Róna Péter Magyar Péter és az alkotmányosság címmel írta meg gondolatait a legfőbb ügyész jelölésének kapcsán a 24.hu-ra. A témában aznap jelent meg az övével éppen ellentétes vélemény egy politológustól és egy jogszociológustól – Zárug Péter Farkastól és Fleck Zoltántól – ugyanott.
Hadd szálljak vitába a jogász-közgazdász professzor, volt államfő-jelölt Róna Péterrel!
Azzal kezdem, amit Róna kvázi összegzésként kijelentett:
Nagy tévedés az eseményekben a demokratikus intézményi rendszer működésének újraszületését látni. Valójában Magyar Péter megüzente országnak-világnak, hogy az Országgyűlés az ő teljes körű ellenőrzése alatt áll, még azokban az esetekben is, ahol neki nincs alkotmányos hatásköre, és megüzente Baka Andrásnak, hogy felejtse el a független államfő gondolatát.
Értem, hogy ez a megállapítás Róna véleménye, mégis egy büntetőjogi fogalommal értékelném, ami úgy szól: „téves ténybeli következtetés”. Magyarán a szerző egyes tényekből azt a téves következtetést vonta le, hogy Magyar Péternek az a kijelentése, mely szerint nem tudja garantálni a legfőbbügyész-jelöltnek a szükséges parlamenti többséget, egy üzenet.
Az üzenet egyfelől az országnak az, hogy az Országgyűlés a miniszterelnök teljes körű ellenőrzése alatt áll, még azokban az esetekben is, ahol neki nincs alkotmányos hatásköre. Baka András számára pedig az, hogy felejtse el a független államfő gondolatát.
