Július közepén költöztem el a fővárosból a pesti agglomerációba, társasházból kertes házba. Az új építésű ingatlan számunkra minden igényt kielégít kívül-belül, ám a telken két nagyobb munkálat befejezése már ránk várt:
- A ház mögötti udvar teljes földmunkát igényelt: szerettünk volna kialakítani kertet, ahol a gyerkőc a nap nagyobb részében játszadozhat.
- A ház körül húzódó homokos talajszerkezetet térkőre szerettük volna upgrade-elni, hogy megszűnhessen az állandó porvihar, illetve autóbeállóként is funkcionálhasson. Ennek jelentős kihívásait egy másik cikkben részletezem majd.
Vissza a kertépítéshez! Jól leírható íve van, hogyan jut el az ember odáig, hogy az álmaiban elképzelt gyepre tekinthessen az ablakból. Minél nagyobb az elvégzendő munka, annál valószínűbb, hogy külső segítségre lesz szükség, amely magába foglalja a gépmunkát is.
És szakembert találni – főleg a nyári csúcsidőszakban – még Tom Cruise-nak is kihívást jelentene, pedig ő a lehetetlen küldetések mestere.
Kezdjük a munkát!
40 fokokról még előzetesen sem lehetett hallani, mikor eldöntöttük, hogy megépíttetjük álmaink kertjét. Korábban semmilyen tapasztalatot nem halmoztunk fel a témában, így a topik feltérképezése után hamar rájöttünk, hét számjegyű fába vágtuk a fejszénket. Pedig az álomkert tényleg semmi extrát nem takar az esetünkben: egybefüggő zöld terület, alatta öntözőrendszer, mindössze ennyi volt a kiindulópont.
