A kormánydöntésre fanyalgóknak üzenem, hogy a munkaalapú társadalom szerintem nem tarthat élethosszig, mint a tanulás. Egy felelős ember nem hagyhatja, hogy halála után az őt gyászolók még öltöztessék, ássák meg a sírhelyét, búcsúztassák el…
Ezt nem tehetem. Még nem döntöttem el, urnás vagy koporsós lesz-e temetésem, de ha úgy érzem majd, hogy eljött az idő, lépni fogok. Kimegyek a temetőbe. Ások, majd a munka porát lemosom magamról. Megborotválkozom. Fogat mosok. Körmöt vágok. Utána szépen felöltözöm. Előkészítem a felvételt, amelyre előzőleg gondosan összeválogatom kedvenc zenéimet, nehogy a hálátlan utókor véletlenül ByeAlex dalával vegyen tőlem méltatlan búcsút. Abba belehalnék.
Miután ilyen szépen elrendeztem mindent, egy cseppet sem félnék a haláltól, sőt. Párt- és kormányprogramokat olvasgatnék, hogy vidáman teljenek utolsó perceim, és várnám, hogy nyugodjak békében. Azt hiszem, egy saját Farkas-idézettel búcsúznék szeretteimtől. „Én nem haragszom senkire, de nem telik tőlem, csak ennyire.”
