Mohácsi győzelme után, szeptember elején Szulejmán bevonult Budára, és több mint egy hónapot töltött a Magyar Királyság fővárosában. Várta a magyarok hódoló követségét, miközben katonái nemcsak a várost dúlták fel, de széltében-hosszában pusztították a vidéket. Október volt, mire végre elindult hazafelé, ennek során pedig az oszmán had az ország középső területeit, a Duna-Tisza közét rabolta, fosztogatta végig, szpáhik és akindzsik tízezrei falvakat borítottak lángba, a lakosságot megölték vagy elhurcolták. Történészeink becslése szerint Szulejmán szultán 1526-os hadjárata során szűk másfél hónap leforgása alatt 150 ezer magyart gyilkoltak meg vagy hurcoltak el a törökök – erről szólt az előző rész a mohácsi csatát bemutató sorozatunkból. A folytatásban a régészetnek adjuk át a szót. Hol zajlott pontosan a csata, mi segítette a helyszín meghatározását? Milyen horrorisztikus módon mészárolták le az oszmánok a hadifoglyaikat? Hol rejtőzhet mintegy 14 ezer hősi halott sírja? Dr. Bertók Gábort, az ismert tömegsírok egyikének feltárását is vezető régészt, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatóját kérdeztük.
Golyókkal, fegyverekkel, patkókkal megszórt terület
