Milyen a hangulat Kenyában néhány nappal az utóbbi idők egyik legbrutálisabb terrortámadása után?
A mindennapi életünkben nincs változás. A szomáli határ közelében szigorúbb intézkedéseket vezettek be, illetve az itteni magyarokkal beszélve tudható, hogy Nairobi is jobban felügyelt, erősebb a katonai jelenlét. Természetesen a kenyai közvéleményt is nagyon megrázta az eset, viszont nem lehet nem észrevenni azt a kettős mércét, amit a világsajtó gyakorol a garrisai vérengzés ügyében. Egy végtelenül távoli, egzotikus, vad és civilizálatlan ország mindennapos borzalmának bemutatva az eseményt. Azt is sugallva, mintha itt vad hordák géppisztolyokkal, teherautókkal terrorizálnák az egész térséget. Ez nagyon nem így van, és a kenyaiakra, illetve a térségre nézve sértő, szenzációhajhász magatartás. Kenya ugyanúgy a civilizált világ része mint Boston, Madrid vagy London, ahol ugyancsak történtek súlyos terrorcselekmények.
Domonyai András Taitában
Meglepően heves vita alakult ki arról, hogy a helyén kezelte-e az itthoni sajtó a kenyai mészárlást. A bírálók a Charlie Hebdo-támadáshoz képest alulértékeltnek látják az Afrikában történteket. Mások azt mondják, a párizsi terror a „szomszédainknál” történt, Kenya pedig egyszerűen túl messze van.
A kelet-afrikai térség, valamint az észak-afrikai arab régió kulturálisan évezredek óta szorosan összefonódik Európával, és valamiért ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ez a fajta terrorizmus pedig amúgy is a civilizált világot kívánja félelemben tartani, különböző indokokat keresve. Azt kell otthon elképzelnetek, hogy a garrisai egyetem, ahol a vérengzés történt, vagy a környékünkön lévő mombasai vagy taitai pontosan úgy néz ki, olyan hangulatú, úgy vagy jobban felszerelt, mint mondjuk az ELTE vagy a Pécsi Tudományegyetem. A diákok ugyanolyan ruhákban járnak, kezükben ugyanúgy tabletek, okostelefonok vannak. Ez is – sajnos – azt jelenti az elvakult, az iszlám mint béke vallását felforgató embereknek, hogy ők a ‘nyugatos’ civilizációra mérnek csapást. Nem szerencsés semmilyen összevetés, hisz egy ember is sok, mindegy, hogy Párizsban vagy a kenyai Garrissában veszti életét.
Domonyai András a Taita Alapítvány által felkarolt kenyai árvaháznak dolgozik. Gasztrobotanikusként azon fáradozik, hogy a környéken európai növényfajtákat honosíthasson meg. A magyar Taita Alapírvány 2007 óta segít a Kenyai St. Joseph árvaház gyermekeinek. Egy óvodát is működtetnek az ország déli részén, Taita tartományban.
Kik azok a magyarok, akik Kenyában élnek? Mivel foglalkoztok?
Az ismerőseim között vannak közgazdászok, hoteltulajdonosok. Mi a magyar árvaházban dolgozunk és vannak, akik turistautakat szerveznek.
Ők most pórul járhatnak. A Külgazdasági és Külügyminisztérium a nem ajánlott országok listájára tette Kenyát.
Ez igaz. De a turistautakat még szervezik, és hozzánk is jönnek önkéntesek. Egyikük sem mondta le az utat. A Külügy álláspontja természetesen érthető, de megjegyzem, Párizs vagy Chicago külvárosát sem ajánlják éjszakai sétára.
Nem érzed veszélyben magad ott, ahol az Al-Shabaab felbukkanhat?
Észak-Kenyába nem megyünk. Ahogy Szicília egyes részeire sem.
