még jó ideig a britek fizetőeszköze. Hivatalosan a végső szót ugyan csak június elején mondja ki a londoni kormány, de a szigetországban már kész ténynek veszik, hogy Tony Blair kormányfő meghajolt Gordon Brown pénzügyminiszter érvei előtt. A pénzügyi tárca több ezer oldalas tanulmányban részletezte, miért nem éri meg a közeljövőben bevezetni a közös valutát. A mércének tekintett öt kritérium közül állítólag sem a gazdaságok összehangoltságának a szintje, sem a közös valuta pénzügyi rendszerének a rugalmassága, a munkaerőpiacra, illetve a külföldi befektetésekre gyakorolt hatása nem igazolja a pénzcsere szükségességét.
Való igaz, a brit gazdaságnak most jobban megy, mint az euróövezet tagjaiénak, a növekedést és a kamatszintet illetően pedig az utóbbi időben nemhogy csökkentek volna, de tovább nőttek a különbségek. A lakosság kétharmada ráadásul elutasítja az eurót. Sem a gazdasági, sem a politikai kockázat nem feltétlenül indokolja a gyors döntést, ha csak az nem, hogy a londoni City tartósan valószínűleg csak az eurózóna részeként őrizheti meg pénzügyi vezető szerepét Frankfurt mellett. Tartja magát a gyanú, hogy a hagyományos baloldali elveket valló és a közös valutával szemben közismerten szkeptikus pénzügyminiszter a szigorúan szakmainak feltüntetett hatástanulmány fősodrát már a várhatóan negatív válaszokat feltételezve terelte mederbe.
Magyarországon a helyzet pillanatnyilag éppen fordítottnak tűnik. A céldátum kitűzése előtt megnyilatkozó döntéshozók egyike sem vonja kétségbe a gazdasági előnyöket, legalábbis középtávon nem. Ehhez kellene azonban hozzárendelni a politikai akaratot, kiindulva abból, hogy rövid távon – és talán éppen a választási évre összpontosítottan – költségvetési megszorításokkal, a növekedés visszafogásával járhat a felgyorsított konvergencia. Merésznek bizonyulhat a 2007-es időpont megjelölése.
Másfelől viszont az euróövezeten belül erősödik a nyomás, hogy a gazdasági döntéshozatal szintjén is elkülönüljenek a kívül maradóktól. Most még az erre irányuló francia-német szándékok megtörtek a többiek ellenállásán, de aligha ez volt az utolsó kísérlet a “szorosabban együttműködők” körének kijelölésére. Az időpont-mérlegelésekkor ez is egyre inkább szemponttá léphet elő.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
