Hujber Ferenc is megszólalt Eszenyi Enikő bocsánatkérése kapcsán, Facebook-bejegyzésben keményen beleállt a volt igazgatóba: „Feltételes módban nem kérünk bocsánatot, mert a bántalmazás sem feltételes módban történt”.
Eszenyi szerdán tett közzé nyílt levelet közösségi oldalán, amelyben arról írt, hogy felelősséget vállal „a próbák során tanúsított szenvedélyes, időnként nem megfelelő megnyilvánulásai” miatt. Eszenyinek 2020 tavaszán, az igazgatóválasztás előtt kellett távoznia a Vígszínház éléről, miután lapunk egy interjúja nyomán többen általa elkövetett verbális agresszióról, megaláztatásokról és zaklatásokról beszéltek.
A színész azt írja, hogy 2002-ben hagyta ott az Eszenyi Enikő által rendezett Antonius és Kleopátra előadást a főpróbahéten, két nappal a bemutató előtt, a szünetben, miközben a Vígszínház akkori igazgatója, Marton László és meghívott újságírók nézték az utolsó előtti főpróbát.
Egyszerűen levettem a parókámat, átöltöztem, és kisétáltam az utcára. Azt éreztem, ha még egy percig nézem, hogyan asszisztál a teljes társulat, a műszak, Marton és az újságírószakma Eszenyi ámokfutásához, belehalok! 3 évvel voltam a diplomám után, egzisztencia nélkül, és úgy, hogy azonnal kirúgtak, minden darabból kivettek, és, mivel csak a Vígben játszottam, gyakorlatilag munkanélküli lettem
– idézi fel bejegyzésében. Azt állítja, hogy a teljes szakma nekiesett, és „bevédték az Enikőt”: 2009-ben csont nélkül választották meg igazgatónak, és 2020-ig vezette a Vígszínházat, a Forbes magazin a legbefolyásosabb nőnek választotta, és „mindenki kussolt”.
„Közben hallottam a rémtörténeteket, amiket már leírtak, és igen, minden igaz! És itt meg kell védenem a többieket. Hogy miért hagyták, és miért nem szólt senki. Mi még úgy szocializálódtunk, hogy a rendezőnek mindig igaza van!! Azt csinál, amit akar, ahogy akar, és az előadás érdekében befogjuk a pofánkat, és végrehajtjuk az instrukciót, ha beledöglünk, akkor is. Aztán vagy jó lesz az előadás, vagy nem. Én akkor úgy döntöttem, hogy ez soha többé nem történhet meg velem!” – írja Hujber, hozzátéve, hogy 2002 óta számos TV-műsorban, interjúban beszélt ezekről az élményekről, amiket kollégáival is megosztott, ennek ellenére, ahogy ő fogalmaz, maradt a csodálat, a díjak és a kuss.
„Pár évvel később bocsánatot kértem, hogy otthagytam az előadást. Nem tőle, hanem, hogy cserben hagytam a többieket. Magára vette, és azt mondta, megbocsát, de nem felejt! Ez 20 éve volt, és még most is remegek, hogy ezt írom!”
Enikő! Nem bocsátok meg, és nem felejtek! Igazából elmész te a picsába és azok is, akik a bukásod óta munkát adtak neked! Mert szembeköptetek számtalan áldozatot, akik ugyanúgy remegnek az átéltektől, mint én! Mert nem változtál! Felvettél egy szerepet, amit még szarul is játszol! Feltételes módban nem kérünk bocsánatot, mert a bántalmazás sem feltételes módban történt
– írja, majd Lengyel Tamáshoz hasonlóan felveti a kérdést, hogy miért épp most látta a volt igazgatónő elérkezettnek az időt a bocsánatkérésre: „6 év hallgatás után? Mert félted a szaros kis egzisztenciádat? Ne haragudj, de nem hiszek neked!”
Bejegyzése zárásában még kitér a Lengyel és Molnár Áron által is pedzegetett főváros által végzett vizsgálatra:
Még valami! Molnár Áron és Lengyel Tamás megírta, hogy a főváros megsemmisítette a több mint 60 ember meghallgatását tartalmazó jegyzőkönyveket! Talán Nagy Ervin államtitkár úr tehetne valamit ennek kivizsgálásában!
Molnár reakciójáról itt írtunk.
Időközben a Főváros is reagált az ügyben: a 444.hu kérdéseire azt írták: „Senki nem tussolt el semmit, sem 6 évvel ezelőtt, sem most, és nem fog eltussolni a jövőben sem Budapesten”.
