Az 1956. október 23-i budapesti tömegtüntetés még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtte ki magát, majd november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen.
„Nyakunkon volt már a melbourne-i olimpia, edzőtáborban éltünk, fenn a Szabadság hegyen. Naponta kétszer jártunk le a Szigetre busszal. A Vörös Csillagban laktunk, de már tudtuk, vagy legalább éreztük, hogy ez a szép hotel nemsokára ismét nevet változtat, talán újra Golf lesz belőle. Az események híre természetesen eljutott hozzánk, kaptuk az újságokat, működött a telefon. És, ahogy végigbuszoztunk a városon, magunk is láthattuk, a bőrünkön érezhettük a feszültséget, a várakozást, a közelgő vihar előszelét. Az október 23-i robbanás híre is felért hozzánk természetesen. Ott volt a Bécsből hozott Volkswagenem. Még zoll-rendszámmal járt, gondoltam az olimpia után majd elintézem a magyar papírokat. Ez a következő napokban nagyon lényegessé vált, nyugatnémet rendszámmal háborítatlanul közlekedhettem.
Természetesen azonnal leszaladtam a városba, és egyszer csak együtt meneteltem a felvonulókkal. Végigmentünk a Szent István körúton, befordultunk az Andrássy útra. Különös érzés volt. Számomra jószerével leírhatatlan
– írta Gyarmati Dezső a Peterdi Pállal közösen megalkotott, 1996-ban megjelent Gyarmati sors, avagy egy bal kéz története című könyvében.
„Kell neked, hogy felakasszanak?”
