A rendszerváltás utáni magyar politikatörténet legnagyobb győzelmét aratta a Tisza Párt: jelen állás szerint – a külképviseleteken és az átjelentkező szavazók nélkül – a parlamenti mandátumok 69 százalékát megszerezte. Ez egy százalékponttal nagyobb dominancia annál is, mint amekkorát a Fidesz felmutatott az összeomló szocialista-liberális kormányzás után, a 2010-es fülkeforradalom idején, igaz, még a régi, arányosabb választási rendszerben.
A Tisza listán 99 százalékos feldolgozottságnál 52,1 százalékon áll, míg a Fidesz 39,5 százalékot szerzett. A különbség tehát bő 7 százalékponttal kisebb annál, mint amekkora négy éve a Fidesz és a hatpárti összefogás között kialakult. Ám az egyéni választókerületeket még magabiztosabban tarolta le az ellenzéki térfelet kisajátító Tisza, mint Orbán Viktor pártja négy éve: a körzetek 87 százalékában győzött, ami jelen állás szerint 93 mandátumot ér, de jó eséllyel két tolnai és egy nyírségi mandátum is a leendő kormányoldalhoz kerül. A dombóvári, a paksi és a nyírbátori egyéni választókerületben mindössze 422, 138, illetve 174 szavazat a Fidesz előnye, miközben körzetenként még több mint kétezer (Nyírbátorban majdnem 3500), többnyire átjelentkező és külföldön élő választó voksát nem számolták meg. Nem reménytelen a sárvári kerület átfordítása sem, de ott már tarolnia kell a tiszás politikusoknak a győzelemhez a még számolatlan szavazatok között.
Azonban az már most elmondható, hogy
Ez földcsuszamlásszerű eredmény, ami még a Tiszára nézve hízelgő közvélemény-kutatásokból sem feltétlenül következett.
Hogy jött össze ekkora győzelem?
Hogyan vette be az országot Magyar Péter körzetről körzetre? Megmutatjuk – szavakban és térképen is.
