajtható.
Szoros összefüggés van a köztartozások nagyságrendje és az általános adó-, illetve elvonási szint között is: általában minél magasabb az elvonások aránya, annál magasabbak a kintlevőségek. Nem véletlen hát, hogy Magyarországon, ahol az alacsony GDP magas adó-, illetve elvonási szinttel párosul, a köztartozások nagyságrendje hatalmas méreteket öltött. Egy ország vállalati szektorának tartozásai attól is függnek, hogy mekkora a gazdasági növekedés, a cégek csődbe jutási aránya. Mi ezzel a két mutatóval is csehül állunk, hiszen a korábbi években csökkent a gazdaság teljesítménye, és a növekedés még most is lassú, a csődök és felszámolások száma viszont igen magas volt az elmúlt időszakban.
Magyarországon 1988-1989 óta növekszenek számottevően a köztartozások, ettől kezdve ugyanis nagyszámú vállalkozás alakult és szűnt meg, jelentős adósságot hátrahagyva. A következő nagy lökést a köztartozások növekedésének az 1992 januárjában hatályba lépett csődtörvény adta – mondja Berki Zolna, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár behajtási és végrehajtási főosztályának vezetője, aki egyébként úgy tudja, hogy a volt szocialista országokban mindenhol igen magas a köztartozások nagysága. A főosztályvezető szerint még sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy nálunk is kialakuljon egy olyan gazdasági háttér, mint némely nyugati országban: ha egy vállalkozásnak köztartozása van, az nem hitelképes, más vállalkozók nem kötnek vele szerződést, vagyis maguk a gazdálkodó szervezetek közösítik ki az üzleti életből.
A július végén fennállt közel 800 milliárd forintnyi köztartozásból az adóhatóság a listavezető a maga mintegy 290 milliárd forintos követelésállományával, de nem sokkal marad el tőle a vámhatóság és a társadalombiztosítás sem. Ebben az évben – dacára a feszített behajtási tevékenységnek – a tb adósságállománya 22,1, az APEH-é pedig 38 milliárd forinttal emelkedett. Az utóbbi növekedése abból adódik, hogy 18 milliárd forinttal nőtt a felszámolás alatt lévő cégek tartozása, 8 milliárd forint végrehajtását a bíróságok függesztették fel, a többi pedig az adóhatóság ellenőrző munkájának gyümölcse volt. Az APEH ugyanis tételesen felülvizsgálta valamennyi 50 millión felüli, valamint 10-50 millió forint közötti adósának tartozását, és az 1-10 millió forint közötti tartozások tételes vizsgálatát is megkezdte.
Az adósságok nagyságrendje igencsak eltérő: a tb-nek több mint 600 ezer adósa van, közülük az 50 millió forint fölötti tétellel tartozók száma meghaladja a 600-at; az adóhatóságnál ez a szám 400 körül van. Mindegyik szervezetnek akadnak milliárdos “rekorderei”: az adóhatóság legnagyobb adósának 4 milliárd, a tb-ének 2,6 milliárd forint a tartozása. A behajtásokat nehezíti, hogy a kintlevőségek jelentős része felszámolás alatt lévő vállalkozáshoz kötődik. A tb közel 250 milliárd forintos követeléséből 95 milliárd forint jut a kilencezer felszámolás alatt lévő cégre. Még rosszabb az arány az adóhatóságnál, amely mintegy 10 ezer felszámolási eljárásban érdekelt 176 milliárd forintos értékben. A felszámolás során egyébként a követeléseknek csupán 6-7 százaléka térül meg.
Az adóhatóság idei behajtási terve 37,5 milliárd forint, ebből augusztus végéig már 26 milliárdot beszedtek. Ennek alapján Várszegi György, az APEH illetékes főosztályvezetője úgy véli: sikerül túlteljesíteniük a tervezett összeget. Kissé bonyolultabb a helyzet a tb-nél: a rendes behajtási terv szerint 30 milliárd forintot, a rendkívüli terv keretében további 24 milliárdot kellene beszedniük. Berki Zolna úgy látja: a rendes behajtási tervet sikerül teljesíteniük, mivel augusztus közepéig már 23,2 milliárd forintot szereztek meg, a rendkívüli előirányzat teljesítését viszont irreálisnak tartja.
Hogyan kellene a jelenlegi szabályozáson változtatni, hogy a beszedés hatékonysága javuljon? Segítene-e egy közös behajtószervezet felállítása? Berki Zolna szerint a jogi szabályozáson nem feltétlenül kell változtatni. A nyári törvénymódosítás, amely a kintlevőségek behajtásának gyorsítását célozta, a főosztályvezető szerint eléri majd a célját; ő inkább a bírósági végrehajtáson változtatna. Hasonló véleményen van Várszegi György is, aki azonban hozzáteszi: “sok pénz, paripa, fegyver” természetesen segíthetne. Nagy terhet venne le például az adóhatóság válláról, ha megvalósulna az ingatlan-nyilvántartás központi rendszere. Ebből ugyanis világosan kiderülne, kitől mit lehet lefoglalni. Ma csak arról tudnak, ami szem előtt van, hiszen a több mint 100 földhivatalt minden egyes adós ügyében egyik hatóság sem tudja megkeresni. Az APEH illetékese nem tiltakozna az ellen sem, ha némileg módosítanák a felszámolási törvényt. A főosztályvezető szerint ugyanis sok felszámoló fejőstehénnek tekinti az adós céget, igyekszik abból minél több pénzt kipréselni, amivel természetesen a hitelezők között felosztható vagyont csökkenti. Sokat segítene az APEH-nak az is, ha a felszámolásokat valóban befejeznék a törvényben meghatározott két éven belül.
A közös behajtószervezetnek azonban nem örülne sem az adóhatóság, sem a tb képviselője. Berki Zolna szerint a tb működteti a legeredményesebb behajtási apparátust. Várszegi György pedig azért sem tartja a közeljövőben megvalósíthatónak az összevonás tervét, mert a két szervezetnél más folyószámlarendszer működik.
Együtt vagy külön, de a köztartozásokat mindenképpen csökkenteni kellene. Ehhez a behajtás hatékonyságának növelése mellett leginkább arra lenne szükség, hogy a követelésállomány évente ne termelődjön újra.
