Kultúra

Anya csak egy van – A bolygó neve: Halál 40 év után is magával ragad?

Twentieth Century Fox Film Corpo / Collection ChristopheL / AFP
Twentieth Century Fox Film Corpo / Collection ChristopheL / AFP
Négy évtizeddel ezelőtt került mozikba a legjobb Alien-film, a James Cameron rendezte Aliens, vagyis A bolygó neve: Halál. Évfordulós cikkünkben fölidézzük, miért kapott viszonylag későn, hét év után folytatást Ridley Scott korszakalkotó sci-fi horrorja; hogy Cameron milyen trükkel vette rá Sigourney Weavert a visszatérésre, de arra is magyarázatot keresünk, miként üresítette ki Hollywood az erős női karakter jelzőt, és hogy lehet-e a mai generációk számára vonzóvá tenni egy negyvenéves, CGI-effektek nélküli, kézműves blockbusterfilmet.

Ha negyven év távlatából kell mesélni egy olyan filmről, mint amilyen A bolygó neve: Halál (a továbbiakban szigorúan csak Aliensként hivatkozunk a filmre), könnyű beleesni a hibába, hogy folyton csak klasszikusként emlegetjük. Míg ez a jelző régen nagyobb téttel bírt, mára kevésbé vonzó, sőt, azt is mondhatjuk: amint meghallja egy fiatal mozirajongó, egyből a poros, ósdi, unalmas címszavakat köti majd hozzá. Az Aliens sem menekülhet a klasszikus címkétől, azonban javára írandó, hogy kitűnően öregedett és nem szorul a védelmünkre. Ugyanezt a rendezőjéről is el tudjuk mondani.

Adódik hát a kérdés, hogy a zöld hátterek uralta blockbusterek korszakában mi az igazi vonzerő Cameron mesterművében négy évtized után? Hogyan vált a második felvonásra militarista háborús film Ridley Scott horrortörténetéből? Miért jobb, ha egyszerre tizenhat bábmester irányít egy kissé ügyetlenül mozgó, aprólékosan elkészített szörnyfigurát? Mitől magával ragadó és máig korszerű Ripley hadnagy maszkulinitása?

A mindent vivő dollár

A hollywoodi legendák egyik leginkább ismert anekdotája James Cameronhoz köthető: a rendező állítólag úgy vázolta az Aliens forgatókönyvét a 20th Century Foxnak, hogy a film címében az s betűt dollárjelre cserélte, hátha emiatt pozitív elbírálást kap a filmterve. Eredeti ötlet, de az biztos, hogy ennél jóval többet kellene küzdenie manapság az elismerő bólintásokért kezdő rendezőknek.

Ez pontosan így történt. Volt egy megbeszélésem a stúdióvezetőkkel és a producerekkel, a forgatókönyv üres oldalára odaírtam, hogy ALIEN, majd a végére egy dollár jelet. Lehet, hogy a pavlovi kondicionálás, lehet, a magabiztosságom miatt, de végül igent mondtak

– adott a legenda jelzőnek egészen új vetületet a „Világ Ura”.

Archives du 7eme Art / Photo12 / AFP

Tény, hogy az Alienst a lehető legjobbkor készítette el Cameron: valójában már az 1984-es Terminátor előtt dolgozni kezdett A nyolcadik utas: a Halál folytatásának forgatókönyvén. Erre azért volt ideje, mert Arnold Schwarzeneggert lekötötték a Conan, a barbár munkálatai a robotos sci-fi előtt. Cameronnak forgatókönyvírói munka kellett abban a néhány tétlen hónapban, ekkor találkozott az első Alien két producerével, Walter Hill-lel és David Gilerrel egy teljesen másik projekt kapcsán. Ők említették neki, hogy folytatni akarják az űrlényes horrort, ez az ötlet pedig Cameronnak is bejött.

Felskiccelte a történet egy kezdetleges verzióját, mely szerint az első film főhőse, Ellen Ripley 57 év után magához tér a hiperálomból, és rábeszélik, hogy egy tengerészgyalogos egységgel menjen el az LV-426 nevű bolygóra helyi lakosokat menteni. Ott aztán elszabadul a pokol, zsákszámra kerülnek elő a gyilkos xenomorphok, és még egy gyereket is pesztrálni kell.

Egy bökkenő volt Cameron sztorijában: Sigourney Weaver nem akart Ripley-ként visszatérni, és ha még meg is gondolta volna magát, a stúdió egészen biztosan nem kívánt nagy pénzt fizetni a sztárnak.

Cameron cselhez folyamodott:

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik