Ha valami mentség felhozható a hebehurgya ötletelésre, elsietett tervezésre, a bürokrácia által ellehetetlenített engedélyezésre és az állami projektmenedzselésnek az egészből kirajzolódó kaotikus viszonyaira, úgy az jobb híján legföljebb a négyéves ciklusokban való kényszerű gondolkodás lehet. Sajátos Kőmíves Kelemenek kormányoznak. Amit az egyik felépít, azt – ha nem omlik le magától – a másik lerombolja.
Ha úgy vesszük, bő félmilliárd forintot megér (eddig ekkorára rúgnak a projekt költségei), hogy nem lesz egy újabb nemzeti megagödör. Bárcsak a 4-es metrót meg lehetne úszni ennyivel! Ám a dolgok jelen állása szerint ennél akár egyetlen fúrópajzs háromheti leállá-sa esetén is többet bukhat a főváros, illetve bukhatnak az adófizetők. A pajzsnak mozgásban kell maradnia, így valószínűleg elhalad a Fővám tér alatt, az állomás meg majd valamikor, valamennyiért rácsatlakozik…
Semmilyen kommunikációs köd nem takarhatja el, hogy az év végén – miközben a koalíció az egészségbiztosítási csatában elért, egyelőre pirruszinak tűnő győzelmére bontott pezsgőt – léket kapott a ciklus két legnagyobb infrastrukturális zászlóshajója. Az egyik már el is süllyedt, a másikat csak az eddig már beleölt tízmilliárdok tartják a felszínen – illetve, metróról lévén szó, stílszerűen: a felszín alatt. Demszky Gábor ugyan főpolgármester marad a legközelebbi választásokig, de nem lesz nyugta az akkorra ki tudja milyen állapot-ban lévő, elfuserált beruházás miatt, amely jelenleg már több mint 500 milliárd forintos majdani végösszegnél tart, és felemészti az uniótól 7 évre kapott városi közlekedési pénzek talán felét is.
Gyurcsány Ferenc pillanatnyi helyzetét híven szimbolizálja a kormányzati negyed bukása, hiszen az ötlet erősen kötődött a nevéhez. Először kihátrált mögüle a koalíciós partner, majd a szocialisták közül is egyre többen szivárogtatták ki, hogy nem értenek egyet vele. A kormányfő számára nagyon rosszul indult a 2008-as év. A mostani fiaskó az egészségbiztosítási törvény februári újraszavazásakor megacélozhatja a szocialista berzenkedők mind határozottabban körvonalazódó ellenállását. Egyre nagyobb politikai bravúrnak tűnne, ha Gyurcsányt 2010-ben még miniszterelnökként kísértené a hivatalosan meg-, gyakorlatilag azonban leállított kormányzati negyed kudarca.
