Az európai mobilhálózatok üzemeltetői nyílt levelet írtak az Európai Unió döntéshozóihoz, hogy kifejezzék aggodalmukat a digitális hálózatokról szóló jogszabály (Digital Networks Act – DNA) kapcsán tervezett változtatások és az európai telekommunikációs szektort érintő aktuális szabályozás iránya miatt – írja a HVG.
A nyílt levél szerint ahhoz, hogy a telekommunikációs hálózatok jelentős mértékben, mintegy 5 százalékkal járuljanak hozzá az európai GDP-hez, a szolgáltatók éves szinten 64 milliárd eurót fordítanak fejlesztésükre. Ez rengeteg pénz, de még több hiányzik: a lényegében minden nagyobb európai szolgáltató vezetője által aláírt nyílt levél szerint további 475 milliárd euróra lenne szükség ahhoz, hogy Európa-szerte világszínvonalú mobilhálózat épülhessen ki.
A szolgáltatók vezetői egyértelműsítik: az európai vállalatok készen állnak a szükséges fejlesztések, befektetések megtételére – ezekhez azonban kritikus versenyképességi reformokra van szükség az Európai Unióban. Márpedig szerintük a jelenlegi javaslat, a digitális hálózatokról szóló jogszabályra vonatkozó jelenlegi javaslat nem tartalmaz elég üzleti ösztönzőt.
Négy változást sürgetnek
A nyílt levél szerint a jogalkotóknak támogatniuk kellene a határozatlan idejű frekvencialicenszek főszabályként történő bevezetését (kivételes esetekben legalább 40 éves futamidővel). Az indoklás szerint erre azért van szükség, mivel az európai távközlési iparág az elmúlt 12 évben összesen 110 milliárd eurót költött el a frekvenciatendereken a működéshez szükséges sávok megszerzésére. A gyakori árvereztetés megszüntetésével a költség jelentős részét meg lehetne spórolni, amit aztán az említett 5G-s, 6G-s fejlesztésekre tudnának fordítani.
Példaként hozzák a nyílt levélben a Draghi-jelentést is, amely megállapította, hogy a jelenlegi szabályozás inkább lehűti a beruházási hajlandóságot, mintsem hogy serkentené. Végül pedig negyedik érvként azt hozzák fel, hogy a DNA jogszabálynak be kell váltania a Bizottság tervezett egyszerűség (simplicity by design) ígéretét. Ez annyit tesz, hogy kevesebb szabályozásra és bürokráciára van szükség, egyúttal a tagállami szabályozások közötti jobb harmonizációra, ez ugyanis serkenti az innovációt és a beruházási kedvet.
