Ján Kuciakot és menyasszonyát 2018 februárjában gyilkolták meg. Mire emlékeznek ma ebből Szlovákiában? Mennyire határozza meg mind a mai napig ez a bűncselekmény a szlovákiai közvéleményt?
Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolása hosszú hónapokra felborzolta a kedélyeket Szlovákiában. Talán nem volt olyan szlovákiai lakos, aki ne hallott volna erről a tragikus és felfoghatatlan esetről. A szlovák és a külföldi média folyamatosan beszámolt róla, a nyilvánosság nagy figyelemmel kísérte az eseményeket és később a büntetőeljárást is a vádlottakkal (ez a mai napig folyamatban van, mivel a gyilkosság megrendelőjével kapcsolatban még nem született végleges döntés – a szerk.). Az egész országban megemlékezések és tömeges megmozdulások zajlottak, amelyek végül Robert Fico miniszterelnök lemondásához vezettek. Pozsonyban megalakult a Ján Kuciak Oknyomozó Központ, amely a mai napig működik, és ennek a civil szervezetnek a fő feladata Ján Kuciak örökségének és munkájának folytatása. Hazai és külföldi tényfeltáró projekteket valósít meg, újságírók védelmével foglalkozik, és részt vesz a tehetséges oknyomozó újságírók képzésében. Minden év februárjában nyilvános megemlékezések zajlanak országszerte.
Ezek az utóbbi időben inkább kormányellenes hangulatban zajlanak, hiszen időközben újra hatalomra került Robert Fico. Ön az egyik tanára volt a meggyilkolt újságírónak a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsésztudományi Karának Zsurnalisztika Tanszékén. Mennyi ideig és milyen témakörökben tanította Ján Kuciakot?
Ján Kuciak a tanszékünkön végezte egyetemi és doktori tanulmányait. A hároméves alapképzés és a kétéves mesterképzés során több ízben oktattam őt (például az esztétika, a regionális zsurnalisztika és a public relations tantárgyakra), tehát lehetőségem volt figyelemmel kísérni újságírói vénájának kibontakozását, fejlődését. A mesterdiploma megszerzése után doktoranduszként volt jelen a tanszékünk életében, és ez idő alatt ő maga is szerezhetett pedagógiai tapasztalatokat. A disszertációs munkájában az oknyomozó újságírás témájával foglalkozott, hiszen már az egyetemi tanulmányai alatt eldöntötte, hogy tényfeltárással szeretne foglalkozni és – ahogy hangoztatta – aktívan hozzájárulni egy jobb társadalom működéséhez.
Milyen ember volt Ján Kuciak? Kapott-e bíztatást a munkájához vagy inkább féltették őt?
Szerintem Ján jelleméből és tudásából fakadóan is hivatott volt a tényfeltáró újságírásra. Természeténél fogva kíváncsi volt, vágyott arra, hogy jobbá tegye a körülötte lévő világot, nem hiányzott belőle az egészséges céltudatosság, a kitartás és következetesség. Tudta, hogy ez a munka hivatás is egyben, amely elszántságot, türelmet igényel az igazság felkutatásának folyamatában, a kényes ügyek feltárásában, valamint a bizonyítékok összegyűjtésében és értékelésében. Emberként ugyanakkor nagyon művelt, barátságos, szerény, nyugodt fiatalember volt, aki az egyetemi előadások során is sokat kérdezett, véleményt nyilvánított.
Természetesen féltettük is, felhívtuk a figyelmét a lehetséges veszélyekre – a gyilkosságot nem feltételeztük, hiszen hasonló esetre még nem volt példa a szlovákiai újságírás történetében –, de tudtuk, hogy ebben a munkában találta meg igazán önmagát.
Egyszer azt mondta Kuciakról, hogy azért akart tenni, hogy a társadalom kevésbé legyen rossz vagy gonosz. Ön szerint sikerült-e ez neki?
