Villamos energia ágazatunknak a néhány éve a kaliforniai háztartások tízezreit sötétbe borító hibás piaci modellre sem volt szüksége ahhoz, hogy az árampiac liberalizációja után számos fogyasztója átmenetileg áram nélkül maradjon. Már a január eleji fiaskó idején napvilágot látott híradásokból kiderült: hazánkban nincs szó a “Kalifornia-szindrómáról”. A Magyar Villamosipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. nem az árampiac megnyitásával összefüggő valamely anomália, hanem az északi mérsékelt égövben télen szokatlannak aligha nevezhető hideg miatt kapcsolta ki néhány lakótelep és ipari fogyasztó áramellátását.
A szakember úgy véli: árampiaci verseny helyett ma legfeljebb elrettentésről lehet beszélni.
SZÉNSZÜNET. Akárhogy is, máig nem derült ki, a széntárolóinak befagyása miatt januárban szénszünetet tartó Mátrai Erőmű leállása idején hol volt az a 20-25 százalékos erőművi kapacitásfelesleg, amelynek rendelkezésre állását a szakértők a piacnyitás előkészítése során a folyamatos energiaszolgáltatás zálogaként emlegették. Persze meglehet, azoknak van igazuk, akik szerint ez mindegy is. A lényeg, hogy az éppen a liberalizált villamosenergia-piacra való kilépést fontolgató nagyfogyasztók többsége a közüzemi szolgáltatások hirtelen odahagyása helyett egyelőre a kivárás mellett döntött.
Még akkor is, ha január elsején a kormányzat valójában hazánk villamosenergia-felhasználásának 33-35 százalékáig nyitotta meg az árampiacot. Ez hozzávetőleg kétszáz, évi 6,5 gigawattóránál több áramot használó nagyfogyasztó számára tette lehetővé a liberalizált piacon való áramvásárlást. A szakértők persze biztosak voltak benne, hogy a nagyfogyasztók közül nem mindenki próbál majd azonnal élni az új lehetőségekkel. Így már azt is komoly eredménynek tartották volna, ha a piacnyitás mértéke az első hónapokban eléri a 15-20 százalékot.
Igazuk lett. A feljogosítható fogyasztók közül a vártnál is kevesebben jelezték, hogy ha megfelelő ajánlatot kapnak, készek elhagyni a közüzemi áramszolgáltatást. Az első fecske a BorsodChem volt. A társaság január végén jelentette be, hogy február elsejétől új szolgáltatótól szerzi be a villamos energiát. A társaság az Entrade Hungária Rt.-vel kötött szerződés szerint mintegy 14 százalékos villanyszámla-megtakarítást könyvelhet el 2003-ban. Ennek ellenére követőinek csoportja alig fél tucat tagot számlál. A Magyar Energia Hivatal információi szerint a múlt héten áramvásárlási szerződést kötő Magyar Alumínium (Mal) Rt. mellett a Dunaferr Rt., a General Electric, a Dunapack Rt. és az Ózdi Acélművek Kft. folytat tárgyalásokat reménybeli áramszolgáltatójával.
NEM KALIFORNIA. A szakértők szerint a feljogosított kör piacra lépési hajlandóságának nem kedvezett a Mátrai Erőmű januári kényszerű átmeneti leállása nyomán kialakult áramszünet. Még akkor sem, ha elfogadjuk Hatvani Györgynek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkárának érvelését, miszerint a januári ellátási problémáknak és az árampiac megnyitásának nincs semmi köze egymáshoz. Mint mondja, az eddig megkötött szerződések, illetve a még tárgyaló nagyfogyasztók igyekezete jelzi, hogy az új piaci rendszer működik, s ha lassan is, de beindul. A vártnál lassúbb nyitás a helyettes államtitkár szerint elsősorban azzal magyarázható, hogy a feljogosított fogyasztók és az áramkereskedők óvatosan tapogatózva haladnak előre.
Hatvani Györgynek abban is igaza van, hogy a fogyasztókat a korábbi találgatásokkal ellentétben távolról sem az ellátás biztonságával kapcsolatos félelmek tartják vissza az új áramvásárlási szerződések megkötésétől. Tábori László, a Dunaferr Energiaszolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója úgy véli: a nagyfogyasztók számára az ellátás a közüzemi körben sem lehet biztonságosabb, mint az áramkereskedőknél. Ha ugyanis a villamosenergia-szolgáltatás valamiért megbénul, a Mavir a közüzemi körben is elsőként a nagyfogyasztók energiafelhasználását korlátozza, a lakosságra csak a legvégső esetben kerül sor.
A januárihoz hasonló problémák jelentkezésére az ügyvezető igazgató szerint szolgáltatási körtől függetlenül fel kell készülni. Az ellátással kapcsolatos kockázatok mérséklését a legjobban az szolgálhatja, ha a feljogosított fogyasztó nem kizárólag a saját maguk által termelt áram értékesítésére jogosult erőművek egyikével, hanem az áramkereskedők valamelyikével köt szerződést. Az utóbbiak ugyanis bárhol beszerezhetik a partnereik kiszolgálásához szükséges energiát.
A Dunaferr illetékese egyértelműnek tartotta, hogy a liberalizált piacra való kilépést a leginkább a kedvező szolgáltatási árak és az általuk elérhető megtakarítások motiválják. A február elsején életbe lépett 12,8 százalékos villamosenergia-áremelés mellett abszolút értéken komoly megtakarítást azonban nehéz elérni. Tábori László szerint az eddigi áramvásárlási tárgyalások során világossá vált: a legtöbb, amit ki lehet alkudni, az az idei áremelések ellensúlyozása, illetve ezen felül esetleg 1-2 százalék megtakarítás.
ELLENÁRAM. Az ügyvezető igazgató mindehhez hozzáteszi, hogy az áramkereskedőkkel való megállapodást nehezítik a szabályozói környezet kiszámíthatatlan elemei. A tavaly december 29-én közzétett rendszerhasználati tarifákat máris módosították. Mindez az évente mintegy 5 milliárd forintos villanyszámlát fizető Dunaferr költségeit újabb több tízmillió forinttal megemelte. Az áramkereskedők üzletszabályzatainak április 30-ig lezáruló átdolgozása pedig további költségnövekedéseket vetít előre.
Varró László, a Magyar Energia Hivatal főosztályvezetője nem osztja a piaci szereplők aggodalmait. Szerinte a rendszerhasználati díjak idei újabb emelkedésétől már nem kell tartani. Jövőre pedig csupán a prognózisokban szereplő 3,5 százalékos infláció alatti rendszerhasználati díjemelkedésre lehet számítani. Emellett a szakember szerint a liberalizáció első hónapjának eredményeiből korai lenne komoly következtetéseket levonni a piac működésével kapcsolatban. Így önmagában nem sokat mond, hogy eddig csupán fél tucat nagyfogyasztó jelentette be a közüzemi szolgáltatási körből való kilépési szándékát. Ehhez hasonlóan szerinte az eddigi hat áramkereskedő mellett (lásd táblázatunkat) továbbiak színrelépésére is számítani kell. A most engedéllyel rendelkező áramkereskedők mellett ugyanis többen felmérték a magyar piacot.
A főosztályvezető egyetértett azokkal a szakértői vélekedésekkel, amelyek szerint a legkedvezőbb áramvásárlási szerződéseket a piacnyitás első hónapjaiban lehet megkötni. Most ugyanis az áramkereskedők talán még hajlandók többet áldozni egy-egy ügyfél megnyeréséért. Az üzleti fogyasztói piac 2004 végére, illetve a teljes villamosenergia-piac 2007 végére tervezett megnyitása után persze a feltételek már alapvetően megváltoznak majd.
ELRETTENTÉS. “Az energetikai szakemberek álláspontját alapvetően üléspontjuk határozza meg” – ironizál Tolnay Lajos. A Mal Rt. igazgatóságának elnöke szerint az iparból az energiaszektor irányító posztjaira az elmúlt hónapokban átkerült menedzserek a most folyó tárgyalásokon úgy tesznek, mintha nem is értenék az asztal túloldalán ülőket. A szakember nem szívesen árulja el, kivel, miért volt nehéz az egyezkedés. Szerinte ez a Mal Rt. áramvásárlási szerződésének megkötése után nem is olyan fontos. Hiszen cégük március elsejétől az E.On Hungária Rt.-től szerzi be az Inotai Alumíniumkohó teljes, illetve az Ajkai Timföldgyár energia-szükségletének importból származó 50 százalékát. A megállapodás révén az évente mintegy 7 milliárd forint értékű áramot felhasználó társaság kevesebb mint 10 százalékos árelőnyt tudott kialkudni, ami csupán az idei áramár-emelkedés csökkentésére lesz elég. A Mal Rt. elnöke nem titkolja csalódottságát. Mint mondja, a villamosenergia-piac liberalizációját azzal a reménnyel várták, hogy az állami gazdaságpolitika végre valóban segít javítani a hazai vállalatok versenyképességén. Sajnos nem így történt. Pedig az elmúlt években az egyre későbbre tolódó piacnyitás évente milliárdos többletterhet jelentett a Mal Rt. számára. Az erős forint és a világpiaci recesszió kedvezőtlen hatásának ellensúlyozására pedig az idén jótékony hatása lett volna, ha a villamosenergia-költségek terén valóban sikerül megtakarítást elérni.
E helyett Tolnay Lajos szerint cégüknek lényegében “gúzsba kötve kellett táncolnia” az áramvásárlási tárgyalásokon. A legnagyobb probléma az volt, hogy a törvényi előírások szerint a feljogosított fogyasztók – így a Mal Rt. is – csupán energiaszükségletük felét szerezhetik be importból. Eközben a hazai és a külföldi termelésű villamos energia ára között óriási a különbség. Míg a magyarországi erőművektől kilowattonként 12-15 forintért lehet áramot vásárolni, az import áram egységára hozzávetőleg 6 forint, ami – az elnök szerint magas – rárakódó költségekkel együtt sem haladja meg 8,5 forintot.
A szakember úgy véli: árampiaci verseny helyett ma legfeljebb elrettentésről lehet beszélni. Ha az állam valódi versenyt szeretne ezen a területen, akkor lehetővé tenné, hogy a fogyasztók akár teljes energiaigényüket importból fedezzék. Ez ugyanis rákényszerítené a hazai áramtermelőket a valóban európai piaci árak alkalmazására. A jelenlegi gyakorlat viszont garantálja, hogy a versenyképes árú hazai áramkínálat csak évek múlva jelenik majd meg. Akkor viszont már nem az áramkereskedőknek, erőműveknek kell majd versengeniük a fogyasztók megnyeréséért. Márpedig roppant valószínűtlen, hogy a magyar gazdaság egésze számára egy olyan villamosenergia-piaci modell a legmegfelelőbb, amelyben a fogyasztóknak lényegében nincs lehetőségük az árak mérséklésének kiharcolására.
