Dupla családi pótlék augusztusban, 50 százalékos béremelés a pedagógusoknak szeptembertől, s ugyanekkora mértékű október elsejével az egészségügyben dolgozóknak és más közalkalmazottaknak, a nyugdíjasoktól elvett 19 ezer forint visszajuttatása, valamint tanévkezdéskor 30 százalékos ösztöndíjnövelés – sorolta a választást követő napon saját 13+1 pontjának leginkább közérthető részeit Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Az első száz napra ígért intézkedések betartása szemmel láthatóan a legfontosabb prioritás a győztes táborban, az MSZP vezető politikusai imamalomszerűen ismételgetik annak elemeit.
Tudják, az ígéretek betartása sokba kerül, hogy pontosan mennyibe is, azt azonban nem szívesen mondják ki. A kormányfőjelölt az erre vonatkozó kérdést azzal kerülte ki, hogy az első száz nap garantált elképzeléseire nem készült önálló kalkuláció, csak az egész választási programra. Ez utóbbi pedig Medgyessy szerint “professzionális gazdaságpolitika” mellett, a költekező, már-már luxusszempontokat is szem előtt tartó állam szikárabbá tételével finanszírozható.
SPÓROLNI A KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEKNÉL. László Csaba, a következő kormány valószínűsíthető pénzügyminisztere is visszafogott, amikor a pontos költségekről beszél, de a miniszterelnök-jelölttel ellentétben hajlandó konkrét számokat mondani. Kérdésre válaszolva (a Napi Gazdaságnak adott interjújában) elismerte, hogy az MSZP is 200 milliárd forintos többletkiadással kalkulál. A többletbevételek mellett pedig a költségvetési intézmények költekezésének visszafogásában látja a lehetőséget a finanszírozásra, hiszen az első három hónapban ez a tétel “olyan ütemben emelkedett, amit nem lehet kizárólag a bérek növekedésével magyarázni”.
Magyar minta Európának? Günter Verheugen, az Európai Bizottság bővítésért felelős tagja a tőle elvárható visszafogottsággal, az Európai Parlament szocialista, liberális és zöld pártcsoportjai viszont leplezetlen örömmel fogadták az ellenzék győzelmének hírét a hét végi magyarországi választásokon. A Fidesz-MPP és az MDF politikai családja, az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője pedig azzal vigasztalódott, hogy ha a jobboldal távozik is a hatalomból, erős ellensúlyt képez majd a parlamentben az új kormánytöbbséggel szemben.
Verheugen, aki egyébként maga is baloldali, szociáldemokrata háttérrel rendelkezik, kifejezetten jó együttműködésre számít az új kormánnyal. A politikus a leköszönő kormánynak is köszönetet mondott – külön is melegen szólt Martonyi Jánosról, akit közeli barátjának nevezett -, s mindenekelőtt annak örvendett, hogy a magyarok már az első fordulóban ellenálltak “a szélsőséges, idegengyűlölő, Európa-ellenes és antidemokratikus” erők kísértésének.
A brüsszeli bizottsági tag nem számít arra, hogy a választások után változás következne be az ország általános stratégiájában. “Mint tudják, korábban Medgyessy és Kovács urakkal is találkoztam, és az a benyomásom, hogy a szocialisták vezette kormány minimum ugyanazt az elkötelezettséget mutatja majd, s legalább akkora hangsúlyt helyez majd az integrációs folyamat befejezésére, mint elődje” – szögezte le a bővítési biztos.
Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament legnagyobb, konzervatív-néppárti frakciójának vezetője szóvivője útján arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz lett a legerősebb párt, bár a hatalmat nem tudta megtartani. Fontosnak nevezte ugyanakkor, hogy a törvényhozásban erős ellenzékkel találja majd magát szemben a kormánypárti többség.
Gyévai Zoltán
Tény, hogy az első száz napra ígért intézkedési csomag – amely kétségtelenül igencsak vonzó a választók számára – a GDP 1,0-1,5 százalékát igényli, s ez a nagyságrend általában nem megoldhatatlan feladat a költségvetés belső átalakításával. Az MSZP pedig amúgy is ígéretet tett a költségvetés “rendbetételére”, bár a pótköltségvetés kifejezéstől a választási harc során nagy nyilvánosság előtt óvakodott. “Attól, hogy pótköltségvetésnek hívjuk-e vagy sem, nem jelent bármilyen megszorító csomagot a lépés” – fogalmazott László Csaba a második forduló előtt. Azt viszont elkerülhetetlennek tartják a “kormányváltó erők” gazdaságpolitikusai, hogy az idei költségvetés számos előirányzatát összhangba hozzák a realitásokkal. “Ezt a feladatot az új kormány semmiképpen nem takaríthatja meg” – fejtette ki többször is László Csaba, aki azonban még nem látja pontosan, milyen állapotban van a büdzsé. Abban a Köztársaság téren és a Gizella utcában egyaránt bizonyosak, hogy – miután a költségvetés nem felel meg az uniós előírásoknak – az Orbán-kabinet sok mindent a szőnyeg alá sepert.
A saját ígéretek miatti kényszer és a költségvetési helyzet átláthatatlansága előre vetíti, hogy a gazdaságpolitikában sok a folytonosság, a hasonlóság a leköszönő és a hatalomra kerülő kormány között. Szerencsére a stílus teszi az embert – így legalább kézzelfogható a különbség a távozó kormány és a Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt vezette csapat között. Az “első száz nap” címszó alatt ígért programpontok egyértelműen szerves folytatást jelentenek. A választás előtti fél-háromnegyed évben a költségvetés éppen a folyó kiadások – a személyi juttatások – igen jelentős emelésével pörgött fel, automatikusan maga után vonva a nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások áraktól és nettó bérektől fele-fele arányban függő növelését. Az Orbán-kormány a jövő év elején vezette volna be a közalkalmazott életpálya-törvényt, folytatva a közszférában dolgozók fizetésének felzárkóztatási programját. Medgyessyék valószínűleg ezt hoznák előre az idei utolsó hónapokra. Az állami, önkormányzati szférában dolgozó 782 ezer alkalmazott javadalmazásának már az idei első két hónapban 32,4 százalékkal több bruttó bért fizettek, mint egy évvel korábban. A Varga Mihály pénzügyminiszter által a két választási forduló között bejelentett nyugdíj-kiegészítés (Figyelő, 2002/16. szám) pedig végül is 4,5 százalékos (havi 2000 forintos) emelést jelent, ami 74 milliárd forintos többletkiadást okoz az idei büdzsében. A nyugdíjak vásárlóértéke már ezzel a döntéssel is rekordmértékben, 7,8 százalékkal emelkedik – és az MSZP száz napja még hátravan.
Vitathatatlan, hogy az említett területen elmaradások vannak a jövedelmekben. Ám a választás nagyon is egy probléma köré, a jövedelemtranszferek mielőbbi gyors növelésére sarkallta a küzdő feleket. Az 52 milliárdos, 1998-ra datált elmaradást – amelyet a szocialisták szerint akkor a Fidesz vett el a nyugdíjasoktól – elég nagy luxusnak látszik most, az év végén kifizetni. Ám az ígéret szép szó – és Medgyessy nagyon is exponálta magát a kortesharcban, mint ahogy elköteleződött az idén mintegy 52 milliárdot kóstáló pedagógus, valamint 35 milliárdra tehető egészségügyi dolgozói béremelés ügyében is.
A választási kampányban körvonalazódott szocialista gazdaságpolitikai elképzelések azt mutatják, hogy az MSZP nagyon is számít a “többletbevételekre”, a kétéves költségvetésben alultervezett adóbevételi előirányzatok miatt. Az idei többlet közgazdasági tartalmát tekintve némileg különbözik a tavalyitól és a tavalyelőttitől, amikor többé-kevésbé az előre jelzettnél nagyobb infláció újraelosztásáról volt szó. Amit a forint értékvesztése elvett az intézményektől, az ezekben dolgozó alkalmazottaktól, azt adták vissza a többletbevételek szétosztásával. Az idén viszont várhatóan nagyobb a jelentősége a megugró reáljövedelmek megadóztatásának, ámbár ezt csökkentheti a minimálbér adómentességének “száznapos” ígérete. Fennáll viszont a veszély, hogy a többletbevételek nem folynak be a várt mértékben, miközben az adott szó köti a kormány leendő vezető pártját és miniszterelnökét.
ELTÉRŐ MÓDSZERTAN A költségvetési expanzió fölgyorsulását nemcsak az ígéretek sejtetik, hanem a növekvő különbség is a költségvetés hiányának hazai és európai szabvány szerinti kimutatása között (lásd a grafikont). Az Európai Unió (EU) módszere, a költségvetés keresletre gyakorolt hatását nyomon kísérve, kiszűri az elhíresült letéti számlás esetet, amelynek segítségével a kormány a “többletbevétel” egy részét, 94,5 milliárdot, 2000-es kiadásnak tüntetett föl, ám csak 2001-ben költött el. Az is lényeges különbség, hogy a nemzetközi színtereken a költségvetés számait a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. és más állami cégek büdzséhez kapcsolódó tevékenységével együtt kell bemutatni.
A költségvetés 1998 és 2000 között – érdekes adalék, hogy akkor László Csaba volt a Járai-féle Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára – erőteljesen megszorító jellegű volt, a deficit az EU-módszere szerint a GDP 7,8 százalékáról 2,9 százalékára csökkent. 2001-ben viszont 4,1 százalék volt, az idén pedig várhatóan mintegy 5 százalékra nő a hiány. Emellett feltűnően emelkedik az idén a különbség az európai és a hazai módszer szerint kimutatott egyenleg között: tavaly még jószerével csak a GDP 0,6 százalékának megfelelő letéti számlás trükk volt a ludas a hivatalosan kimutatottnál nagyobb költekezésben, 2002-ben viszont a különbség csaknem 1,8 százalékpont – ami csakugyan az államháztartás szőnyeg alá söpört tételeinek tekinthető.
A fő tényező ebben nyilvánvalóan a tavaly inkább még csak feltöltekező, az idén viszont már annál nagyobb intenzitással költekező MFB. Az elmúlt évben az “ország bankja” állami garanciával mintegy 300 milliárd forint hitelt vett föl, miközben mérlegében a “stratégiai”, azaz a kormány utasítására vállalt ügyletek összege 178 milliárddal duzzadt (Figyelő, 2002/12. szám). Sajtóhírek szerint 2001-ben még csak 90 milliárdra volt tehető a gyorsforgalmi úthálózatra költött összeg. Tehát az idén kerülhet sor a fölvett kölcsön nagy részének “kihelyezésére”, elköltésére.
AZ MFB KÖTELEZETTSÉGEI. Hogy mi mibe kerül az MFB projektjei közül, azt csupán találgatni lehet. A Diákhitel Központ Rt.-nél mindenesetre a vártnál nagyobb a jelentkezés, a kétharmadban tulajdonos MFB által rendelkezésére bocsátott 15 milliárdos keretet minden bizonnyal bővíteni kell majd, hiszen 73,7 ezer hallgató csak január-februárban 3,5 milliárdot vett föl. A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészek felvásárlására – ennek befejezése mellett Medgyessy szintén hitet tett – 2001-ben 21,8 milliárdot fizettek ki, 63 milliárdot pedig előlegként félretettek a bank tulajdonában álló MFB Üzletrészhasznosító Kft. mérlegében. A csőd-, felszámolási, végelszámolási eljárás alatt álló szövetkezetek üzletrész-fölvásárlásának költségét az agrártárcánál 36-38 milliárdra becsülték, végül a kormány “csak” 20 milliárd forintnyi készfizető kezességet vállalt ehhez. Az MFB-hez került állami gazdaságok privatizációjára nyújtott húszéves lejáratú, összesen 12,69 milliárdos kedvezményes hitel mögött szintén a költségvetés áll, hiszen a kormány 20 milliárd forint külön árfolyam-garanciát vállalt, megkönnyítve, hogy a fejlesztési bank a tavaly – szintén állami garanciával – fölvett 450 milliós eurókölcsön egy részét forintban helyezze ki az agrárvállalkozásoknak. Ekkora kezességbe valószínűleg beleférnek más agrárhitelek – például, mint hírlik, a MiZo tejipari cég megvásárlásához előkészített 11,75 milliárdos csomag – átváltási kockázata is.
“Az adófizetők pénzével való pocsékolásnak” nevezte László Csaba korábban a Figyelőben azt a gyakorlatot, ahogy az MFB az állam nevében hitelfelvevőként jelent meg az európai kötvénypiacon (Figyelő, 2002/7. szám). Az MFB, amikor állami garanciával von be forrást, a költségvetéssel párhuzamosan adósodik el. Ennek mértéke tavaly a GDP 2 százalékára rúgott, miközben az MFB nélkül számított kormányzati bruttó adósság 3 százalékponttal, 51,9 százalékra csökkent. Az idén egyébként már csak 0,7 százalékpontnyi további államadósság-csökkenés várható – a köztartozás így is lényegesen kisebb a maastrichti követelmény szerinti 60 százaléknál.
A gazdasági helyzet értékelésének bonyolultságáról tanúskodik a tőzsde is. Míg négy évvel ezelőtt viszonylag egyértelmű volt, hogy a tőkepiacokon kedvezőtlen változásként értékelték a Fidesz kormányra kerülését, addig most inkább pozitív – de a második forduló minimális MSZP-SZDSZ-előnnyel végződött eredménye miatt óvatos – reakciókat váltott ki a szavazók akarata.
AdópolitikaA körvonalazódó új kormány gazdaságpolitikájának egyik sarokpontja az adók és járulékok csökkentése, s ebben az alapkérdésben egyetérteni látszik az MSZP és az SZDSZ. Az ördög azonban a részletekben lakozik, márpedig a két párt adópolitikai tervei lényegi pontokban különböznek. Az egyik ilyen pont az szja kulcsainak száma, valamint a minimálbér adómentességének kérdése. Mint már a választások előtt nyilvánosságra került, az SZDSZ első lépésként kétsávos – 18 és 36 százalékos kulcsú – személyi jövedelemadó táblát szeretne, azzal a távlati céllal, hogy ebből egy lineáris, vagyis egykulcsos adótábla alakuljon ki. Az MSZP három sávban gondolkozik a mai napig (13, 25 és 40 százalékos kulccsal), ám továbbra is kiáll amellett, hogy a minimálbér után ne kelljen adót fizetni. Az bizonyos, hogy mindkét oldalon megvan a kompromisszumkészség. Ez az adópolitikában például azt jelentheti – közölték a Figyelővel mindkét párthoz közeli források -, hogy az SZDSZ enged a minimálbér adómentességével szembeni kifogásaiból (amely a 100 napos ígéretek közé is bekerült), s ezért a szocialisták lenyelik a kétkulcsos adótábla ötletét.
Összehasonlítva a két választás részvénypiaci hatásait, egy nagy különbség figyelhető meg: míg négy éve az első forduló előtt a befektetők biztosra vették a szocialisták győzelmét, addig a mostani választások esetében a prognózisok ismételt Fidesz-győzelmet jeleztek előre. Az első forduló azonban nem a papírforma szerint alakult, hanem a befektetők szája íze szerint, azaz a tőkepiac szempontjából kedvezőbb MSZP-SZDSZ fölény alakult ki. Az április hetedikét követő héten elkönyvelve a kormányváltás “tényét”, a BUX négy nap alatt több mint 7 százalékos emelkedéssel 8800 pont fölé szökött, holott a szakértők MSZP-SZDSZ koalíció esetén is csak a választások után 100 nappal prognosztizáltak 8741 pontos értéket.
A választások második fordulója a tőzsdei befektetők várakozásai szerint már nem hozhatott meglepetést, de előre ittak a medve bőrére a spekulánsok, mert április 21-e a Fidesz-MDF szövetség nem várt megerősödését hozta. Ez ugyan a jelek szerint nem akadályozza meg a tőzsdei befektetők által várt kormányváltást, de azt mindenképpen megnehezíti. Az erős Fidesz-MDF és a tőzsdések körében általános hozzáállás – “sell on news” – a BUX hétfői esését okozta. Ebből ugyan még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az azonban valószínűsíthető, hogy a tőzsde a kiszámítható jövőt, és a stabilitást preferálja. Amire pedig leghamarabb akkor lehet számítani, ha felállt az új kormány, és megvalósítja az ígéreteit. László Csaba még a második forduló előtt – előre bocsátva a szokásos nyilatkozatot, miszerint semmilyen felelősséget nem vállal a jóslatért – 500 és 1000 pont között valószínűsítette az index erősödését az MSZP és az SZDSZ kormányra kerülése nyomán.
A TŐZSDE MINT BAROMÉTER. A kincstári optimizmus mellett néhány konkrét ígéret is a BUX emelkedését vetíti előre. Mind ez idáig állami tulajdonban lévő cégek privatizációjának az előkészítése kezdődhet meg (Magyar Villamos Művek, Magyar Posta), vagy folytatódhat (Antenna Hungária). A jövő év elejétől megszűnhet a sokat támadott árfolyamnyereség-adó. Vannak azonban olyan problémák is, amelyekre a tőkepiaci szereplők számára valóban megnyugtató üzenetet nem adott az MSZP sem. Így például a választási kampány utolsó heteiben a Fidesz támadásainak hatására többször megígérték, hogy nem emelik a lakossági gáz árát.
Ezt az ígéretet továbbra is tartani szándékozik az MSZP, ám egyidejűleg azt is hangsúlyozza, hogy rendezni akarja a gázárról, illetve a Mol gázüzletágáról hosszú évek óta folyó vitát. Az MSZP pénzügyminiszter-jelöltje ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a gázár-szabályozás lehetséges módozatait végig kell gondolni, szem előtt tartva, hogy az új rendszer tartós és stabil maradjon, kiegészítve egy megfelelő kompenzációs rendszerrel. Minthogy azonban konkrét tervet nem tettek még le az asztalra a “kormányváltó erők” – s Medgyessy is csak sokat sejtetően annyit mondott a Figyelőnek, hogy megoldást fognak találni az ellentmondásokra -, érthetően óvatos a hangulat a befektetők körében.
