Magyar Péter miniszterelnök felvetése, miszerint az alkotmányozási folyamatban támogatná a választási korhatár 16 évre csökkentését, fontos és régen esedékes vitát nyit újra Magyarországon, mi magunk is írtunk róla a 24.hu-n. Most, hogy közel másfél évtized után sikerült leváltani egy monolit politikai rendszert, a demokratizálódás nem állhat meg az intézmények helyreállításánál. A kérdés az, merünk-e továbbmenni, merünk-e hinni abban, hogy a közéletbe való beleszólás jogát nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell.
A 16 évesek választójoga nem egyszerű technikai módosítás, hanem annak kimondása, hogy a fiatalok nem pusztán elszenvedői a jövőről szóló döntéseknek, hanem alakítói is lehetnek annak. A választójog korhatárának csökkentése a demokrácia hosszú távú befektetése. Nem azért fontos, mert önmagában megoldaná a fiatalok közéletben való részvételének (illetve ennek hiányának) problémáját, hanem azért, mert korán megtanítaná: a véleményük számít, a döntésekhez közük van, és a demokrácia nem valami távoli, felnőtteknek fenntartott szertartás. Mégiscsak komikus, hogy aki 16 évesen már dolgozhat, adót fizethet, büntetőjogi felelősséggel tartozhat, és akinek az oktatásról, lakhatásról, klímáról, közlekedésről vagy munkaerőpiacról szóló döntések az egész életét meghatározzák, azt közben kizárjuk a közös döntésekből. A részvételt nem lehet egyszerűen 18 éves korban bekapcsolni – azt tanulni, gyakorolni és megtapasztalni kell.
A leggyakoribb ellenérv szerint a 16 éveseket könnyű megvezetni, nem elég tájékozottak, nem értik még a politikát. De ez az érv nagyon veszélyes útra visz.
