Az igazság fele olykor kevés. De még ha az igazság 86 százalékát vesszük, akkor is mennyi marad belőle a kezünkben? Csak ennyi: gazság.
Mindezt csak azért érdemes előrebocsátani, mert Orbán Viktor rengeteg igazságot mondott el hétfői parlamenti beszédében. A kereskedelmi bankokat el kell választani a befektetési bankoktól? Hát persze! Sok progresszíven gondolkodó közgazdász gondolja így. Ezt már 1933-ban megtették az Egyesült Államokban, éppen a válság tapasztalataiból okulva. Bill Clinton nevéhez fűződik, hogy ezt a szétválasztást megszüntette. Bill persze ezt is ki tudta magyarázni, akárcsak a Monica Lewinsky-ügyet. A jó öreg Bill arra hivatkozott, hogy megkönnyítette a válságkezelést, hogy már hatályon kívül helyezték a szétválasztást előíró törvényt (Glass–Steagall törvény). Ami igaz, csak épp a teljes összeomlás kockázata is kisebb lett volna.
“A szabályozás nem szitokszó” – mondta a miniszterelnök. Ebben is teljesen igaza van. Abban is sok az igazság, hogy a bankok befektetéseiért a tulajdonosoknak, a részvényeseknek kell vállalniuk a felelősséget. Valóban, ez lenne a helyes, csak épp az óriásira nőtt rendszerkockázatok miatt ezt az államok nem engedhetik meg maguknak. S nem a bankárok, hanem általában a polgáraik miatt, mivel egy kontrollálatlan hitelválságban sajnos nemcsak a bankárok mennének tönkre, hanem gyakorlatilag mindenki más is.
Ami viszont biztosan nem helyénvaló: azt a benyomást kelteni, hogy a bankok viselt dolgai igazolják a magyar gazdaságpolitika irracionális lépéseit. Róna Péter – a közgazdász, aki szerint a bankok devizaalapú hitelei hibás termékek voltak – nemrégiben vitatkozott egy fórumon Surányi Györggyel, a CIB elnökével. Könnyen el lehet képzelni, Róna mennyire kemény szavakkal szapulta a bankárokat. De egyvalamiben mégis egyetértett Surányival: a kormány végtörlesztési akciója tovább ront a helyzeten.
A bankokat valóban szabályozni kell, de nem szabad elvonni a tőkéjüket. Mert bármennyi gond is van a bankokkal, a hiteleikre szükségünk van.
