Nem vett részt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetése azon a kormányülésen, amelyen az EU-csatlakozást előkészítő gazdaságpolitikai stratégiát fogadták el a miniszterek. Járai Zsigmond elnök szabadságon volt, az alelnök pedig, bár kapott meghívót, feleslegesnek találta elmenni, mivel korábban a gazdasági kabinetben teljes konszenzus alakult ki. Legalább is ezzel magyarázta a jegybank távolmaradását László Csaba pénzügyminiszter.
A dokumentumot augusztus 15-én kell átadni az Európai Bizottságnak, ami azért is fontos, mert így a szeptemberben véglegessé váló – és a meghívás szempontjából sorsdöntő – országjelentés előtt az unió képviselői újabb benyomásokkal gazdagodhatnak az ország felkészültségéről és kormány gazdaságpolitikájáról. Ha Brüsszelben olvasták a kormányprogramot, akkor sok újdonságot nem találnak a gazdaságpolitikai stratégiában, ám a dokumentum mindenképpen pontosítja a kormányprogramban még gyakran nagyon általános terveket. Annyi mindenesetre figyelemre méltó, hogy a kormányprogramban még azt ígérte Medgyessy Péter: csak 2003-ban készítik el a következő középtávú gazdasági tervüket. Akkor az volt a magyarázat, hogy ezzel igazodnak az “EU tervezési ciklusához”…
A pénzügyminiszter most fordulatot helyez kilátásba, “amelynek középpontjában a teljesítmények fokozása, illetve az esélyek javítása áll”. Ez eddig nem jelentene fordulatot az előző kormány elképzeléseihez képest, ám a jobboldali előddel szemben a Medgyessy-kabinet az export, a beruházás és a fogyasztás háromszögének első két csúcsára összpontosít. László Csaba úgy fogalmazott, hogy “az export- és a beruházás-vezérelt fenntartható gazdasági növekedés az, amely biztosíthatja, hogy a ciklus közepére-végére 5-6 százalék közötti gazdasági növekedés alakulhasson ki Magyarországon”.
Vagyis az alig néhány hete elfogadott kormányprogramhoz képest jottányit sem változott a stratégia. Mondott viszont konkrétumokat a pénzügyminiszter, így például az államháztartási hiány terén az uniós elvek szerint számolva jövőre 4,5 százalékos deficitet akar elérni a koalíció, 2004-ben 3 százalékosat, utána pedig az alatti hiánnyal számolnak. A gazdasági növekedés 2003-ban eléri a 4,0-4,5 százalékot, 2004-ben a 4,5-5,0 százalékot, 2005-ben pedig 5 százalék feletti lesz – ismertette a prognózist László Csaba. Továbbra is csökkenő inflációt ígér a kormány, s az MNB-vel hangsúlyozottan újra közös inflációs cél szerint 2003 végére a 4,5 százalék elérése a feladat. Az éves átlagos infláció 5 százalék lesz jövőre, amit aztán évente 1 százalékponttal szeretne csökkenteni a kormány és a jegybank.
Részét képezi a stratégiának a – Fidesz-kormány alatt megtorpant – nyugdíjreform folytatása. Ez azt jelenti, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetés mértékét 6-ról 8 százalékra emeli a kormány, illetve január 1-jétől visszaállítja a pályakezdők kötelező pénztári tagságát. Ezek László Csaba szavai, ám szinte szó szerint idézhetőek a kormányprogramból is. Mint ahogy az állami vagyonhasznosítás hatékonyságának javítása, illetve a privatizáció folytatása azokon a területeken, amelyeken nem szükséges az állami tulajdonforma fenntartására, szintén visszaköszön a kormányprogramból.
A középtávú stratégia – vagy legalábbis az a része, amelyről a kormányülés után beszéltek – mégsem tűnik csupán a kormányprogram pontosításának, illetőleg számszerűsítésének. Rengeteget elárul a Medgyessy-kormány valódi gazdaságpolitikai krédójáról a pénzügyminiszter szűkszavú tájékoztatása. Két mondatban érintette csak a jövedelempolitikát, ám félreérthetetlen volt, hogy a száznapos program után nem terveznek további “hangulatjavító intézkedéseket” e téren. Ugyancsak fontos gazdaságpolitikai állásfoglalást jelent az adóterhek csökkentésének újbóli hangsúlyozása. A jövedelemcentralizáció visszaszorítása mintegy 250 milliárd forintnyi forrást hagy vissza a gazdaságban 2003-ban – ígérte László Csaba. Ez egyrészt felhasználható a cégek versenyképességének javítására, ugyanakkor az államot is a hatékonyság javítására ösztönzi.
Pontosan nem lehet tudni, mi áll majd a dokumentumban, mert egyelőre a fordítást készítik, s csak akkor hozzák nyilvánosságra, amikor Brüsszel már megkapta a maga példányait. Gál J. Zoltán kormányszóvivő dodonai módon ennyit mondott róla: “Érdemes nagy felelősséggel beszélni róla, és csak olyat belelátni, ami valóban benne van, és olyat nem, ami nincs.” A gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát egymástól megkülönböztetni tudó, és csak a takarója végéig nyújtózkodó kormány ígérete remélhetőleg benne lesz.
