Moldováról itthon keveset hallunk. A 24.hu-n legutóbb az orosz propaganda hatása miatt, majd az uniós csatlakozási tárgyalások kezdetekor írtunk a helyzetéről. Illyés Bence március 28. és április 7. között utazott az Ukrajna és Románia közé ékelődő országba, hogy bemutassa a változás közben lévő, az orosz hatás alól kilépő államot a hétköznapi emberek szemszögéből.
Az érkezés után az esti főváros utcáinak betonba öntött szovjet monumentalizmusának ridegségét gyorsan feloldja a kisszámú, de annál aktívabb alternatív fiatalok lelkes kavalkádja a Casa Zemstvei nevű helyen. A buli oka ugyanakkor nem épp örömteli – a belváros közepén álló műemlék épületből most rakta ki a városvezetés Kisinyov egyetlen liberális, queer-friendly közösségét, akik így a búcsúbulijukat tartják, hard technóra. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan ugyanezen a napon Budapesten a Zemstvei otthoni megfelelője, az Auróra bezárására jöttek össze fiatalok még egy utolsót táncolni.
A két ország közti párhuzamok azonban nem érnek véget az egyébként szisztematikusnak tekinthető jelenséggel, miszerint az alternatív helyek egyre inkább kiszorulnak a városok belsejéből a peremkerületek felé vagy akár azon is túlra. A „komporoszág” szerepet ugyanis a moldávok is épp olyan jól ismerik, és alighanem el is szenvedték, mint a magyarok. A Szovjetunió széthullása óta eltelt időszakban a moldáv politikában a Nyugat és a Kelet közötti lavírozások egymást váltó időszakai után az orosz–ukrán háború jelentheti azt a pontot, ami után most úgy tűnik, ha gyenge többséggel is, de az ország hosszabb időre leteszi a garast a Nyugat és az EU-s integráció mellett.
A fiatalok ugyanakkor közel sem tekintenek feltétlen bizalommal az ország jövőjére.
Max, aki társadalomkutatóként dolgozik, egy sör mellett osztja meg gondolatait, amik alapján bár a mostani kormányt még mindig a kínálat legjobb opciójának tartja, kétségei vannak azzal kapcsolatban, ahogy a vezetés az eddigi kormányzati rendszert leépíti. Mint mondja, Maia Sanduék igyekeznek Gagauzia (Moldova déli részén elhelyezkedő autonóm terület – a szerk.) önrendelkezését is csökkenteni, és az ellenőrző szervek szerepét gyengíteni, és bár egyetért az oroszellenes politikával, aggódik a korrupciós kockázatok miatt. Több fiatal becsatlakozik a beszélgetésbe, akik csalódottságukat fejezik ki annak kapcsán, hogy a beígért nagy reformok és változások idáig elmaradtak, a 2030-as EU-csatlakozást pedig nem látják reálisnak.
Abban viszont mindenki egyetért, hogy alapvetően jó irányba haladnak a dolgok az országban. Ahogy egyikőjük fogalmaz, „bár hosszú ideig megállt itt az idő, most, ha lassan is, de újraindult”.
