„Kiszámítható az orosz külpolitika éppen a kettős célrendszere miatt” – vélekedett Martonyi János, egykori külügyminiszter a budapesti energiabiztonsági konferencia második felvonásán. Moszkva ugyanis terjeszkedik területileg és gazdaságilag, de fontos neki az integráció és a nemzetközi szereplők elismerése is, s egyik cél sem erősebb a másiknál.
Az energia nem politikai kérdés
Az Egyesült Királyság Külügyi Hivatalának energiabiztonsági szakértője szerint „ki kell venni a politikát ezekből a kérdésekből, a szabad piac és a cégek közötti megállapodásokkal elejét lehet venni a nemzetközi vitáknak és a vezetékek is megépülnek” – mondta Rob Wood és hozzátette, hogy az utóbbi években teljesen piaci alapon épültek meg az angol szigeteket Norvégiával és Hollandiával összekötő tengeralatti vezetékek.
Az egységes európai energia és gázpiac minél előbbi megalakulását támogatják ugyanakkor az angolok is (kérdéses, hogy a brit nagykövetségen a kormányhivatalnoktól elhangzott szavak mennyiben minősülnek hivatalos álláspontnak, a nagykövet ugyanis diplomatikusan nem mondott semmi érdemit).
A folyamatos piaci liberalizáció mellett egy olyan gázpiacot szeretnének látni Londonban, amely a szolidaritásra épül, vagyis a rövid távú sokkokat kiküszöbölik az országok közötti megállapodások, kiépített vezetékek és tárolók. Az energiahatékonyság növelésére és a megújuló forrásokra pedig nem úgy kellene tekinteni, mint egy szükséges dologra, hanem mint egy lehetséges felfelé ívelő szektorra, mint azt Németország, vagy Kína teszi (dollár tízmilliárdokat fektetnek a megújuló források fejlesztésébe).
Óvatosan az oroszokkal!
„A szabad piaci megközelítéssel szemben aktívan kell vigyázni az orosz cégek terjeszkedésére és nemzeti szinten is törvényeket kell hozni, amint azt London is megtette (az év elején az Egyesült Királyságban az úgynevezett Lex Centrica-val megakadályozták, hogy egy orosz cég befolyást szerezzen az angol gázszállító rendszerben)” – mutatott be óvatosabb megközelítést az FN-nek Gereben Ágnes nemzetközi szakértő, és hozzátette, hogy nem ruszofóbiáról van szó, hanem egyszerűen azt kell nézni, hogy mi a nemzeti érdek.
A szakértő szerint teljes egészében nyilvánosságra kellene hozni azt a szerződést, amelyet a magyar kormány kötött az orosz felekkel. Nem lehet ugyanis pontosan tudni, hogy mennyibe fog kerülni a Déli Áramlat és a gáztárolók megépítése Magyarországnak.
Garamhegyi Ábel a gazdasági tárca szakállamtitkára a kerekasztal-sorozat első ülésén még azt említette, hogy a Gazprom viseli a költségek nagy részét, de energiapiaci szakértők szerint a költségek felét kell majd állni a magyar félnek (természetesen a magyarországi szakaszét), a részletek ma is titkosak.
„Egyáltalán nem igaz a sokat emlegetett érv, hogy az oroszok vezetékének ellátása biztosabb, mindkét vezeték ugyanakkora kockázatot hordoz” – mondta Gereben és hozzátette, hogy nagy hiba volt a kormány részéről, hogy azelőtt kötelezte el magát egy szerződéssel, mielőtt kiderült volna a források biztonsága. A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint egyébként Magyarország mindkét vezetéket támogatja, igaz szerződést egyelőre csak az oroszokkal kötöttünk.
A nyugati szekértők és diplomaták mellett (a lengyel, az osztrák, a szlovák nagykövetség munkatársai, szerbek és természetesen April A. Foley amerikai nagykövet is részt vett) az Orosz Föderáció fiatal követségi titánjai is megjelentek (26 évesnél nem több) az idősebb kelet-európai hírügynökségek tudósítóinak társaságában. Az egyik tudósító független újságírói szerepéből kilépve azt kérdezte a Freedom House munkatársaitól, hogy miért nem az öbölmenti arab monarchiákat vizsgálták emberi jogi szempontból, amelyek a világ energiaellátásának nagy részét adják.
„A Nyugat gyengén lép fel Oroszországgal szemben, több területen is be kellene keményíteni” – kezdte előadását Keith C. Smith, a CSIS (Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Intézete) egyik vezetője, az USA egykori litvániai nagykövete (egyébként Budapesten is több mint 8 évig tevékenykedett a hetvenes és a nyolcvanas években).
Keith C. Smith Készítette: Gáti András Képgaléria
A stratéga konkrét területeket is megnevezett a Freedom House (FH) NGO (nem kormányzati nemzetközi szervezet) energia-kerekasztalán, amelyet a Brit Nagykövetségen tartottak: az Európai Uniónak lépéseket kellene tennie a Gazprom kettős monopóliumának (kitermelési és szállítási) feloldására és Oroszországot rá kell venni az unió és az OECD anti-korrupciós törvényeinek betartására.
Moszkva a korrupció fészke
Az egykori diplomata szerint ugyanis az Oroszországnak és a közép-ázsiai országoknak fizetett több száz és ezer milliárd euró nagy része az oligarchákhoz vándorol és ennek végzetes következményei vannak hosszú távon a moszkvai külpolitikára és egyúttal a teljes világrendszerre. Az újságírók és a nemzetközi pénzügyi szakértők szerepét méltatták többen is, mert hosszú távon csak így formálható át a szerintük expanzív orosz külpolitika.
Az FH nemrég elkészített régiós jelentése támogatja ezt az álláspontot. Az anyagban Oroszországot egy kategóriában kezelik Azerbajdzsánnal és Kazahsztánnal a demokráciát illetően (a többi között vizsgálták a média szabadságát és nemzetközi törvények és ajánlások adaptálását is). Az elmúlt nyolc évben a hét lépcsős skálán másfél pontot romlott Moszkva helyzete, jelenleg 6-os (7 a legrosszabb).
Az elemzés szerint a Szovjetunió végnapjaiban is jobb volt a helyzet, mint jelenleg amikor az ipari és politikai vezetők szinte egytől egyig az egykori KGB tisztjei és a megmaradt néhány nagyobb oligarcha emberei. Christopher Walker, az FH kutatási igazgatója az orosz külügyi szemlélet kiszámíthatatlanságát emelte ki, mint az európai energiapolitika legnagyobb kockázatát.
