Nálunk utoljára 91–92-ben is úgy beszéltek a földről, mint valami cukorkáról, amit szabadon lehet osztani, vagyis ez a mi kulturális lemaradásunk történelmi. E szemléleti hiba miatt aztán elszúrtuk a privatizációt, és a földtörvénnyel, amely a jogi személyeknek megtiltotta a tulajdonszerzést.
Ez még 1994-ben, a Boross-kormány idején történt így…– veti fel a riporter, Rádai Eszter, Juhász viszont hozzáteszi: – A Boross-kormány mentségére, ők egész mást terjesztettek be, csak a beterjesztett törvényjavaslatot a szövetkezeti tagokra haragvó kormánypárti képviselők átfaragták a parlament utolsó napján ostobára. A baj az, hogy ez úgy is maradt, ilyen teljesen ostobán.” És azóta sem mert senki szembemenni vele, az agrártörvényhozás azóta is a politika játszótere…
„A földtörvény azzal, hogy megtiltotta a jogi személyeknek a tulajdonszerzést, olyan belső feszültséget teremtett a téeszekben, amely szétverte azokat, noha a tagok 90 százaléka benn akart maradni. De a rengeteg új birtokformálási kísérlet is megfeneklett miatta, tudniillik amikor kollégák, rokonok összeadták a tulajdonrészeiket, és kft.-kben vagy kisszövetkezetekben próbáltak farmot kialakítani, azt illegitimmé tette. Tehát a spontán módon kialakult rendeződési folyamatokat a törvény maga törvénytelennek minősítette.” Viszont sajnos „általános szokássá tette a rövid távú bérleteket, ami azért nagy baj, mert ha nem látok legalább másfél évtizedre előre, nem merhetek beruházni”.
Juhász Pál azt is kifejti: Európában 1780 óta az agrártörvénykezés mindenütt arra törekszik, hogy jutalmazza az együttműködőket és büntesse a nem együttműködőket. A jogi technikák mindenütt mások, de ez mindegyiknek jellemzője. Ezt a modern gazdaságtan együttműködő versengésnek nevezi, és ezért jutalmazza mindenütt a világon. A miénkben semmi ilyen nincs. Nálunk a föld cukorka, „azt teszek vele, amit akarok”.
Ráadásul a modern mezőgazdaság mára a világon mindenütt tőkeigényes tudásgazdasággá alakult. Nálunk ezzel szemben úgy érvel a mindenkori politika, hogy a munkanélküliség kezelésében a mezőgazdaság kitüntetett szerepet játszhat. Pedig ez tévedés – jelzi Juhász – Az igaz, hogy a jelenleginek reálisan körülbelül másfélszeresét tudná foglalkoztatni, de az sem jelentene igazi megoldást a munkanélküliségre. Ráadásul ez ma már annyira igényes, hihetetlen hozzáértést és önálló döntésképességet igénylő munka, hogy nem arra nevelt ember nem tudja végezni…
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
