A XXI. században már nem indokolt, hogy állatokat öljenek le kizárólag a szőrméjükért: rég elmúlt az az idő, amikor az életben maradásunkhoz kellett a prém. A szőrmebunda nem több mint státusszimbólum, ráadásul az „érzés” maradéktalanul kiváltható magas minőségű műszőrmékkel – mondta lapunknak Hegedűs Nikolett, a NÉGY MANCS Alapítvány munkatársa. A bundák többsége szőrmetelepeken tenyésztett vadállatoktól származik, többnyire nyestet, nyércet, csincsillát, rókát „használnak”.
Ezek az élőlények értelmes, élénk, nagy mozgásigényű állatok, ellentétben háziasított sorstársaikkal lételemük a futás, ásás, vadászat, az ingerszegény, zsúfolt ketrecekben testi és lelki roncsként élik életüket. Az állat bőréből mindössze a gerinc fölötti vékony csíkot, a gereznát használják fel, a prém nagy része használhatatlan a szőrmegyártóknak. Ezért egyetlen bundához mintegy hetven rókát kell megölni, de a kisebb termetű nyestből 120, csincsillából 180 egyed szükséges.
Különbséget kell tenni például a bőr és a szőrme között, hiszen a szőrme kizárólagos ok az állatok leölésére, amíg a bőr „melléktermék”, vagyis a tejéért és húsáért tartott és leölt szarvasmarha másodlagos terméke – emeli ki Hegedűs Nikolett. Kizárólag a divat érdekeiért ölnek le azonban évente 29 millió nyércet, és világszinten több mint 50 millió olyan állat él tenyésztelepeken, amelynek a vadonban lenne a helye.
