Fotó: MTI / Bugány János
„A nem jogállami eszközökkel az állampolgárokról gyűjtött személyes adatokat a jogállam nem őrizheti, ezek egy erkölcstelen rendszer erkölcstelen dokumentumai” – nyilatkozott az állambiztonsági iratok kapcsán még tavaly év végén a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára. Rétvári Bence egy új törvényt ígért, amelyről annyit elárult, hogy az egykor megfigyeltek nemcsak betekintést nyerhetnek ezekbe a dokumentumokba, hanem haza is vihetik a jelentéseket. Szerinte ugyanis az érintetteknek kell arról dönteni, hogy az állambiztonsági aktákat elteszik, unokáiknak megmutatják, vagy nyilvánosságra hozzák, esetleg megsemmisítik azokat. Magyarán: az új rendelkezéssel az Állambiztonsági Levéltár egyébként is hiányos iratállományát egy csapásra szélnek eresztenék, bábeli zűrzavart okozva ezzel a történészek, az áldozatok, a politika, valamint az egész társadalom körében.
Információ és kárpótlás
A KIM igazságügyért felelős államtitkársága arról tájékoztatta a Hír24-et: a szakmai szervezetekkel már korábban megkezdődött az egyeztetési folyamat annak érdekében, hogy „mind a szakmai szempontok, mind a kormánynak az információs kárpótlás lehető legteljesebb mértékű érvényesülésének biztosításához fűződő törekvései is megvalósulhassanak”.
„Csak remélni tudjuk, az információs kárpótlás azt jelenti, hogy a titkosszolgálatok még több aktát, illetve dokumentumot adnak át nekünk. Köztük azokat a mágnesszalagokat is, amelyek az „állambiztonsági puzzle-kirakóban” kulcsfontosságú adatokat tartalmaznak.” – nyilatkozta a Hír24-nek
Cseh Gergő Bendegúz, a Kenedi-bizottság egykori tagja. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁSZTL) főosztályvezető-helyettese szeretné, ha nagyobb rálátásuk lenne a titkosszolgálatoknál őrzött iratokra, illetve a titkosítás és az iratok visszatartásának gyakorlatára is. Cseh Gergő Bendegúz emlékeztetett arra, hogy az ÁSZTL 15 éves fennállása alatt egyetlen irat sem került ki törvénytelenül. „Mi mindig betartottuk a jogszabályokat” – tette hozzá.
Érzelmes titkosszolgálatok
Miközben Európában már szinte mindenhol lezárták a kommunista időszak kibeszélését, addig a magyar államnak – a múlt tisztázása terén – súlyos tartozásai vannak saját állampolgárai felé. Félő, hogy a mulasztás az egykori kádári állambiztonsági szolgálat poraiból újjáéledt titkosszolgálatok lobbijának számlájára írható.
A Hír24 információi szerint egy magas rangú titkosszolgálati vezető nemrég zárt körben arról beszélt, hogy sok olyan dokumentum van náluk, amit „érzelmi okok” miatt tartanak vissza: például nem akarják nyilvánosságra hozni az olimpikonok vagy a neves sportolók dossziéit. Ugyanakkor már egyik politikai oldalnak sem érdeke túlságosan feszegetni az ügynökkérdést. Ugyanis feltételezhetően valamennyi párt holdudvarában szép számmal találhatunk egykori hálózati személyeket.
Az ÁSZTL-be viszonylag sok irat került az ’50-es évekből: jól kutathatóak és remekül átlátható az állambiztonsági szolgálatok működése. A rendszerváltáshoz közeledve azonban egyre kevesebb irat található meg a levéltár polcain. (lásd keretes írásunkat)
Kié a közokirat?
A Magyar Levéltárosok Egyesülete – a KIM felkérésére – nemrég egy állásfoglalást készített a volt állambiztonsági szervezetek iratainak kezeléséről. A szakmai testület szerint a jelenlegi szabályozás nem felel meg az információs önrendelkezés, illetőleg a „szellemi kárpótlás” társadalmilag elvárt szintjének. Úgy vélik, hogy az egykori áldozatok számára nem teremti meg az „információs egyensúlyt”, azaz a volt megfigyelő – az egykor megszerzett információkat emlékezetében megőrizve – lényegében ma is mindent tudhat áldozatáról, míg az áldozat csupán a megfigyelő nevét és személyes azonosító adatait tudhatja meg. A megfigyelt személyek ma is preparált , csonkított szövegeket kapnak, ami nem egyszer gyanút ébreszt bennük, csalódást okoz számukra, megnehezíti a velük történtek valóságos megértését.
A levéltárosok szerint az új törvénynek lehetővé kellene tennie, hogy az egykor megfigyelt betekinthessen megfigyelője aktájába, megismerve annak „szakmai karrierjét”. Álláspontjuk az, hogy az „információs kárpótlás”, valamint a volt áldozatok érdekeinek érvényesülése fontosabb az esetlegesen felmerülő adatvédelmi aggályoknál. A Magyar Levéltárosok Egyesülete ugyanakkor határozottan ellenzi a közokiratok magántulajdonba adását. Véleményük szerint az új törvény feladata, hogy „tegye lehetővé a nemzeti ön – és múltismeret elmélyítését, ezen belül javítsa a tudományos megismerés lehetőségeit, valamint segítse elő az állampolgárok információszerzési lehetőségeit, a társadalom informálhatóságát”.
