Az új érettségi rendszer bevezetésének első eredményeit nem lehet érdemben vizsgálni, ugyanis a 2005-ös tételek idő előtt kiszivárogtak. Azóta azonban – egy esztendőt leszámítva – rendre a legrosszabb átlagot matematikából produkálják a vizsgázók.
A kilenc nagy tantárgyat tekintve középszinten 2006-ban múlta alul a matekátlagot (3,32) az angol (3,24). Azóta viszont egyértelműen negatív listavezető a – sokak által ezek szerint nem véletlenül félt – matek. Közepes fölé csak 2009-ben kúszott az átlag (3,07), a többi évben az alatt teljesítettek a diákok. Tavaly 2,99-es volt ez az érték, ez negyed érdemjeggyel marad el a következő legrosszabb német, és több mint eggyel a legjobb, kémia középfokú teszt eredményeitől.
A matekérettségi megoldásai a Hír24-en: |
13 órakor már olvshatók az idei középszintű matematikaérettségi megoldásai a Hír24-en! |
A régi szisztémában sem volt sokkal eredményesebb a matematikamatúra, a 2001-2013-as összevont átlag is mindössze 3,17. Mindez azt is jelenti, csakúgy, mint a magyarnál, hogy – a laikus véleményekkel szemben – az új érettségi semmivel nem könnyebb, mint a régi volt.
A középszintű vizsgára 180 perc, az emelt szintűre 240 perc áll a diákok rendelkezésére. A vizsgán nyújtott teljesítményt százalékban kell meghatározni. A százalékok alapján adják az osztályzatot, valamint ebből számolják ki a felvételi pontokat. A jeleshez középszinten 80 százalékos, emelt szinten 60 százalékos eredményt kell elérni, míg az elégségeshez mindkét szinten – egyelőre – 20 százalékot. Ugyanakkor az elégséges minősítés eléréséhez nem elég az összesen legalább 20 százalékos eredmény, hanem minden vizsgarésznél el kell érni legalább 10 százalékot. Ez vonatkozik a matematika emelt szintű vizsgára is.
A matematika középszintű vizsga értékelésére speciális szabályok érvényesek. Normál esetben csak írásbeli vizsgarész van. Ha a vizsgázó eléri a 10 százalékot, de nem éri el a 20 százalékot, szóbeli vizsgával még sikeresen teljesítheti az érettségi vizsgát.
A PISA-felmérések azt mutatják, hogy a matematikai-logikai gondolkodást tekintve a 15 évesek (tehát nagyjából a gimnáziumba lépők) az OECD-átlagtól csak alig maradnak el. Hogy erre büszkék lehetünk-e vagy sem, az nézőpont kérdése. Az biztos, hogy a tankönyvszagú, az ismereteket csak visszakérdező feladatok ezt a fajta – életben felhasználható – gondolkodást nem segítik elő. Már pedig ma a kompetenciaalapú, képességfejlesztő tanítás egyfajta szitokszó lett, noha a matematika területén épp ennek megerősítése lehetne a fejlődés útja.