Műholdak pályára állításához fejleszt rakétát a European Aeronautic and Space Defence Comapy (EADS), a közös európai repülőgépgyártó és űrtechnikai konzorcium svéd tagvállalata. A múlt héten sikeresen tesztelt Phoenix nevű szerkezet előnye a mai hordozókkal szemben, hogy újrahasznosítható, így több szatelitet is a világűrbe szállíthat.
A kísérleti űrjármű. Biztató kilátások.
Az Európai Űrügynökség hosszú távú programjai között szerepel egy újrahasznosítható rakéta konstruálása, amely a számítások szerint lényegesen olcsóbbá tenné a műholdak feljuttatását. Ma ugyanis a fellövés árának felét a légkörben megsemmisülő hordozórakéta újraépítése teszi ki. A költségcsökkentés csillagászati megtakarításokat eredményezhetne, hiszen a mai 1-2 tonnás szatelitek pályára állítása kilónkét átlagosan 15 ezer dollárba kerül.
Az EADS éveken belül elkészítené a Hopper nevű űrrepülő prototípusát, amelynek egyheted arányban lekicsinyített változata a most sikeresen tesztelt Phoenix. Ez a jármű 130 kilométeres magasságban kisebb rakétát lőne ki, s utóbb a műhold valójában erről válna majd le; a küldetés végrehajtásával pedig a Hopper emberi beavatkozás nélkül, automatikusan landolhatna. A Phoenix sikeres tesztje bebizonyította, hogy mindez nem lehetetlen: a modell 2400 méter magasságban „elengedve”, csupán radar, GPS és lézeres érzékelőire támaszkodva 90 másodperc alatt hiba nélkül szállt le. A kísérletek következő fázisát az elkövetkező három évben tervezi lefolytatni a svéd vállalat. Ennek során 25 kilométeres magasságban hagynák magára a Phoenixet, amelyről előzőleg egy kisebb hordozrakéta válna le. Az ESA – amely még nem döntötte el, hogy melyik szállító rendszer fejlesztését fogja támogatni – 2015-re tervezi az újrahasznosítható rakéta első kereskedelmi célú felhasználását.
