A Medián ügyvezetője legfrissebb kutatásukból a Klubrádióban azt emelte ki, hogy alapvető változás történt a korrupció megítélésében. Az korábban nem volt központi téma a választók szemében, most azonban nagyon fontos elvárás lett a választók részéről az elszámoltatás.
Hann Endre úgy fogalmazott: a korrupció alapvető volt a választási döntésben is. A bűnösök megbüntetése is egyértelmű elvárás lett, ugyanakkor – az előző ciklusok tapasztalatai alapján – az emberek abban már kicsit szkeptikusabbak, hogy az valóban lesz-e. A választás óta sokféle politikusi, elemzői magyarázat született arra, miért bukott meg április 12-én az Orbán-kormány. A Medián ezt nyitott kérdésben vizsgálta.
A válaszok alapján toronymagasan a korrupció (49%) került az első helyre, megelőzve a megélhetési gondokat (19%), a hazugságokat (15%). Hann Endre szerint a kutatásból kiderült, hogy a választók megelégelték, ami az utóbbi években történt, emlékeztek a választási osztogatás következményeire, illetve a képmutatást, a dölyfös stílust, a hatalmi arroganciát sem díjazták. A fiatalokat Magyar Péter győzte meg, miközben Orbán Viktor rendszeréből minden tizedik válaszadónak egyszerűen elege lett 16 év után.
Orbán Viktor pontosan ismerte a veszélyt
A leköszönő miniszterelnököt fideszes körökben gyakran nevezik „vátesznek”, utalva arra, hogy időben felismeri a folyamatokat és előrejelzi a politikai változásokat, „igaza van vagy lesz”.
Új időszak kezdődik.
Ezt írta most Orbán Viktor a Fidesz tagjainak. A pártelnök egyelőre nem kockáztatott sokat ezzel, annál többet azzal, hogy kitart amellett, az övé nemzeti kormányzás volt, míg Magyar Péteré liberális lesz.
Liberális kormányzás és nemzeti ellenzék. Ez az új felállás.
A Medián-kutatás kapcsán érdemes ugyanakkor felidézni, hogy húsz éve ilyenkor, szintén ellenzékben, Orbán Viktor azzal kampányolt, hogy 2006
hősei nem a munkájukat becsülettel végző emberek, hanem a gyorsan meggazdagodó spekulánsok, akik jókor voltak jó helyen.
Orbán Viktor 2006-ban Gyurcsány Ferencnek – már jóval az őszödi beszéd kiszivárgása előtt – elmondta az Országgyűlés plenáris ülésén, hogy miért veszélyes a szavazók átverése, a választások előtti osztogatás, a hintapolitika, amelynek
lényege az, hogy amikor előreleng, akkor mindenkit meg kell győzni arról, hogy nagy a jólét. Nagy a jólét, nem jöhetnek vissza a megszorítások; nem jöhetnek vissza a régi nehézségek. Nem jöhet vissza a régi, rossz világ, ilyenkor aztán dübörög a gazdaság. (…) Amikor pedig hátraleng a hinta, akkor arról kell mindenkit meggyőzni, hogy a reform kell; nagy bajt okozott a világgazdaság, az ellenzék vagy éppen a krampusz.
Azt is mondta: mindig eljön az igazság pillanata. Nagy tapsot kapott a Fidesz padsoraiban, amikor közölte:
aki hintában ül, akit hintáztatnak, az nem halad előre. Egy helyben marad, hiába érzi magát olykor lendületesnek. A hintapolitika valójában a helyben maradás politikája,
ami veszélyes.
Kijelölte az alkotó ellenzék feladatát is
2006-ban arról beszélt, hogy a magyar emberek javát azzal lehet szolgálni, ha a haza szempontjából legfontosabb problémákat beazonosítja az „alkotó ellenzék”. Orbán azt javasolta, hogy foglalkozzanak a népesedési helyzettel.
Magyarország tragikus demográfiai helyzetben van.
Ez 20 év után ugyanúgy téma lehet, mint az akkor a második helyre sorolt társadalmi felemelkedés lehetőségének ügye, a nyugdíjkorhatár, illetve az, hogy
Magyarországon nem egy gazdaság van, hanem kettő: egy sikeres külföldi és egy túlélésért küzdő hazai.
Az eladósodás és a kiszolgáltatottság mellett előkelő helyre sorolta, hogy a föld magyar kézben maradjon. Idézte Mikszáth Kálmánt.
A magyar ember szereti keresni az igazságot, de nem szereti megtalálni, ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!
2010-ben nemet mondott az oligarchákra
Az Itt az idő címmel tartott 2010-es évértékelőjében az volt a legfeltűnőbb, hogy csaknem egy órán át úgy szónokolt, hogy szinte semmit nem árult el arról, mire készül, ha kormányra kerül. Azt fontosnak tartotta, hogy az országnak erős vezetése legyen. Olyan, amelyik
képes helyreállítani Magyarország tekintélyét, hogy újra tisztelet övezzen bennünket a nagyvilágban.
Azt is mondta, olyan kormány kell,
amely felelősséggel kezeli a pénzügyeket, és amelyre nem nyomta rá bélyegét a bűnözés, a hatalommal való visszaélés.
Azt mondta: a piacgazdaságot meg kell újítani, amihez szükség van erkölcsi abroncsra. Mítosznak nevezte, hogy az ország kicsi, nyitott, ezért kell alkalmazkodni más hatalmak (Bécs, Moszkva, Brüsszel, Washington) elvárásaihoz. Szerinte alig felmérhető kárt okozott a Gyurcsány-korszak, de hitt abban, hogy a félelem korszaka után beköszönt a józan észé, amikor nem lesznek oligarchák vezetők.
Elítélte azokat, akik „a törvények fölé helyezték magukat”, akik azt hitték, „bármit megtehetnek, hiszen náluk van a hatalom, amit aztán magánérdekeik erőszakos érvényesítésére használnak – az emberek szolgálata helyett”. Elítélte a gyűlöletet, mert az
nem békíthető össze az igazsággal, nem tűri a józan észt, és elutasítja az áldozatkészséget. Ezért van az, hogy gyűlöletből nem születik újjá semmi. Ezért van az, hogy a szélsőségekben sosincs igazi erő, amely képes valódi és gyökeres változtatásokra.
Orbán is elszámoltatást ígért, éspedig azért, hogy ne ismétlődhessen meg még egyszer az, ami korábban a magyarokkal történt.
2010-es évértékelése végén bejelentette, olyan kormány kell, amit nem kell szégyellnie az országnak.
Ez volt Orbán Viktor utolsó olyan évértékelő beszéde, amit ellenzéki politikusként mondott el. Most újra erre a szerepre készül.
