2005. június 24., pozsonyi Új Szó
„Alaptermészetemnél fogva visszahúzódó vagyok, ám ha kellett, szónokoltam tüntetésen a nyolcvanas évek végén. Tanárként gyakorlott előadó vagyok, igen nagy hallgatóságot vagyok képes lekötni. Szerepelni tehát tudok, attól viszont tartózkodni fogok, hogy bármilyen szerepet játsszak.
Pillanatok az elnökségből – Képgaléria
„Az egyetlen tisztség, amit egy alkotmánybíró még elvállalhat, az államelnöki poszt, mert az szintén semleges és pártok felett álló. (…) Nincs kapcsolatom a pártokkal a parlamenti kézfogáson túl. (…) Megszokhatták az alkotmánybírósági időkből, hogy űr volt közöttünk. Meglesznek majd azok az alkalmak, amikor találkoznunk kell, vannak rendszeres informális találkozók is, de hogy ezek között nekünk nincs miről beszélnünk, ez teljesen nyilvánvaló számomra.”
„Nem voltam soha pártpolitikus, illetve nagyon rövid ideig voltam az MDF tagja, és ebben a minőségben csináltam végig a rendszerváltó tárgyalásokat. A további politikai iskoláim a civil mozgalmak voltak. Az Alkotmánybíróság más jellegű és más szintű politikai tapasztalatot adott. A bírói tisztség miatt le kellett mondanom MDF-tagságomról. Akkor írtam egy szép levelet, amelynek az volt a lényege, hogy ezentúl más eszközökkel harcolok ugyanazokért az eszmei célokért.”
„Egy elnöknek, aki mindenkit képvisel, nem szabad letenni a voksot bizonyos politikai irányzat mellett. Az viszont igaz, hogy mindenkit a gyümölcséről lehet felismerni, ahogy az írás mondja, és az én munkámból is ki lehet olvasni bizonyos dolgokat: az emberi jogoknak, az emberi méltóságnak és az emberi életnek a tiszteletét. Az életutamból kiderül, hogy az alapállásom idealista, egyben ökológiai.”
A köztársasági elnök a Velencei Madárrezervátum Természetvédelmi Területen (2008. április)
„Múltamból, neveltetésemből adódóan – városban nőttem fel, iparos-kereskedő háttérrel rendelkezem, szüleim generációjával jelentek meg az első diplomások a családban – az urbánusokhoz, vagy más szempontból a nyugatosokhoz tartozom. De közöm van a népiekhez is, gyerekkoromban zenésznek készültem, érdekelt a népzene, tanulmányoztam Bartók és Kodály gyűjtőútjait, néprajzos barátaimmal falusi gyűjtésekre jártam. Mindig vállaltam azt a fajta hazaszeretetet, amely nem olvad fel egyfajta erőltetett nemzetköziségben. Úgy érzem, mindkét táborral egyformán szót tudok érteni.”
„Alapos tanulmányok bizonyították, hogy a kettős állampolgárság megadása jogilag valóban lehetséges, és nem áll szemben semmilyen európai standarddal. Nagy kár, hogy olyan érzelmi, illetve egzisztenciális érdekeket megszólító területre csúszott el a népszavazási kampány, aminek nem volt sok köze az eredeti koncepcióhoz. Az eredmény mindenkit sokkolt, ehhez a témához most már senki nem nyúl szívesen.”
„Nem hiszem, hogy a szlovák és a magyar nemzeti érdekek eleve ellentétesek egymással. Párbeszéddel sokat tehetünk a közeledésért. Nyitott vagyok, ha meghívnak Szlovákiába, elmegyek.”
2005. augusztus 11., Heti Világgazdaság
„Hangsúlyozom: nem vagyok pártellenes, csak az ellen vagyok, hogy a pártok monopolizálják a politikát.”
„Nincs szó arról, hogy ne akarnék kellő súllyal szerepelni a közéletben: az elnök jól látható lesz, amikor annak eljön az ideje. Hatása azonban nem azon múlik, hogy hány protokolláris eseményen jelenik meg, vagy hogy mennyit nyilatkozik a sajtóban. Sőt, ha állandóan beszél, fellépéseinek súlya könnyen elenyészhet. Azt hiszem, az lesz az egyik próbaköve a működésemnek, hogy képes leszek-e nem aprópénzre váltani ennek a pártok fölött álló funkciónak a tekintélyét. S ez fordítva is igaz, engem hiába szólít fel egy párt vagy a sajtó, hogy foglaljak állást, az ilyesmit el fogom engedni a fülem mellett. Az autonómiámat meg fogom őrizni: tudom, mit akarok, s ehhez igyekszem majd mérni minden lépésemet.”
Hagyományos kalapban Hanoiban (2008. május)
„Azt mondtam a miniszterelnök úrnak, tegyük formálisabbá az ilyen találkozókat, nem muszáj teli szájjal beszélgetnünk az ország dolgairól. Az ilyen konzultációknak az adhat értelmet, ha első kézből hiteles tájékoztatást tudok kapni az ország állapotáról. Az augusztus közepi első találkozón a gazdasági helyzettel kívánok megismerkedni. Nem azzal, amit kommunikálni szoktak, hanem ami a számok mögött van.” (Arra a felvetésre, hogy míg korábban minden hétfőn együtt munkareggelizett a három vezető közjogi méltóság, Sólyom csupán havonta kíván találkozni a miniszterelnökkel.)
„Amikor első találkozásunkat, a választási kézfogást követően a napokban először ültem le beszélgetni a miniszterelnök úrral, rögtön megkérdezte, miként szólíthatjuk egymást. Azt válaszoltam, magázódjunk, ami abszolút nem befolyásolja a kapcsolat minőségét. Én ehhez vagyok szokva, ezt tartom egészségesnek. Nyilván akit negyven éve ismerek, azzal – amikor éppen nem tárgyalunk – ezután is úgy fogok érintkezni, mint korábban. Talán dzsentri hagyomány Magyarországon, hogy rögtön mindenki tegeződni akar, holott a magázódás nagyon tisztességes dolog.” (Gyurcsányról.)
2005. november 24., Népszabadság
„Le is szögeznék néhány alapelvet. A legfontosabb, hogy nem fogok senkivel konzultálni az időpontról, nincs is ilyen alkotmányos kötelezettségem. (…) A választás két fordulójának napját nem a pártok, hanem az egész ország érdekének figyelembevételével kívánom kitűzni. Itt politikai és gazdasági érdekeket egyaránt számításba kell vennem. (…) Mindig a körülmények alapos mérlegelése és a jogszabályok alapján fogom eldönteni, hogy egy adott kérdésben szükség van-e konzultációra, és ha igen, akkor milyen körben.”
2006. június 7., MTV
„Az ország nagyságát és a külföldi példákat számítva azért olyan jó 100-150-nel kevesebb is lehetne.” (Az Országgyűlés létszámának lehetséges csökkentéséről.)
„Na most, vannak jelek, amelyek a javulásra mutatnak. Itt van a kampány, ugye mindenki elvárta volna tőlem, hogy szóljak bele, milyen csúnyán beszélnek. A négy évvel ezelőttihez képest sokkal jobb volt ez a kampány, mert voltak ugye durva dolgok, a politika határán belül maradt ez, tehát politikai támadások persze, hogy voltak, azért van a kampány, de most nem mentek bele senkinek a magánéletébe, nem gázoltak a privát becsületébe, ami nagyon nagy dolog. (…) Lassanként elérünk oda, amit azért ’90-ben elképzeltünk, hogy hogy néz ki egy érett demokrácia.”
„A kéznyújtás az kavart nagyon nagy hullámokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy az egy szerencsétlen esemény volt. Azonban egyrészt nem akartam senkit személyesen megbántani, ez nagyon fontos, és ezt azóta is hangsúlyozom, másrészt eltakarta a valódi eseményt. Tehát azt, hogy itt volt egy nagyon fontos elvi és értékkérdés, hogy vajon ki lehet-e tüntetni olyanokat, akik nem ennek a rendszernek, hanem a másik rendszernek voltak a támogatói és azokat az érdemeket lehet csak felmutatni, amelyet annak idején csináltak.” (Azt magyarázva, hogy 2006. március 15-én, állami kitüntetést átadva miért nem fogott kezet Fekete Jánossal, az MNB volt elnökével.)
2006. augusztus 3., Figyelő
„A pártokkal semmilyen kapcsolatom nincs. Az állami szervekkel pedig alkotmányos feladataim szerint érintkezem. (…) (A távolságtartás oka) alapvetően az én pártatlanságom, illetve az elnöki szerepfelfogásom. Elvárnak tőlem olyasmit, ami nem rám tartozik, mások viszont azt kifogásolják, hogy túlságosan aktívan politizálok. Azt hiszem, nálam passzívabb elnök még nem volt Magyarországon.”
Sólyom László a Harbour Bridge tetején Sydneyben (2009. szeptember)
„Kritikusaim kedvenc témája, hogy tavaly ősszel mégis részt vettem az ENSZ állam- és kormányfői csúcstalálkozóján. Csakhogy én nem az Egyesült Államokba, hanem az ENSZ-be mentem. Igaz, nem érkezhettem Budapestről a székház tetején lévő helikopter-leszállóra, de nem vettem részt semmilyen kapcsolódó amerikai rendezvényen. Bush elnök engem valóban meghívott, többször is visszatért rá. A beszélgetés vége felé ismét rákérdezett, hogy akkor mikor is jövök. Amint a vízumot eltörlik, azonnal – válaszoltam. Bush hatalmasat nevetett, s ebben a vidám légkörben fejeztük be a találkozót, miközben magyarázta, hogy a vízum nem elnöki hatáskör. Így azután októberben csak a kanadai magyarokhoz mehetek, az egyesült államokbelieknek üzenetet küldök.” (Sólyom korábban azt mondta, addig nem lép az USA területére, amíg ujjlenyomatot kell adni.)
„Az 50. évforduló világesemény lesz. A világ valóban ránk figyel majd. Most, a rendszerváltás után nyílt történelmi távlat a magyar forradalomra. Sosem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők. Magyarországnak tehát méltóan kell szerepelnie a világ előtt, hogy ne érje szégyen se az országot, se az ‘56-os forradalmat. Olyan ez, mint amikor a búcsú napján mindenki szépen felöltözve elmegy a templomba, és az addig ádáz ellenségek is együtt énekelnek.” (A közelgő 1956-os évfordulóra utalva.)
2006. október 19., Heti Válasz
„Az ötvenedik évfordulóra a közös ünneplés felfokozott reményével kezdtünk készülni. Közösen akartunk megemlékezni a magyar forradalomról a világgal, amely kész ünnepelni saját egykori önmagát, amikor lelkesedett, és amikor segítette a menekülteket. Együtt ünnepelhetnénk azt is, hogy egy szabad és független Magyarország emlékezik az évfordulóra. Legalább erre az egy napra jó lett volna visszatérni azoknak a napoknak a szelleméhez: az egységhez, önmagunk felülmúlásához. Nem tudom, lehetséges-e még. A kérdéseket azonban mindig fel lehet tenni, a részleteken mindig érdemes dolgozni.” (Már túl a szeptemberi utcai harcokon, de még az október 23-i atrocitások előtt.)
2006. november 25., Népszabadság
„Ha alapvető normák válnak bizonytalanná, morális válság van. Hosszú folyamatról van szó, amely nem az őszödi beszéddel kezdődött. (…) Napjainkra olyan erőssé vált a pártpolitikai megosztottság – ez a folyamat már 1990-ben elkezdődött -, hogy szinte beégett a társadalomba, és elviselhetetlen mértékű lett. A megosztottságból fakadó indulat és elfogultság egyre többször felülírja az elveket. (…) A belpolitikát közelről figyelők számára nem okozhatott nagy meglepetést a beszéd tartalma, azonban a cinikus hozzáállás, és annak a pőre megnyilvánulása, hogy a cél szentesíti az eszközt, ezt az elhúzódó válságot hirtelen föltárta mindenki előtt. Demokrácia nem létezhet morális normák nélkül. A morális normák áttörése megkérdőjelezi a demokrácia bizalmi alapját. Kell, hogy legyenek világos határok. Ha valaki ezeket a határokat tudatosan, sőt büszkén átlépi, az nem maradhat válasz nélkül. (…) A beszéd súlyos, lappangó gondokat tett láthatóvá. Itt a demokrácia alapkérdéseiről van szó: vannak-e még normáink? Szabad-e hazudni? Szabad-e bármilyen eszközt igénybe venni a hatalom megtartása érdekében?”
„Bármily csábító is az a látszat, hogy a politikában két gigász
személyes harca folyik, nem erről van szó: az intézményekben kell bízni.
Ennek legsürgetőbb próbája az október 23-án történt rendőri túlkapások
jogállami kivizsgálása. Továbbá: a normális parlamenti működésnek helyre
kell állnia. A kivonulás egy parlamenti ülésteremből kivételes
intézmény, aminek megvan a maga súlya és jelentősége. Ha az ellenzék ezt
napi gyakorlattá teszi, akkor ettől a kivételes intézménytől fosztja
meg magát, sőt mindkét oldalt. (…) A beszédmód, a kommunikáció viszont
valóban elválaszthatatlan a tartalomtól. (…) A budapesti
rendőrfőkapitány olyan hangot használt október 23-a után, amely a
Kádár-rendszer hangja. Ilyet nem hallottam 16 éve.”
Aköztársasági elnök egy pókot néz a MacRitchie dzsungelrezervátumban Szingapúrban (2008. május)
„Félelmetes volt az a társaság, amely minden normán kívül helyezte magát, és félelmetes volt a rendőrök magárahagyatottsága is. (…) Rögtön megszólaltam, és én mondtam ki először, hogy azok az emberek bűnözők. Azonnal tiltakoztam az ellen is, hogy az 56-os hősökhöz hasonlítsák magukat. (…) A törvénysértésekkel szemben a legszigorúbban fel kell lépni, az államnak meg kell védenie az állampolgárait és intézményeit. Azonban a történteket nem lehet a Kossuth térre, s az azon belül is a hangadóvá vált 100-150 emberre szűkíteni. Nem lehet kétségbe vonni, hogy vannak, voltak békés tüntetők országszerte. Akik valóban azért mentek az utcára, hogy a fölháborodásuknak az alkotmányos lehetőségek keretében hangot adjanak. Az ő jogaikat az államnak garantálnia kell.” (A tüntetésekről és a zavargásokról.)
„Ha az egésznek a dramaturgiáját nézem, akkor pontosan értem, hogy miről beszélt. De azon nem lehet átsiklani, hogy másfél évig tudatosan hagyta tovább romlani a költségvetés helyzetét, csak azért, hogy választást nyerjen, és azután fogjon majd hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez. … Kaptam egy anyagot, amelyet végül nyilvánosságra is hoztunk. Aki azt elolvassa, tudhatja, hogy engem úgy tájékoztattak:
“Úgy növekedünk, hogy abból holnap sem lesz baj.” A nyilvánossággal is közölt valótlan adatokat kaptam meg én is.”
„Én nyilvános beismerést vártam a miniszterelnöktől. (…) A kormányfő azonban nem mondta ki azt a megtisztító mondatot, amelyre az országnak is szüksége lett volna: “ezt nem lett volna szabad megtenni”.” (Az őszödi beszédről.)
2006. december 15. Info Rádió
„Mind az ellenzéknek, mind a kormánynak, mind pedig a népfelségnek is alapvető kötelessége betartani bizonyos normákat. És ha ezek a normák bizonytalanná válnak, ha a normák átlépését igazolni akarják, akkor az elnöknek kötelessége megszólalni.”
„Ez a kétpólusú politizálás egyre inkább arra épül, hogy a két oldal nem is akar kompromisszumot kötni, hiszen ebből nagyon jól meg tudnak élni.”
„Szembesülnöm kellett azzal, hogy talán naiv voltam, azt képzelve, hogy ez az elnöki program, amit szeretnék megvalósítani, hogy „lehet más a politika”, hogy én kívül helyezem magam a pártpolitikának a fogalmi rendszerén, erőterén és fegyverzetén is. Ezt nehezebben fogadják el, mint ahogy az ember várta volna.”
2007. május 12., Magyar Nemzet
„Nyilvánvaló, hogy romlanak a közállapotok, ám nem ősz óta. Ez egy régebbi folyamat. (…) Durvaság és normanélküliség uralkodik el mindenütt. (…) Úgy tapasztalom azonban, hogy a gyógyulás megindult, bár kétségkívül hosszú folyamat lesz.”
„Ha az a fő baj, hogy „nem lettek elzavarva a kommunisták”, akkor arra az a válaszom: a rendszerváltó pártok 1989-ben nem beszéltek tisztogatásról. Azt mondták, hogy különbek leszünk a kommunistáknál, mi nem fogunk B-listázni. S különbek is voltak. Sokan most utólag teszik fel a kérdést: miért maradt el a nagy tisztogatás? Azért, mert egy jogállamban ezt nem lehet megtenni. Politikai jogoktól bírói ítélet tilthat el valakit – hacsak nem akarunk a Benes-dekrétumok, vagy Rákosi korába visszaesni. Azokban a rendszerváltó országokban sem jutottak többre, ahol az igazságosság nevében bizonyos jogállami normákat felfüggesztettek.”
Kenuban evez Sólyom László a Duna-Dráva Nemzeti Parkban (2009. június)
„Az alkotmánnyal az égvilágon semmi baj nincs. Elég jól ismerem a világ alkotmányait: a mi alaptörvényünkkel kifogástalanul lehet működtetni egy parlamenti demokráciát. A rendszerváltás nagy erkölcsi adósságai nem az alkotmányon múltak. Például az első parlamentnek rendeznie kellett volna az ügynökkérdést. Volt rá alkotmányos megoldás. Így, félbehagyva viszont mérgezi a közéletet.”
„1957 áprilisában, tehát éppen ennyi idővel a forradalom után adta közre a francia filozófus, Paul Ricoeur nagy elméleti tanulmányát a magyar forradalomról. Őt idéztem: „Nem szabad sietősen napirendre térnünk az események felett, ha tanulni akarunk belőlük.” Az olyan súlyú társadalmi eseményekből, amik Magyarországon történtek 2006 őszén, tanulniuk kell a politikusoknak, a pártoknak, a hatóságoknak, különösen a rendőrség vezetőinek, a tüntetések szervezőinek és résztvevőinek, a médiának, az értelmiségnek, és voltaképpen mindenkinek.”
„Fontos lenne, hogy a sajtó segítsen megmagyarázni, a köztársasági elnöknek mikor, milyen helyzetekben van lehetősége az önálló politikai cselekvésre. Az alkotmány meghatározza, mikor oszlathatom fel a parlamentet; erkölcsi okokra hivatkozva ez nem tehetem meg. Elképesztő felvetés, hogy az elnök sértse meg az alkotmányt, oszlassa fel a parlamentet, mert az ellenzék egyetértése nélkül úgysem lehet felelősségre vonni.”
2007. július 15., MTV
„Nincsen mögöttem a pártoknak a támogatása, nincsen mögöttem a pártokhoz kapcsolódó államapparátusnak a támogatása, ez érezhető a mindennapi munkámban is. Akit nem pártok ültetnek ebbe a székbe, és utána is úgy viselkedik, hogy nem kötelezi el magát egyik oldalnak sem, annak számolnia kell azzal, hogy ezentúl voltaképpen az emberekre számíthat, és arra számíthat, hogy megértik a törekvéseit.”
„Aláírtam hozomra a Gyurcsány-csomagot, mint az első lépést, hogy induljon meg valami. Ehhez képest, ami megindult, az elszomorító, mert én csak azt látom, hogy az idei költségvetést, azt rendbe fogjuk tenni, a számokat hozni fogjuk, de hogy azonkívül hova vezet ez a sok rombolás, amivel kezdődött a reform, nem láttuk.” (A megszorító intézkedésekről.)
2007. október 4., Figyelő-Heti Válasz közös interjú
„A környezetvédő attitűd életfilozófia: otthon is ugyanazt képviselem, mint „zöld elnökként”. Szelektíven gyűjtjük a szemetet, és igyekszünk nem sokat használni az autót. Sőt, hosszú harcok után megengedte az őrezred, hogy a Sándor-palota elé kerékpártárolót helyezzünk el. Van néhány fiatal munkatárs, aki fölkerekezik nyáron. A valódi lelki változást azonban a családban élem meg: a gyerekek, az unokák gondolkodásában nem a fogyasztás a legfőbb érték. (…) Két év alatt elértem, hogy a nemzetközi színtéren is zöldként vagyok elkönyvelve, akinél már csak udvariasságból is felvetik ezt a témát.”
Sólyom László a Bükki Nemzeti Parkban (2009. szeptember)
2007. december 4., Index
„Kitapasztalva az elnöki mozgásteret, még mindig merem azt állítani, hogy lehet más a politika. Nem soroltam be sem stílusban, sem eszméket tekintve a kétosztatú pártpolitikába. Három konkrét területet tűztem ki, ahol úgy gondoltam, hogy lehet valamit csinálni: a jogállamiság, a zöld ügyek, és a határon túli magyarok ügye. Ez utóbbi nagyon komoly és súlyos kérdés, és ebben az ügyben is más politikát viszek, mint a hagyományos jobb, vagy a nem létező baloldali magyarságpolitika. Jó lenne tudni, hogy erről van-e a magyar politikai elitnek koncepciója, tudjuk-e, hogy mit akarunk azzal a hárommillió emberrel, aki magyarnak vallja magát minden nehézség ellenére. Munkaerőpótléknak tekintjük őket, van-e egyáltalán valami tervünk a velük való kapcsolatról, és tudjuk-e, nekik mik az elképzeléseik?”
„Örülnék, ha megjelenne egy zöld párt. Eddig mindig azt mondtam, hogy még nincs itt az ideje, de most olyan mértékben kiábrándult a közvélemény az itt folyó pártpolitizálásból, hogy nem tartom kizártnak, hogy megérett a helyzet egy harmadik erő megjelenésére. Erre a zöld gondolat nagyon alkalmasnak látszik, tényleg átnyúlik a táborokon, ilyen szempontból semleges. Mindenkinek húsbavágó, mert itt már nemcsak arról van szó, hogy nem lehet levegőt venni az utcán, hanem tényleg vége lesz a világnak, ha ez így megy tovább. Hiába figyelmeztet az ENSZ, meg az összes többi jelentés, ezt nem veszik nálunk eléggé komolyan.”
„Sohasem voltam pártpolitikus, ezért nem is vagyok való ebbe a világba, nem szeretnék és nem is tudnék pártvezér lenni. Hogy mit fogok csinálni, az ugyan foglalkoztat, de biztos, hogy nem akarok politizálni. Van tisztességes foglalkozásom, ahová mindig vissza tudok menni.”
„Borzasztóan fáj nekem, hogy nincs magyar nemzetstratégia, másrészt nem is ismerjük igazán a határon túli magyar résztársadalmakat. A fejlődés széttartó, lehet, hogy több központja lesz a magyarságnak, de újra egy nagy birodalmon, az EU-n belül vagyunk, tehát egyfajta integrálódás mindenképpen lehetséges. Úgy, hogy eközben senki nem akarhatja és nem is tudja megváltoztatni a szomszédok nemzetállam-alkotó törekvéseit. Erre tekintettel kell saját utat találnunk. (…) Nem lehet magyar-magyar politikát csinálni szomszédságpolitika nélkül. A szomszédságpolitika pedig az én szememben nem az, hogy az ember mindenfajta konfliktust kerül, hanem hogy elismerem mindenfajta érdemüket, értéküket, és a lehetséges határig érzékenységüket, ugyanakkor ragaszkodom a saját igazamhoz. Arra a mondatomra büszke vagyok, amikor azt mondtam Besztercebányán, hogy “engedjék meg, hogy szeressem egykor közös hazánk egészét!”.”
„Nem. Nem sikerült. Diákkoromban próbáltam, de az az igazság, hogy utálom a tömény szeszt.” (Arra a kérdésre, hogy volt-e már részeg.)
Az államfő megtekinti a Bevetési Irány 2009. hadgyakorlat záró bemutatóját (2009. szeptember)
2008. február 7., Info Rádió
„Bár azt nyilván nem mondom meg, hogyan szavazok majd, azt azonban elárulhatom, hogy részt veszek a népszavazáson. 48 éves koromban szavaztam először, a Kádár-rendszerben nem voltam hajlandó egyszer sem részt venni a választásokon, viszont 1990 óta élek a szavazati jogommal.” (A „vizitdíjas” népszavazás előtt.)
„Én nem szeretem ezeket a vizes hasonlatokat, sem a kompot, sem a hidat. Mi itt vagyunk lehorgonyozva a Kárpát-medencében, és itt is maradunk.” (Arra a kérdésre, hogy Magyarország híd, vagy hídfőállás Oroszország és az EU között.)
„Nem szívesen értékelném a saját két és fél évemet, noha folyamatosan gondolkodom arról, amit csinálok, és igyekszem reflektálni az összes megnyilatkozásomra, lelkiismeret-vizsgálatot tartok folyamatosan. Talán nem szerénytelenség kijelenteni, hogy minden erő kénytelen volt elfogadni, hogy az elnök nem kötődik egyik párthoz sem.”
„Eredetileg nem volt betervezve, de alapvető társadalmi probléma a cigányság ügye. Ezt szeretném behozni a köztudatba, hiszen úgy látom, hogy ez egy robbanásveszélyes, rendkívül súlyos társadalmi probléma, amit nem lehet megoldani sem liberális elvek doktriner hangoztatásával, sem Magyar Gárda-módon. Ezt egy nagyon átgondolt és a cigányokkal egyeztetett programmal lehet megoldani, elsősorban iskoláztatás és munkahelyteremtés révén. Ez alapvető érdeke mind a cigányságnak mind a magyar társadalomnak.”
2008. december 10., Reakció
„A mostani politika elit sosem fogja tudni levetkőzni, hogy a Kádár-rendszerben szocializálódott. Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén azt mondta, hogy az ő korosztályának jövője is ama névtelen koporsóban fekszik. Akkor ezt nem hittem el. Nyitva állt előttük és előttünk a visszatérés Európába – de azután mégis mindenki a múlt Európáját találta otthonosabbnak. A jobboldal számára a kommunizmus előtti időszak nyelve, szimbolikája volt könnyebben elérhető, mint a kiesett negyven év nyugati fejlődésének gyors megtanulása. A másik oldalon nemkülönben: sőt az antifasiszta francia népfront újrajátszása döntötte el sorsukat. Úgy látom viszont, hogy az ennek következtében hosszan uralkodó, kétféle és ellenséges politikai beszédmód lassan kifullad, elkopik, az emberek megunták.”
A köztársasági elnök egy 3D-s természetfilmet néz Ipolytarnócon (2009. szeptember)
„Vezető orvos ismerőseink mesélik, hogy nem tartóztatják a fiatal kollégákat, mert nem tudnak nekik mit ajánlani, és azt is tudják, milyen hasznos néhány évet kint tölteni. Mégis bíznak benne, hogy a legjobbak hazajönnek. Megértem azt, aki visszatér. Én is így tettem.”
„Minden igyekezetemmel próbálom enyhíteni azt a traumát, amelyet a népszavazás a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek okozott. Rendkívül mély sebeket ejtett, ezt idehaza ésszel és érzéssel fel sem érik. Szerintem nem kellett volna kiírni a népszavazást: ez az ötlet tipikus példája volt a végig nem gondolt érzelmi politizálásnak. De ha már egyszer egy referendum azt rendelte volna el, hogy a parlament hozzon törvényt, még mindig alkalmazkodni lehetett volna a rengeteg meggondolandó körülményhez. De az igazán tragikus az volt, hogy az itthoni pártok instrumentalizálták a témát, az egész a szokásos „ki kit győz le” versengéssé alakult. (…) Két tanulság még mindig nem jött át. Az egyik az, hogy az akkori konfliktus még jobban beszorította a közbeszédet a nemzeti-nemzetietlen érvelésbe, és persze ellenpárjába, a fasiszta-antifasisztába. Az ország megosztottságát végletesen elmélyítette, és ezzel a történettel könnyen magyarázhatóvá tette. Ez a kár felmérhetetlen. A másik megrendítő tanulság az az érzéketlenség, ahogy emberek millióit, érzelmeiket, küzdelmes sorsukat politikai játék eszközének tekintették. A népszavazás hatása élénken él: öreg emberekkel találkoztam Erdélyben és a Felvidéken, akik elsírták magukat december ötödikét emlegetve. Ha lesz eredménye az elnökségemnek, talán az, hogy sok helyütt sikerült enyhíteni a traumát. Megértetni, hogy nem szakadtunk szét, hogy nem hagyta el őket az anyaország.” (A négy évvel korábbi népszavazásra utalva.)
„Minden utazás és az arra való készülődés nagy tanulás. Októberi székelyföldi utam a romániai ’56 jegyében állt. Nagy szívfájdalmam, hogy itthon kevesen tudnak arról, hogy ezerötszáz embert ítéltek 6-8 évi börtönre, húszat kivégeztek csak azért, mert kiálltak a magyar forradalom mellett. Évek óta harcolok azért, hogy a törvény előtt is rehabilitálják ezeket az embereket.”
„Ahhoz, hogy a jövőt megtervezhessük, de hogy a nemzetiségi kérdéshez egyáltalán hozzászóljunk, tudnunk kellene a történelmet nekünk is. Amikor Nagy-Magyarország matricát látok egy autón, kedvem lenne tulajdonosától megkérdezni, tudja-e, milyenek voltak az etnikai viszonyok 1918 előtt. Inkább a Teleki-féle nemzetiségi térképet tenné ki, vagy akármelyik bécsi vagy Prágában kiadott korabeli térképet! Akkor tudná, hogy például már 1848 előtt román többség volt Erdélyben. (…) Megszámolták-e a matricán, hogy nem 64 vármegye, hanem 63 volt és egy corpus separatum, Fiume városa? Amely közös, ne féljünk a szótól: multikulturális alkotása volt a monarchiának, olaszokkal, horvátokkal, magyarokkal, osztrákokkal. Azt szeretném ajánlani a szlovákoknak is, hogy közös történelmünkre, a közös kultúrára fektessük a hangsúlyt, ez oldhatja görcseiket.”
„A mostani helyzethez egy keserű adalék: Csíkszeredában egy székely férfiegylet rendszeresen imádkozik szegény Magyarországért – mármint értünk.”
Sólyom László az Alcázar erőd tornyába vezető csigalépcsőn (2009. november)
2009. február 28., Népszabadság
„Én nem voltam hajlandó kerülni például a cigány szót, csak azért, mert egyes véleményformálók úgy vélték, jobban tudják, mi sérti a cigányokat, mint ők maguk. (…) Nem az a kérdés, és a vita tárgya, hogy milyen szót használ valaki, hanem, hogy pontosan mit is állít. (…) A cigányság és a többségi társadalom viszonya nemcsak nálunk, hanem Csehországtól le a Balkánig a jövő stratégiai problémája. Tény, hogy a cigányok zöme a rendszerváltás vesztese lett. Kérdés, hogy ráadásul a válság vesztese is lesz-e azzal, hogy rájuk hárul annak minden súlyos társadalmi feszültsége. Újévi beszédemben kérve kértem az embereket: ebben a helyzetben ne engedjék, hogy egymás ellen fordítsák őket. Most ezt a kérést megismétlem. Az ellentéteket orvosolni kell, szítani nem szabad.
„Kérdezhetnék: hogyan viszonyuljunk akkor a cigányokat sújtó, másfél éve tartó bűncselekmény-sorozathoz? Talán mindenekelőtt – még mielőtt cigánykérdésről, rasszizmusról, maffiáról beszélnénk – bele kellene gondolnunk magának a történteknek a rettenetébe. Abba, hogy megismétlődik, hogy szerencsétlenekre rágyújtják a házat, és amikor menekülnének, lelövik őket. Ilyen még nem volt Magyarországon, ez olyan gyalázatos bűn, amelynek a súlyát föl kéne fogni: s ez ma, Magyarországon történik, a mi társadalmukban, a mi országunkban. Ha mindenki fölfogta az események súlyát, akkor a megszólalók felelősségérzetében is reménykedhetünk. Akkor talán nem is kellene óva inteni senkit attól, hogy prejudikáljon. Vagy attól, hogy bárki ezeket a tragédiákat fölhasználva próbálja a maga politikai pecsenyéjét sütögetni. (…) A tényeket hiányolom a cigánysággal kapcsolatos diskurzusból, és maguknak a cigányoknak a megismerését. Hiszen mit tud egy nem cigány a cigányokról? (…) Tudás nélkül valóban sztereotípiák és előítéletek maradnak. (…) Magyarország államfőjeként ebben az esetben helyénvaló a régies és ünnepélyes szóhasználat: a cigányság az ország testének része.” (A romagyilkosságok kapcsán.)
2009. március 25. MTV
„Ma már olyan a helyzet, hogy csak egy előrehozott parlamenti választás adhat esélyt arra, hogy egy stabil, széles körű felhatalmazással rendelkező kormány tud felállni. Egy olyan kormány, amelynek elég háttere van arra, hogy egy hosszú távú, több éves programot meg tudjon valósítani, és így ki tudja vezetni az országot a válságból.” (Annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bizalmi szavazást kért az Országgyűlésben.)
„Ha a miniszterelnök olyan kijelentést tesz, hogy az ügyészség és a bíróság egyes esetekben egy ellenzéki párt sugalmazása szerint működik, ez súlyosan veszélyeztetni az államszervezet demokratikus működésébe helyezett bizalmat. Nem szabad megengedni ilyen kijelentéseket.” (Gyurcsány vádjaira utalva.)
2009. augusztus 21., Sajtónyilatkozat a komáromi Erzsébet hídon
„Itt a határon ért utol minket a Szlovák Külügyminisztérium jegyzéke, amelyben az én számomra, név szerint, éjfélig megtagadják a belépést a Szlovák Köztársaság területére. Ez egy példátlan, és két szövetséges állam viszonyában megmagyarázhatatlan és kimenthetetlen lépés. Különös tekintettel a kitiltás indokolására, amely azt mondja, hogy biztonsági kockázatot jelentene a jelenlétem. … A szlovák fél hivatalosan több mint két hónapja tudja ennek a látogatás tényét. A legutóbbi napokig mindenben együttműködést tapasztaltunk a szlovák hatóságokkal. Remélem, hogy az utolsó két napban kitört hisztéria a legfelsőbb állami szinteken nem a szlovák nép érzelmeit tükrözi.” (Azt követően, hogy nem engedték be Szlovákiába.)
A köztársasági elnököt nem engedték be Szlovákiába
2009. augusztus 21., Komáromban, a híd lábánál, könnyes szemmel a Világgazdaság online-nak
„Még visszajövünk.”
2009. december 17., Heti Válasz
”A 2004 decemberében fájdalmasan félresiklott magyar-magyar viszonyt kellett orvosolni – ezért bejártam az összes magyar lakta területet. Büszke vagyok arra, hogy én voltam az első magyar köztársasági elnök, aki március 15-én Kolozsvárról intéz beszédet az egész nemzethez – immár a kulturális nemzet egységének alapján, amely nem áll ellentétben egyes határon túli nemzetrészek integrációjával adott államukba. E stratégia részeként két éve is voltam Szlovákiában Szent Istvánt ünnepelni, a szervezők akkor sem hívtak meg szlovák notabilitásokat, mégsem volt gond. Az idei utat is időben bejelentettük, tehát nem érzem, hogy hibáztunk volna.”
„Abszurd elvárás, hogy az elnök a pártok álláspontjának mértani közepén helyezkedjen el. Ez azt jelentené, hogy csak hallgat és mosolyog. Szó sincs arról, hogy az elnöknek semmitmondásba kellene menekülnie, amolyan örökös „szeressük egymást, gyerekek”-szövegekbe.”
„Nem volna elegáns, ha hivatalban lévő elnökként saját hatásköröm módosításáról értekeznék, vagy azon kezdenék sopánkodni: milyen kár, hogy nem nevezhetek ki kedvemre bárkit.”
„Szeretném egyértelművé tenni: semmilyen emberi jog, szabadságjog szempontjából nem állunk rosszabbul, mint az Egyesült Államok.” (Miután több nagykövet levélben tiltakozott a Sláger és a Danubius frekvenciáit új tulajdonosoknak ítélő országgyűlési döntés miatt.)
„Anglia a XVIII. század végén volt olyan korrupt ország, mint mi most. De aztán vettek egy nagy levegőt, és húsz év alatt felszámolták.”
„A 2010-es választásoktól ezt várom. Az újrakezdést. Nem vagyok pesszimista. Főleg, hogy az üzleti szférából is olyan véleményeket hallok: ha a választások után sikerül új légkört teremteni, az energiákat szabadíthat fel. Én annyival tudok ehhez hozzájárulni, hogy – szokásom szerint – a lehető legkorábbi dátumra fogom kiírni a választásokat.”
„Ha valakit felkérnek egy ilyen fontos tisztség betöltésére, erkölcsi kötelessége nagyon komolyan mérlegelni. Ahhoz azonban előbb kérni kell. Addig a pillanatig pedig az elnöknek nem szabad foglalkoznia a kérdéssel, máskülönben elveszíti a függetlenségét. Én ezért tudatosan zárom ki a gondolataimból a hogyan tovább kérdését.” (Arra a felvetésre, hogy vállalna-e még egy ciklust.)
2010. június 24. Heti Válasz
„Nem volt mit mérlegelni. Mivel nem kérdeztek meg, hamar, már a választások előtt megértettem: nemkívánatos újabb öt évig az általam képviselt elnöki felfogás. Ezt nem volt könnyű tudomásul venni, de ami személyes sorsomat illeti, jó lelkiismerettel fejezem be a munkát. Annak idején az Alkotmánybíróság elnökeként a halálbüntetést eltörlő döntéshez hosszú, elmélkedő indokolást írtam. Amellett érveltem, hogy az emberi élet kimondhatatlan méltóságát annak egyszerisége adja. Így fogtam fel az elnöki munkát is. Egy ciklus alatt igyekeztem elvégezni mindazt, amit célul tűztem ki. (…) Nagy ajándék, hogy végigcsinálhattam ezt az öt évet, noha nagyon nehéz időszak volt. Akár viccelhetünk is: egy ciklus alatt kettőt teljesítettem. Most már új feladatom van: meg kell találnom a volt elnök szerepét.”
„Eszem ágában sincs pártpolitizálni, nevetséges is lenne tőlem. A közéleti szerepvállalást azonban nem zárom ki: még sok erőm van, szeretnék hasznos maradni a magyar nemzet számára. Az igazán nagy kihívás a cselekvés és a pótcselekvés megkülönböztetése lesz. Amikor korábban befejeztem egy könyv írását, vagy letelt egy megbízatásom, eltartott egy ideig, amíg megtaláltam azt az új témát vagy célt, amellyel szívvel-lélekkel azonosulni tudtam. Most is így lesz.”
