Az ön szakterülete az űrkutatás, a leköszönő kormányban is ezért a területért felelt. A leginkább szakszerű definícióval valószínűleg ön tudta volna leírni vasárnap este azt, hogy a Nap holnap is felkel.
A Föld forog tovább, fogalmazzunk úgy. Ami történt, nem a véletlen műve, hanem a demokrácia győzelme, mert Magyarország 80 százalékos részvétel mellett választott egy nagy legitimációjú új kormányt. Az élet megy tovább, az egész államigazgatás folytatja a munkát, és nyilván érkezni fog az új kormány, az új Országgyűlés és az új kormányprogram.
Párttársainak és a kormány holdudvarának egy része egységesen igyekezett is nyugtatni a Fidesz választóit a választási eredmények megismerése után, ön viszont nem ezt az utat választotta, és hétfőn nyilvánossá tette azt a beszédét, amit a választóköri eredményváróján szűk körben elmondott. Ebben az éles hangvételű megszólalásban azt boncolgatta, kiknek a felelőssége lehet a Fidesz hatalmas veresége. A felvételen az látszik, hogy a telefonjából olvas. Annyira biztos volt a vereségben, hogy előre megírta a beszédet?
Spontán beszéd volt, miközben érkeztek be az eredmények, akkor írtam fel magamnak pár jegyzetet, körülbelül 5–10 perccel azelőtt, hogy felszólaltam volna.
Szóval nem egy előre eltervezett akció volt?
Nem, de azt azért tudtam nyilván, hogy nem egy nyerhető körzetben indulok a mandátumért, és azt is tudtam, hogy a 162. vagyok a Fidesz listáján. Lélekben nem arra készültem természetesen, hogy én leszek a választás győztese a budapesti 2-es körzetben, és mindazok a gondolatok, amelyeket ott elmondtam, már régóta formálódtak, illetve a megfelelő szinteken ezeknek folyamatosan hangot is adtam. Nem aznap este világosodtam meg, de akkor éreztem úgy, hogy ezeket a fő gondolatokat most szeretném a többieknek ott helyben elmondani.
Akkor is elmondta volna ezt a beszédet, ha ön ugyan nem, de a Fidesz megnyeri a választást?
Olyannyira elmondtam volna, hogy el is mondtam: „Az ezért felelősöket pedig ki kell vágnunk végre a nemzeti oldal testéből. Ez máshogy egész egyszerűen nem fog menni. Máshogy akkor sem ment volna, azt hiszem, hogyha nyertünk volna – legalábbis nekem biztosan nem.” Tartom, hogy nekem ez így tovább nem ment volna. De azt számításba kell venni, hogy a politika egy nehéz és komplex terep, nem mindegy például, hogy hány ember munkája függ attól, hogy megfelelően védve legyenek, és jó környezetben tudjanak dolgozni. Ez mindig mérlegelést igényel.
Az ilyen megnyilatkozások után az szokott következni, hogy milyen sokan gratuláltak privátban, és milyen jól tette, hogy kimondta ezeket a dolgokat.
És tényleg így van, olyan emberektől is kaptam üzeneteket, akikkel már évek óta nem beszéltem. És azt érzem, hogy nagyon sok ember megértette azt, hogy mit és miért mondtam, és egyet is ért velem. Jó ezt tudni, de nem valamiféle mozgalmár szerepben szeretnék feltűnni, egész egyszerűen azt gondolom, hogy tiszta szavakra van szükség, és igaz beszédre.
A tiszta szavaknak és az igaz beszédnek nem része az is, hogy konkrétan elmondja: kikre gondol, amikor felelősökről beszél?
Pontosan annyit mondtam, amennyit abban a pillanatban mondani akartam. Ennek nem az az oka, hogy ne tudnám folytatni, hanem azt gondolom, hogy méltányosnak kell lennünk, még valamennyi türelmi időt kell adni mindenkinek arra, hogy saját maga, ha akarja, le tudja vonni a konzekvenciákat. Úgy gondolom, ennyi méltányosságot egy magát a keresztény-konzervatív oldalra pozícionáló embernek meg kell adnia azoknak, akikkel egy csapatban van. Majd meglátjuk, ki hogyan fog eljárni. Egy dolog biztos: minél több ideig várnak azok, akiknek le kell vonniuk a konzekvenciákat, annál rosszabb és nehezebb lesz nekik.
Tehát akkor mond neveket, ha lejár ez a türelmi idő?
Vannak talán olyanok, akiket már most meg tudok nevezni bizonyos vonatkozásokban.
Van olyan szereplő, aki nem a politikai közösségünk része, nem volt soha fideszes politikus. Vele nagyon komoly konfliktusom volt.
