Tudomány

Miért egy pap vezette a magyarokat a sorsdöntő csatában?

24.hu
24.hu
A magyar királyi had fővezérének kiválasztása számos tévhit forrása, de az a vélemény is makacsul tartja magát, miszerint nemességünk nem igazán törte magát, hogy részt vegyen a mohácsi csatában. Márpedig az új kutatások arra utalnak, hogy mindenki ott volt a hadban, akinek ott kellett lennie, egész megyék ürültek ki, mert a magyar nemesség háborúba ment – ezzel folytatjuk a mohácsi csatát bemutató sorozatunkat.

A szultán támadásáról szóló első hír 1525 decemberében jutott el Magyarországra, 1526 tavaszán pedig egyre több helyről megerősítették. Aggodalom lett úrrá mindenkin, a király és környezete elsősorban azt találgatta, mi lehet pontosan Szulejmán célja, és merről érkezik majd az oszmán sereg. Megkezdték a felkészülést, nyár elején kimentek a hadba hívó parancsok, segélykérő levelek az európai udvarokba, beszedték a hadiadót, „árstopot” vezettek be (azaz meghatározták, hogy a katonák milyen áron juthatnak hozzá a terményekhez), és kijelölték a gyülekezési helyet. A fegyverforgató férfiak mind Tolnára indultak II. Lajos zászlaja alá, aki 1526. július 20-án lovagolt ki Budáról négyezer lovas élén, és bő egy hónap alatt ért el a később Mohácsra módosított gyülekezési pontra – erről szólt a mohácsi csata 500. évfordulójára készült sorozatunk előző két része itt és itt. A folytatásban a fővezér kiválasztásának dilemmája következik, illetve megvizsgáljuk, hogy a magyar urak valóban próbáltak-e távol maradni az ütközettől. Dr. Neumann Tibor történésszel, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadójával beszélgetve ezúttal is sorra dőlnek a dogmává merevedett tévhitek.

Neumann Tibor
Adrián Zoltán / 24.hu Neumann Tibor történész.
A cikk tartalmából

Cikkünk folytatásából kiderül, hogy

  • a fővezér nem lehetett pusztán kiváló katona, másra is szükség volt;
  • von Salm nem vállalta;
  • Frangepán Kristóf azonnal indult, de nem ért oda;
  • Szapolyai Jánost is ki kellett húzni a listáról;
  • miért esett végül Tomori Pálra és Szapolyai Györgyre a választás;
  • többen királyi engedéllyel, „igazoltan” maradtak távol;
  • megbízható főuraknak, főpapoknak kellett maradniuk az ország több pontján;
  • továbbá egész megyék ürültek ki, és aki otthon maradt, az jó okkal tette.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik