Szinte állati körülmények között cseperedett fel Igor a munkácsi telepen. „Édesanyja” egyáltalán nem törődött vele. A lakástüzet követően a mentőket sem értesítette. A kisfiú szörnyű égési sérüléseket szenvedett a mellkasától a bokájáig. Az átélt iszonyú kínjaira vall, hogy bal kezét olyan kitartóan szorította teste legfájóbb részére, hogy a tenyere és az alsókarja az évek során hozzánőtt a hasához.
A gyámügyi hatóságok csak több évvel a tűzeset után értesültek a szerencsétlen gyerek sorsáról. Anyját megfosztották szülői jogaitól – később börtönbüntetésre is ítélték –, a sem beszélni, sem önállóan enni nem tudó, a combján éktelenkedő hegek miatt járásképtelen Igort pedig nyolcéves korában az egyik kárpátaljai gyermekotthonban helyezték el, amely a szellemileg elmaradott gyerekek ellátására szakosodott. Az igazgatónő elmondása szerint a kisfiú testsúlya ekkor alig haladta meg a 10 kilogrammot, a gyomra pedig mindössze 150 grammnyi táplálékot volt képes befogadni.
Szerencsére a gyermekotthont gyakran látogatták németországi és svájci önkéntes segítők, akik felfigyeltek Igorra. Közbenjárásukra a bostoni Shriners Hospital sebészei vállalták az egyébként 120 ezer euró költségű műtétsorozat ingyenes elvégzését. A kisfiút a kezelési szünetekben egy helyi család fogadta be, ahol enni, beszélni és járni tanították.
A műtétek sorának első szakasza nemrég zárult le. Igor ezalatt számos bőrátültetésen esett át. Nemrég „hazatért” az égermezői gyermekotthonba, ahol járókerettel közlekedik, és egyszerű szavakkal az ukrán mellett angolul is ki tudja már fejezni magát. Rövidesen azonban vissza kell térnie Bostonba, ahol újabb műtétsorozat vár rá, melyet intenzív rehabilitációs program követ majd. Orvosai és a gyermekotthon nevelői biztosak benne, hogy a lehetőségekhez képest rendbe fog jönni, és a kis vadember idővel teljes értékű életet élhet majd.