Jó múltkorában az újpesti honosságú, Újipest kocsmáit bebarangoló vagabund költő, Berda József emlékét próbálgattam felkutatni Észak-Pest e sajátos, külön életet élő várostestében. Nem sok eredménnyel, de őszintén szólva amúgy is inkább azzal a hátsó gondolattal néztem körül e kerület néhány vendéglőjében, hogy ürügyem legyen Berdát emlegetni, e különös orgánumú poétát, akit méltatlanul felejt rohanó és lázasan gründoló korunk.
Zajácz Tamás, a nagyszerű bőrműves-bőrképzőművész kiállításának megnyitására – meg gimnáziumi irodalomóra tartására és esti felolvasásra – hívtak meg Tiszaújvárosba. Fárasztó hét volt mögöttem, a program előtti napon csak öreg este tudtunk elindulni, és a kocsiban kaptunk észbe, hogy az egész napi hajsza végeztével el is felejtettünk vacsorázni. Még Újpesten jártunk, útikalauzunk kanyarodott egyet autójával, és megállt az István úton egy porta előtt, melyről ha nem tudom, hogy Újpesten vagyunk, azt hiszem, hogy Londonban. Neve: Külvárosi Kávéház.
Már a név is tetszik, mert ha ilyen rangos helyet “külvárosinak” hívnak, az egyúttal rangot ad a külvárosnak is. S e filozófiával tökéletesen egyetértek, végre túl kell lépni azon, hogy csak a Belvárost tekintsük valódi Pestnek. Szép ódon portál, belül kazettás, kártya- vagy biliárdasztal-zöld falak, nemes keményfa minden, a nagy bárpult is, melyen dominál egy hatalmas sárgaréz kávéfőző, mint a még meg nem tömegkonzumálódott, régi Meinl-üzletek nagy réz kávétárolói. És akkor én, aki értéktől függetlenül, csak a csinosságát tekintve, gyűjtöm a szoliter kávéscsészéket (egy teljes vitrin tele van velük otthon), fölfedezem, hogy a pult mögötti rekeszekben gyönyörű egyedi csészék sorakoznak. A törzsvendégek saját csészéi, itt ebből kávéznak! Puhára főzve gyönyörködöm, legközelebb én is hozok egy csészét, megfelelő réztáblával.
A kávéházi kisteremben kandalló (fával lobog!), két meglepő kis kanapé mellette, úgyhogy máris otthonosan érzed magad. Az öreg Förster-zongoránál halk tapőr (nem mondom meg mit jelent, tessék utánanézni), mint az elektromos erősítők előtti régi jó időkben. A falakon portrék, a hírneves modellek dedikációjával, karikatúrák a nagyszerű Hauswirth Magdától (1903-1999!). És az én dédelgetett rögeszmém: csupa kerek, sőt ovális asztal az éttermi szakaszban. Mert meggyőződésem, csak ilyen asztalok mellett lehet evés közben kedélyesen diskurálni, majd utána “tischlizni”. (Nem mondom! Tessék utánanézni ennek is.)
Az étlap mellett külön figyelmes primőrajánlat: teljes eper és spárga menü. Háromféle előétel, kétféle leves, négyféle főétel: csupa spárga és eper. És persze háromféle édesség eperrel, például bizonyos “Epres rétestorony” – de nagyon kérem kíméljenek, késő este van már! A szolid gazdagságú étlapról válogatva a “Borbély húsleves” régi vasárnapi ebédek ízeit és hangulatát idézi. Magyarországon igazi, egészen laposra vert, és nem agyonbundázott borjú bécsiszeletet lámpással kell keresni: itt végre megtalálhatod. A borlap külön tanulmány. Tehát aki az angolos minőséget és eleganciát kedveli, menjen nyugodtan Újpestre. –
Ápoltság: mint egy angol gyep Kiszolgálás: több mint korrekt Előételek: 850-1350 forint Levesek: 360-1890 forint Főételek: 1100-3150 forint
