Török Gábor legújabb közösségimédia-posztjában arról írt, hogy a tavaszi választásokat követő „bab is hús” korszak lezárultával a Magyar Péter vezette kormány számára is eljött a sakkozás, a mérlegelés és a korrekciók időszaka.
Az elemző úgy látja, hogy a jövőben olyan döntéseket kell meghozni, ahol a választói elvárások és a lehetőségek között nagy a távolság, és már nem lesz elég csupán az elmúlt tizenhat évre hivatkozni. Hozzátette, hogy hasonló új szakaszok jöttek el az 1990-es, 1994-es, 1998-as, 2002-es és a 2010-es kormányváltások után is.
Ez a szemléletváltás ugyanakkor Török szerint mindaddig nem jár politikai kockázattal, amíg nincs olyan erő, amely ki tudná használni a kormányzás nehézségeit és a széttartó választói igényeket.
Nincs jelenleg valódi váltópárt
Az elemző kiemelte, hogy a jelenlegi helyzet jelentősen eltér a korábbi kormányváltásoktól, amikor a csalódott szavazók több alternatíva közül is választhattak. Állítása szerint
A posztban arra is kitért, hogy a baloldali térfélnek „csak hamva van, de híre nincs”, egy életképes új jobboldali párt megalakulása vagy a Tisza Párt szakadása pedig jelenleg legfeljebb a politikai fantáziákban létezik. A bejegyzéshez 2010-es újságcikkek részleteit mellékelték, amelyeken az MSZP és a Jobbik akkori politikusai a Fidesz-kormánnyal szembeni váltópárti szerepükről nyilatkoztak. Amíg most nem derül ki, honnan jöhet az új ciklus kihívója, Török úgy véli, a kormányzati mézeshetek valójában nem érnek véget.
Kihívások a kormányzásban
A Törökülés podcastban az elemző korábban is érintette a kormánypárt és az ellenzék helyzetét. Akkor a társadalmi elvárások és a kampányolás nehézségei kapcsán arról beszélt, hogy a ciklus elején még elnézőbbek a választók a botladozásokkal szemben, de az emberek meggyőzésében kiváló kampányolás a konkrét kormányzásban már problémákat okozhat.
Kifejtette azt is, hogy a Fidesz jelenlegi konstrukciója szerinte menthetetlen, és a kormányzat hosszú távú ellensúlya akár a Tisza Párt belső ellenzékeként is megjelenhet. Ennek kapcsán arra utalt, hogy a kormánypárton belül megfigyelhető egy a fékeket és ellensúlyokat helyreállítani kívánó „girondista”, valamint egy térfoglaló, a népakaratot minden más szempont elé helyező „jakobinus” irányzat is.
