A szíriai átmeneti kormány több forrásom szerint is begyűjti a lakosság fegyvereit azokban a kurd falvakban, ahol átvették az irányítást. Ez nem rendcsinálás?
Nem, ez a kurdok védekezési képességének felszámolása. Az átmeneti kormány a kezdetektől fogva a katonai kérdéseket tolta előre minden mással szemben. Igen, lefegyverzik az embereket, hogy védtelenné váljanak, és utána azt tehessék velünk, amit akarnak.
Hasonló etnikai tisztogatástól tart, mint, ami a drúzokkal történt Szuveidában 2025-ben?
Igen. Amikor meghallottuk a híreket – a szuveidai vérengzésről nemzetközi hírügynökségi jelentések és izraeli hivatalos nyilatkozatok is szóltak –, hogy iszlamista fegyveresek elkezdték halomra ölni a drúzokat, mindezt a szíriai hadsereg támogatásával, válságstábot hoztunk létre. A fő kérdés az volt, hogyan segíthetnénk – akár katonailag is – a drúzokon. Nekünk nincs vallási agendánk. Sajnos semmilyen lehetőségünk nem volt megsegíteni őket a fizikai távolság miatt. Izrael végül beavatkozott, hivatalos indoklásuk szerint a drúzok védelmében. A drúzokkal történt incidens mindenesetre illusztrálja, hogy mennyit ér Ahmed es-Saraa elnök fogadkozása, miszerint megvédi Szíria kisebbségeit.
Damaszkusz szerint a drúzok elleni vérengzést helyi beduin szunnita törzsek követték el, és nem a szíriai hadsereg.
Damaszkusznak ez a fő narrációja mindenre. Ismeretlen milicista csoportok kegyetlenkednek, szabadítják ki az Iszlám Állam terroristáit, nem a kormányerők. Meglepő módon a szuveidai események mégsem akkor kezdtek deeszkalálódni, amikor Izrael rakétákat lőtt a helyi szunnita milíciákra és a biztonsági erőkre: a vérengzés azután állt le, amikor Izrael a védelmi minisztériumra és a katonai főparancsnokságra mért csapást Damaszkuszban.
Egy ilyen helyzetben mindennél fontosabb, hogy a népünk meg tudja védeni magát. Kemény harcok után, de Rozsava (az északkelet-szíriai kurd autonóm terület – a szerk.) határait biztosítottuk, és megvédtük a területeinket. A béke egyik garanciája, hogy jól szervezettek maradunk, fenntartjuk a védelmi egységeinket és a társadalmi modellünket.
Ami egy külön univerzum Szíria többi részéhez képest. A nők ötvenszázalékos jelenléte minden politikai intézményben és döntéshozatalban, még az önvédelmi erőkben is. Klasszikus marxista-kommunista ideológia.
Ahogyan bizonyára tudja, mi Abdullah Öcalan társadalomfilozófiáját követjük, és ezt kommunalizmusnak vagy demokratikus szocializmusnak nevezzük, de az ideológiánk alapja valóban marxista, ahogyan sok nyugati vagy közel-keleti közösségé is. A Közel-Keleten egyedülálló, amit Rozsavában felépítettünk. Olyan érték, amiért érdemes küzdeni.
Integrálható ez a modell az Ahmed es-Saraa vezette Szíriába?
