A kutatásba Seattle 565 3–5 éves gyermekét vonták be: szüleiknek naplót kellett vezetniük a csemeték televíziózási szokásairól. A lurkók felének több pozitívabb műsort kellett néznie – például Szezám utca –, míg a kontrollcsoport tagjait az egészségesebb táplálkozásra ösztönözték. Az eredmények szerint az előbbi csapat fél év elteltével jobban viselkedett az utóbbinál – igaz, a különbség alig volt mérhető.
Ahogy arra az Associated Press jelentése is felhívja a figyelmet, a tanulmány számos hiányossága megkérdőjelezi a tudományos igényességet. A szülők például néhány hónap elteltével valószínűsíthetően rájöttek a kutatás céljára, ami rontja az eredmények hitelességét. Egy év elteltével ráadásul már csak hibahatáron belüli különbségek voltak mérhetőek.
Vagyis továbbra sem lehet biztosan kijelenteni, hogy a műsorok milyensége – erőszakossága vagy kedvessége – jelentős befolyással lenne a gyermekek lelki fejlődésére.
Ezzel szemben egy új-zélandi kutatócsoport szerint önmagában a tévézés is rossz – a hetvenes évek elején megkezdett követéses vizsgálatuk eredményei szerint heti szinten minden plusz óra tévézés növelte annak valószínűségét, hogy a fiatalkort elérve a gyerekek összetűzésbe kerüljenek a törvénnyel. Bár szerény véleményünk szerint ez esetben nem ok-okozati az összefüggés.