A hét elején tartották Szíriában a kétnapos Nemzeti Párbeszéd Konferenciát. A tavaly decemberben megbukott Bassár al-Aszad elnök után a hatalmat átvevő iszlamista csoport, a Hajat Tahrír al-Sám (HTS – Szíria Felszabadításának Szervezete) ezzel is mutatni akarta a nyitottságát és az ország sokszínűségének tiszteletben tartása melletti elköteleződését.
Ennek hangsúlyozása a belső stabilitás mellett külpolitikai célokat is szolgál. Ugyan a nemzetközi közösségben néhány államot leszámítva senki sem sajnálja az Aszad-kormány bukását, de ettől még nagyon sokaknak vannak fenntartásai az új iszlamista vezetéssel szemben.
Ezektől a hálózatoktól ugyan már a hatalomra jutását megelőzően, 2016-ban kivált, és egyre inkább mérsékelt nacionalista identitást vett fel, sokan nem biztosak abban, hogy valóban megváltozott.
A nemzetközi közösség fő dilemmája
Éppen ezért a hatalomátvételt követően a legtöbb kormány egy dilemmával szembesült.
- Egyrészt szinte mindenkinek érdeke volt a háború lezárása és Szíria stabilizálása. Ehhez a legrövidebb út a jelenlegi kormánnyal való együttműködés, a neki nyújtott közvetlen politikai-gazdasági támogatás, vagy akár az Egyesült Államok és az Európai Unió részéről az Aszad-korszakban kivetett szankciók feloldása.
- Másrészt ugyanakkor semmi garancia nem volt – és jelenleg sincs –, hogy az új vezetés eltökélt a stabilitás és a béke mellett. Ahmed al-Sharaa ugyan elkötelezett az intézményépítés mellett, de láthatóan nem prioritás számára a választások gyors megtartása. Az új elnök szerint körülbelül négy–öt év kell az új alkotmány megalkotásához és a választások kiírásához, ami nem teljesen irreális feltételezés, ugyanakkor rövid távon nem számon kérhető ígéret. Ezen túl továbbra sincs megállapodás az ország északkeleti részét uraló, kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erőkkel, nincsenek megfogalmazva pontosan a kisebbségek jogai, az országon belül pedig számos kisebb-nagyobb feszültségről, összecsapásról lehet hallani.
Ezt a dilemmát minden állam a saját érdekei alapján másként ítélte meg.
