Csapó egy!
Fenn a Naphegyen. Nyári délelőtt. Pesty László ücsörög a kertjében egy hatalmas sörsátor alatt, és épp azt meséli, miért tűnt el, hogyan bujkált, és mivégre menekült el még a magyar rendőrség elől is alig pár hónappal ezelőtt.
Június közepe van, indul a nyári hőség, közeledik a napi csúcs, talán már át is léptük a 30 fokot. Szerencse, hogy egy sátor alatt ülünk, különben fejbe verne a nap. Lehet, hogy már fejbe is vert? Vagy inkább Pesty sztorijaitól szédülünk? Amit hallunk ugyanis, az olyan, mint valami forgatókönyv, de nem az, Pesty László állítja, hogy ez az ő élete, ez mind vele történt, miután februárban eltűnt.
Konspiráció, menekülés, bujkálás, fenyegetés, kocsmák, félelem és reszketés a bukás előtti NER-ben, majd a végén egy kis Orbán Viktor és Magyar Péter – nagyjából ezekről lesz szó. A Pesty-sztori legújabb állomásai.
Nem mellékes, hogy a közismert dokumentumfilmes jól van. Kedves, mosolyog, gyakran nevet. Számos kalandja volt mostanában. Akadt köztük egész hihetetlen is, olykor nem is mindig hiszünk a fülünknek, de azért úgy vagyunk vele, mindenkinek kijár, hogy a saját eltűnésének a krónikása legyen, miért ő lenne a kivétel? Ráadásul Pesty László – nézzük őt bárhonnan, jobbról, balról, alulról, felülről – nem akárki. Nem akármilyen eltűnéssel.
Túl vagyok rajta és élek. Ez nagy dolog
– mondja az elmúlt időszakról.
Aztán mesél egy olyan jelenetsort, amelytől elkerekedik a szemünk.∗
Csapó kettő!
2026 februárja, valahol a Keleti pályaudvar környéki bérházak egyikében.
Pesty – ahogy meséli – ekkor már bujkál, épp „konspiratív módon” váltogatja a szállásait, ekkor rendőrök jönnek, akik az eltűnt Pesty Lászlót keresik, mert azt gyanítják, ott van abban az erzsébetvárosi lakásban. Okkal gyanítják, mert tényleg ott van – de innentől övé a szó:
