„Ha ez a gól szabálytalan, akkor az Arsenal nem lenne angol bajnok” – füstölgött Jürgen Klopp a német–paraguayi vb-mérkőzésen meg nem adott német találat miatt. „Ki kell mondanunk, ez egy vicc. Ezen a szinten elfogadhatatlan egy ilyen döntés. Szarvashiba” – ostorozta a játékvezetői ítéletet a Bildnek a játékvezető-szakértő Manuel Gräfe. „Nevetséges!” – kommentált a feldúlt szövetségi kapitány, Julian Nagelsmann.
Nem lehet azt mondani, hogy csak savanyú a szőlő, mert a németek második, potenciálisan győztes góljának elvétele valóban vitatható döntés volt. De ha a szakemberek, játékosok és szurkolók csak a bírói ítéletre fognák a korai búcsút a világbajnokságtól, akkor magukat ámítanák. A német válogatott – a világbajnokságok történetének egyik legjobb tornacsapata (Turniermannschaft) egymás után harmadszor megy haza szégyenkezve, és legutóbbi világbajnoki címe, azaz 2014 óta egyszer sem jutott el a nyolcaddöntőig.
Pedig Németország 1930 és 2014 között – ha indult –, akkor sosem esett ki két egymást követő vb-n a negyeddöntőnél korábbi etapban.
„Egymás után harmadszor búcsúztunk korán, tehát most már nem tartozunk a topkategóriás válogatottak közé” – szögezte le önkritikusan Nagelsmann. Az eredmények valóban ezt mutatják, hiszen a három korai vb-kiesés mellett az Eb-ken sem megy a válogatottnak, amely 2021-ben a nyolcad-, 2024-ben a negyeddöntőben esett ki a kontinensviadalról. Németország 2016 óta nem szerepelt nagy torna elődöntőjében, a labdarúgó-szövetség (DFB) hasonlóan eredménytelen tízéves periódust még nem könyvelhetett el a modern futball történetében.
Mindez különösen annak a fényében meglepő, hogy a német futball újragondolása (melyet Raphael Honigstein énekelt meg a Das Reboot című könyvében) remekül sikerült. A Bayern München és a Borussia Dortmund 2013-ban minden idők egyik legmagasabb színvonalú BL-döntőjét játszotta a Wembleyben, 2014-ben a válogatott világbajnok lett.
De miben mutatkozik meg a hanyatlás?
