Az Országgyûlés Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottsága
Dr. Rubovszky György elnök részére
Tisztelt Elnök Úr!
2011. áprilisában Polt Péter legfõbb ügyész a Parlamenthez fordult és kérte mentelmi jogom felfüggesztését, mert a vádhatóság hivatali visszaéléssel kíván meggyanúsítani. Polt Péter beadványa szerint, amikor 2008. májusában a Parlamentben hivatalosan találkoztam a Sukoróra tervezett beruházás befektetõivel és a találkozó végén beruházás támogatásáról biztosítottam õket, akkor én ezzel a cselekedetemmel bûncselekményt követtem el.
A Mentelmi Bizottság a Legfõbb Ügyész beadványát nem találta megalapozottnak, ezért hat különbözõ iratcsomag megküldését igényelte ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzon az üggyel. A Bizottság nem kért rendkívüli dolgokat: jegyzõkönyveket, kormányzati anyagokat. Polt Péter kemény hangú, kioktató levélben visszautasította a Mentelmi Bizottság igényét. Önök mégsem hátráltak meg, egy újabb levélben kitartottak eredeti követelésük mellett. Végül 2011. július elején a hat korábban bekért iratcsomagból egyet, az ingatlancsere érvénytelenítése tárgyában folyó polgári per tárgyalási jegyzõkönyveit megküldték a Bizottságnak.
Átolvastam a Legfõbb Ügyészség által átküldött polgári peres jegyzõkönyveket. Ezek tanúsága szerint az eljáró polgári bíróság vagy tucatnyi tanút hallgatott meg eddig. A tárgyalásokon a tanukat hosszasan faggatták arról, hogy mi történt azon a bizonyos miniszterelnöki találkozón. A tanuk, a jegyzõkönyvek szerint kivétel nélkül az mondták, hogy ott semmilyen döntés nem született. Egybehangzó állításuk szerint megkérdeztem, hogy jogszerû lehet-e a földcsere, és lehet-e koncessziót kiírni egy casino üzemeltetésére. És miután ezekre a kérdésekre a jelenlévõ kormányzati szereplõk igennel válaszoltak, az ügyben illetékes minisztériumok pedig az ország szempontjából rendkívül kedvezõnek ítélték a több milliárd dollár értékû, 2500 embernek közvetlen munkát adó beruházást, ezért azt mondtam, hogy örülünk egy ilyen nagy beruházásnak, és mindenki tegye a dolgát a jogszabályokban elõírtak szerint. Nincs egyetlen tanú sem, aki azt mondaná, hogy szóbeli összefoglalómat döntésként értelmezte volna. Senki nem állítja, hogy a találkozót követõen akár egyetlen alkalommal tájékoztatást kértem volna az ügyrõl, vagy bármilyen módon sürgettem volna a döntést, vagy bárkit kértem volna annak támogatására.
Elnök Úr!
Ön és a Bizottság hónapokon keresztül megalapozatlannak találta Polt Péter beadványát, ezért elutasították mentelmi ügyem megtárgyalását. Most, amikor az igényelt anyagoknak csak egy töredékét kapták meg, az meg ráadásul tételesen cáfolja az ügyészség állítását, nem könnyû a dolga annak, aki meg akarja érteni az Önök pálfordulását. Nehéz nem arra gondolni, hogy vagy tavasszal játszottak elõre kifundált színjátékot, vagy mostanra Önöknek – és sajnálattal teszem ide, Önnek személyesen is – elfogyott az emberi, szakmai, politikai ereje, hogy kitartsanak eredeti álláspontjuk mellett. Bármi is az igazság, ez a hátraarc nem egyszerûen érthetetlen, de egyenesen szégyenteljes. De ez legyen az Önök gondja.
A Fidesz-frakció egy tagja pár hete nyilvánosan közölte, hogy ki kívánnak adni az ügyészségnek. Én nem várok mást sem tõlük sem Önöktõl. Eszem ágába sincs azt kérni, hogy hadd bújhassak mentelmi jogom mögé, sõt, kívánom, hogy az eljárás során politikai és ügyészi vádlóim szemébe nézve magam vádolhassam õket, Önöket tisztességtelenséggel, ármánnyal, emberi, szakmai, politikai bûnök elkövetésével.
Elnök Úr!
Ha egy Magyarországnak rendkívül kedvezõ nagyberuházás kormányfõi támogatása, annak hivatalos és nyilvános kifejezése bûn, akkor én számtalanszor elkövettem ezt a bûnt. Akkor nem egy rendben, hanem többször is visszaéltem hatalmammal. Kétségtelen, az Önök pártszövetségében vannak olyanok, akik azt tekintik erénynek, ha valaki elüldöz egy befektetõt, mint ahogy az pár éve Gyöngyösön megtörtént. És nyilván az is a haza érdekét szolgálja, ha az Önök által bevezetett hajmeresztõ chips-adó hallatán beruházók mennek el az országból. Én nem így gondolkodom, nem így kormányoztam.
Teljes nyugalommal állok vádlóim elé és nincs kétségem, hogy meg fogom védeni igazamat, tisztességemet.
Mindezek alapján talán megérti elnök úr, hogy nekem nincs sok megbeszélni valóm Önökkel. Így aztán meghívását köszönöm, de azzal élni nem kívánok.
Budapest, 2011. szeptember 5.
Gyurcsány Ferenc
