Keleti vonal

Nem sokáig örülhetett felhőtlenül cége macedón akvizíciója, a Makedonski Telekomunkacii (MakTel) AD tavalyi eredményeinek Straub Elek. Macedónia egyetlen vezetékes, és egyben mobiltelefon- szolgáltatója 2002-ben csaknem 8 milliárd forinttal járult hozzá a többségi részesedését felügyelő Stonebridge Communications AD-t irányító Matáv Rt. 68 milliárd forintos eredményéhez. A magyar távközlési társaság elnök-vezérigazgatójának e felett érzett örömét azonban valamelyest elronthatták a cége homályos macedóniai pénzügyi machinációiról szóló híresztelések.

RUTIN. A “feketelevest” egyenesen a macedón televízió szervírozta, amikor olyasmivel vádolta meg a Matávot, amihez hasonlóra a hazai telefonpiacon még nem volt példa. Történetesen azzal, hogy a magyar telefontársaság Tele Macedonia néven létrehozott tanácsadó cégén keresztül tekintélyes összegeket von ki a MakTelből, illetve az arról 2001 júniusában leválasztott mobiltelefon-társaságból, a MobiMakból. Emellett a televíziós műsor készítői azt is tudni vélték, hogy a kiskapun kikerülő pénz egy része egyenesen a Matáv MakTelhez delegált munkatársainak zsebébe vándorol.

Azt, hogy a macedón tévések értesülései honnan származtak, csak találgatni lehet. Ehhez hasonlóan azt sem lehet tudni, a Matáv illetékeseit az évtizedes rutin vezette-e – mindenesetre el kell ismerni, rendkívül hatásosan kezelték a cégüket az európai üzleti életben szalonképtelennek számító viselkedéssel vádoló híradásokat. Olyannyira, hogy a Matávval kapcsolatos macedóniai vádaskodásról néhány nappal később már hallani sem lehetett.

Az ügynek figyelmet szentelő magyar médiumok többnyire beérték annyival: a MakTel szolgáltatásainak átalakítását, a telefontársaság liberalizált piaci viszonyokra való felkészítését segítő tanácsadó céget a macedón kormány kérésére hívták életre a Stonebridge Communications befektetői. Annak pedig, hogy a Tele Macedonián keresztül a Matáv pénzt vonna ki a helyi telefonszolgáltatókból, némileg ellentmond, hogy az egyébként az üzleti normáknak megfelelően működő tanácsadó szolgáltatásaiért lényegesen szerényebb összegeket számláz, mint amilyeneket a nemzetközi trendek indokolnának.

Bővebb magyarázkodásra a piaci elemzők szerint nem is volt szükség, mert a Matáv 2002-es eredményeinek tükrében (Figyelő, 2003/8. szám) a macedón televízió állításait nehéz teljesen komolyan venni. A szakértők úgy vélik: a Matáv nincs rászorulva, hogy – első nemzetközi befektetését és üzleti renoméját egyaránt kockára téve – tisztességtelen eszközökhöz nyúljon. Még akkor sem, ha a magyar a 86,5 százalékos részesedésével megalakított Stonebridge Communications két évvel ezelőtt több mint 340 millió eurót fizetett ki a MakTel-részvények 51 százalékáért. Ráadásul az elemzők szerint a Matáv viselkedése nem is a piac gyors lefölözésének szándékára utal.

Persze a Matáv magyarázatai a macedón sajtót nem “szerelték le”. Reprezentánsai folyamatosan “melegen tartják” a magyar távközlési társaság pénzmosási manővereiről szóló híreszteléseket. Így még Bársony András, a külügyminisztérium politikai államtitkára is kényes helyzetbe került, amikor macedóniai látogatása során szembesülnie kellett azokkal a vádakkal, amelyek szerint a magyar szakemberek szőrén-szálán eltüntették és nagyobb részt Magyarországra játszották át a MakTel két év alatt összehozott, összesen 150 millió eurós nyereségét. A magyar politikus az állítólag a piaci árak többszöröséért kötött alvállalkozói szerződésekről, illetve arról, hogy valóban a macedóniai “sötét üzelmek” miatt kellett-e visszatérnie hazánkba Kozma Bélának, a MakTel vezérigazgató-helyettesének, nem sokat tudhatott. Ezért diplomatikusan csak annyit tehetett, hogy támogatásáról biztosította MakTel körül felmerült vádak tisztázását. Egyúttal jelezte azt is: a macedón cég kapcsán támadt botrányból nem szabad országok közötti ellentétet gerjeszteni.

NOSZTALGIA. A telekom elemzők a MakTel megvásárlását a Matáv perspektivikus befektetései között emlegetik. Úgy tartják, annak sikere a céget további terjeszkedésre sarkallhatja. Nagy Gábor, a Matáv üzletfejlesztési és akvizíciós igazgatója nem is csinált titkot abból, hogy az elmúlt hónapokban több, a magyarországinál kevésbé fejlett piacon működő távközlési vállalat privatizációjában való részvétel, illetve nemzetközi stratégiai együttműködés lehetőségét vizsgálták meg. Igaz, egyelőre a befektetések feltárását egyetlen esetben sem követték tényleges invesztíciós lépések.

Az igazgató szerint különösen körültekintő értékelő munkára volt szükség a bolgár nemzeti vezetékes telefonszolgáltató, a BTC esetében. Az 1990-es évek elejének magyarországi viszonyait idéző bolgár telefonpiac ugyanis – miközben komoly lehetőségekkel kecsegtet – a hatalmas beruházási igények miatt rendkívül nehéz helyzetbe sodorhatja a nem kellően felkészült befektetőket.

Nagy Gábor ma is helyes döntésnek tartja, hogy az elmúlt év derekán végzett elemzések eredményei alapján a Matáv nem vágott bele a BTC privatizációjába. Mint mondta, a részben már liberalizált, de még döntő részben állami kézben lévő bolgár piacon rendkívül alacsony, mintegy 18 százalékos volt a digitális hálózati elemek aránya. Emellett – noha a magyar szakemberekben ez nosztalgikus érzést keltett – túlságosan magas az ikervonalak száma. Az internetes szolgáltatások, illetve az ISDN bevezetése pedig még alig jutott túl a tervek szintjén. Ehhez képest az állam rendkívül gyors és nagyarányú fejlesztéseket, na meg több százmillió eurós vételárat várt az új tulajdonos(ok)tól.

A Matáv másik bulgáriai vizsgálódása során ugyanakkor éppen az internetes szolgáltatókat vették górcső alá. Úgy vélték, részük lehet a piac küszöbön álló konszolidációjában. Első lépésben nem cégvásárlásokban gondolkodtak; kedvezőbbnek látszott a piac meghatározó internetes szolgáltatójával való partneri kapcsolat kiépítése. Az elemzők azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a bolgár piacon még nem érett meg a helyzet a Matáv fellépésére.

SZERB MOBILOSOK. A cég terjeszkedési tervei számára megfelelő terepnek látszik a szerb távközlési piac is, ahol elsősorban a mobiltelefon-szolgáltatók privatizációjában lehet fantázia. A várakozások szerint ugyanis Szerbia két mobil szolgáltatója közül az egyik előbb-utóbb – az optimisták szerint talán már az idén – “kalapács alá kerül”. Az eddig napvilágot látott hírek szerint elképzelhető, hogy Belgrád elsőként az 1997 óta működő mobilszolgáltató, a Mobtel eladására tesz kísérletet (Figyelő, 2003/8. szám).

Ahhoz, hogy a Szerbiában piacvezetőnek számító mobiltelefon-társaság eladása fikcióból valósággá váljon, a cég részvényeinek 49 százalékával rendelkező állam, illetve az 51 százalékos tulajdonos – a vállalkozás elindításában is aktívan részt vevő Karics család – megegyezésére lenne szükség. Ez azonban ma még éppen úgy várat magára, mint a határozott kormányzati szándékok deklarálása.

A Matáv igazgatója fontosnak tartja azt is, hogy cégük nemzetközi piaci jelenlétét a szomszédos országok szolgáltatóival való szoros partneri együttműködés alapozhatja meg. Jelenleg a román távközlési szektor szereplőivel próbálnak kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatot kialakítani.