Súlyos állításokat fogalmazott meg az ATV-nek adott interjújában Fürcht Pál volt főügyész. Elmondása szerint egy közérdeklődésre számot tartó eljárásnál a felettesei megszabták, hogy ki ellen lehet nyomozni, kit nem lehet kihallgatni és milyen irányba mehet a nyomozás. Fürcht szerint mindez úgy történt, hogy a beavatkozásnak ne maradjon írásos nyoma.
A volt főügyész nem először beszélt erről, de most egy részletesebb idővonalat is ismertetett. Fürcht elbeszélése szerint egy általa tehetségesnek nevezett kollégája az Orbán-kormány által idén tavasszal kirobbantott aranykonvoj-ügyhöz kapcsolódó eljárásban arra lett figyelmes, hogy az
minthogyha egy kreált ügy lett volna.
Fürcht ezután belső jelentést tett a Legfőbb Ügyészség vezetésének. Állítása szerint azonban nem vizsgálat indult, hanem felrendelték a Legfőbb Ügyészségre.
Egy vezető rendelt föl, és lényegében elmondta, hogy ki ellen lehet nyomozni, illetve hogy kiket nem lehet kihallgatni, mi a nyomozás iránya.
Fürcht arról is beszélt, hogy megpróbálták „irányba állítani”, az egyik vezető ügyész pedig kollégája előtt sértegette.
Fürcht szerint nem maradt írásos nyoma a beavatkozásnak
A volt főügyész állítása szerint a nyomozás befolyásolása nem formális, írásba adott utasításokkal történt. Ehelyett szóban közöltek olyan elvárásokat, amelyekkel az ügyésznek azonosulnia kellett.
Fürcht ezt úgy jellemezte, hogy az eljárást úgy alakították, hogy annak „ne legyen írásos nyoma, ne legyen hozzá visszavezető”. A beavatkozást ahhoz hasonlította, mintha a Kúria előre megmondaná egy alsófokú bíróságnak, hogy milyen ítéletet hozzon.
Fürcht szerint politikai szempont is megjelent az ügy mögött.
Vannak bizonyos tények, hogy a politikának volt egy elvárása. Ezt egy bizonyos szervezet közvetítette, akár megtévesztve, akár nem, az ügyészséget.
Lemondott, de folytatódott a nyomás
Fürcht elmondása szerint a történtek miatt június 8-án benyújtotta lemondását, amelyben részletesen beszámolt az általa tapasztalt integritási problémákról.
A legfőbb ügyész elsőre nem fogadta el a lemondást, hanem három nap gondolkodási időt kért. Fürcht azt kérte, hogy cserébe biztosítsák a nyomozó ügyészek szakmai függetlenségét.
Függetlenül attól, hogy politikai vezető, titkosszolgálati vezető, legfőbb ügyészségi vezető, az a feladatuk, hogy a tényállást derítsék föl a maga valóságában.
Fürcht szerint ezt a legfőbb ügyész megígérte, és írásba is adta. Állítása szerint azonban már másnap olyan újabb utasítás érkezett a nyomozó hatósághoz, amely a nyomozás kézi irányításának folytatását jelentette.
Június 10-én ezért főügyésztársaihoz fordult segítségért. Másnap összehívták a főügyészeket, a történteket azonban Fürcht szerint a vezetés „szakmai nézeteltérésként” mutatta be.
Végül olyan megállapodást ajánlottak neki, amely alapján főügyészi posztjáról való lemondásáért cserébe legfőbb ügyészségi állást kapott. Fürcht ezt a kialakult helyzetben elfogadta.
Tanúként is kihallgatták volna, de ezt sem engedélyezték
Fürcht azt állította, hogy az általa jelzett problémák miatt nem indult érdemi integritási vizsgálat. Szerinte pedig egy főügyész ilyen jelzését minimálisan integritási vizsgálatnak kellett volna követnie.
Három hónappal később fegyelmi eljárás indult ellene. A volt főügyész szerint az alapügyben a Fővárosi Nyomozó Ügyészség tanúként is meg akarta hallgatni, mert olyan információk birtokában volt, amelyek relevánsak lehettek.
Engem az alapügyben ki akartak hallgatni tanúként, mert bizonyos dolgokat tudok. Ehhez képest ezt nem engedélyezték a fővárosi nyomozóügyészségnek.
Fürcht elmondása szerint ezt követően indult meg ellene a fegyelmi eljárás.
