“Schmitt Pálnak, Magyarország államfőjének péntek este az Alkotmánybíróság hatáskörének tervezett korlátozása kapcsán sikerült elmondania a régió egyik legszégyenletesebb elnöki beszédét pedig erős a konkurenciája” – írja a szerző.
Tokár Géza szerint Schmitt amellett, hogy elismerte: a testület tagjai csak a dolgukat teszik, valamiért fontosnak tartotta kiemelni, hogy Magyarországon működik a demokrácia. Emellett a kormánypárttal (azaz saját egykori pártjával) feltűnően nagy összhangban beszélt az előrejutást nehezítő régi szabályokról és a nagy, végső közös célról, azaz gyakorlatilag szabad utat biztosított a korlátozó intézkedéseknek.
A szerző megjegyzi: könnyen lehet, hogy a poszt jelentéktelen személyek által való betöltése régiós sajátosság. Felteszi a kérdést: Elméletileg mi is lenne a dolga a szlovák és a magyar államfőnek?
Tokár úgy látja, hogy túlságosan sok különbség nincs a jogköreikben: a fegyveres erők névleges főparancsnokai, aláírják, vagy éppen visszadobják a törvényeket, kormányalakítással bízzák meg a választások győztesét, fontos személyeket neveznek ki, vagy éppen kitüntetéseket osztanak. Nem mellékesen pedig megpróbálják a nép egészét képviselni. Ez utóbbi szimbolikus feladat ugyan, mégis úgy értelmezik, hogy egy államfőnek a lehető legkevesebb esetben szabad nyíltan vállalnia bármilyen érdekütközést az aktuális hatalmi körökkel vagy az állampolgárok döntő részének akaratával.
“Mi történik akkor, ha Schmitt továbbra sem államfőként, hanem egykori pártja meghosszabbított karjaként működik? Saját presztízse csorbul, és ami mégó rosszabb, az államfő tekintélye is lejáratódik. Nem csak Schmitt személyéről van szó, maga az államfő mítosza forog kockán” – záródik az Új Szó kommentárja.
