Brazília természetesen vigasztalhatatlan, még csak más nagyok, spanyolok, portugálok és hollandok döntetlenjei sem enyhítenek fájdalmán. A vigasz amúgy is mindig sovány, kivétel a pirruszi vereség fölött érzett fájdalomra adott gyógyír (ha van győzelem, akkor kell lennie vereségnek is pirruszinak, és csak találgatni lehet, hogy miért a végső vesztes szempontjait figyelembe véve jegyezte meg a világ az ie. 279-ben lezajlott csatát, amikor állítólag a győztesek írják a történelmet, amiről persze igazából tudni, hogy nem is, mert a történetírók, akik a mindenkori javadalmazásukat tekintve a vesztesek közé tartoznak, hacsak nem hatalom által fizetett propagandisták), mert azt végül győzelem követi, mindent elsöprő, és nem kizárható, hogy a Marokkó elleni döntetlen a brazilok pirruszi veresége a menetelés végén világbajnoki trófeával. Sosem tudni.
Ha van mibe kapaszkodni, az a vb hetedik napjának lélekemelő híre: Neymar a többiekkel edzett.
