A Google augusztus elején tartotta a legutóbbi hardveres eseményét, ahol bemutatták a Pixel 9 készülékcsaládot, a Pixel Watch 3 okosórát és a Pixel Buds Pro 2 fülhallgatót. Ezen kütyük különlegessége, hogy hosszú idő után végre hazánkban is kaphatók hivatalosan, így adott a gyártói jótállás, illetve a szervízszolgáltatás. Korábban alaposan kiveséztem, hogy pontosan mit tudnak a csúcsmobilok, kipróbáltam a keresőóriás óráját is, most pedig azt néztem (és hallgattam) meg, mire képes a Google fülese.
Google Pixel Buds Pro 2 fülhallgató
A Pixel Buds 2 Pro a gyártó korábbi, egészen egyedinek mondható dizájnját viszi tovább, aminek hála az eszköz kiemelkedik azon megoldások tengeréből, amelyek az Apple által divatba hozott pipa-szerű megoldást alkalmazzák (mint a szintén idei Galaxy Buds 3 Pro). A Google formaterve továbbra is egy gombra emlékeztet (főleg a fülbe helyezve), de látható fejlődéssel, hiszen a méret minden korábbinál kisebb, így ez a kivitel már egyáltalán nem fest olyan furcsán, mint a 2017-ben debütált első változat.
A kialakítást illetően a tesztalanyom egy in-ear, tehát „agybadugós” eszköz: a vetőcső végén cserélhető szilikon harangok találhatók, amik egyben a passzív zajszűrésért is felelősek. Utóbbi ugye annyit tesz, hogy a puha és rugalmas anyag a hallójáratunk falához szorulva már önmagában tompítja valamennyire a kívülről érkező hangokat.
A csomagban négy eltérő méretű (XS, S, M, L) harang kapott helyet, amiből a mediumot már eleve a fülesre illesztve kapjuk meg. A kütyühöz tartozó Pixel Buds alkalmazásban van továbbá olyan funkció, amivel nemcsak az tesztelhető, jól helyeztük-e az eszközt a fülbe, de az is, hogy melyik harangméret a legmegfelelőbb a számunkra.
A Pixel Buds 2 Pro a Google-től megszokott, a Wall-E animációs film Évájára emlékeztető bölcsőben érkezik, ami ugyan magasabb, mint a legtöbb hasonló megoldás, de vékonyabb is, így szépen belesimul a zsebbe. A tok alján ott a töltésre használható USB-C port (kábelt viszont már nem kapunk hozzá), mellette egy hangszóró (erre hamarosan visszatérek), a hátlapon pedig egy, a burkolat síkjába illeszkedő gomb, amivel manuálisan indítható el a párosítási folyamat.
A vezeték nélküli kapcsolat Bluetooth 5.4-es, és az eszköz tudja a Bluetooth LE technológiát is, ami többek között megkönnyíti az elkallódott eszköz megtalálását a Find My Device hálózaton keresztül – erről a szolgáltatásról itt írtam részletesebben. A felfedezésben segít a már emlegetett hangszóró is, ami nemcsak akkor játszik le egy dallamot, ha töltőre tesszük az eszközt, de a telefonunkról „szirénázás” is bekapcsolható. Ez nemcsak akkor jön jól, ha otthon nem találjuk az elkeveredett tokot, de akkor is, ha mondjuk egy kirándulás során ejtjük be a sűrű aljnövényzetbe.
Fontos továbbá, hogy a füles IP54 szabvány szerinti por- és vízállósággal rendelkezik, tehát sportolni is bátran lehet vele. És nem csak ezért, mert nem árt neki az izzadság, de azért is, mert megfelelően a fülbe helyezve, a belső rész apró gumi támasztéka kellően stabil viseletet biztosít. Esetemben az edzőtermi ugrálós gyakorlatoknál (pl. jumping jack) és futásnál sem hullottak ki a fülemből az apróságok.
A vezérlés a hasonló kütyüknél már megszokottnak mondható, a külső felületet megérintve lehet parancsokat kiadni, és tapasztalataim alapján ez a megoldás itt tökéletesen működik, alig akadt olyan alkalom, mikor a felület nem vagy nem jól érzékelte a gesztusaimat. Amiért viszont jár az extra piros pont, hogy a fülhallgatóról is szabályozható a hangerő, méghozzá jobbra és balra simító mozdulattal.
Minden más értelemszerű: egyetlen érintéssel indítható és megállítható az aktuális lejátszás, illetve fogadható hívás, dupla érintéssel számot léptethetünk és elutasítható a hívás, három érintéssel pedig visszafelé léptethetünk a lejátszási listánkon. Emellett mindkét egység esetében külön-külön beállítható, hogy mi történjen a felület rövid nyomva tartása esetén. Alapbeállításként jobb oldalra az aktív zajszabályozás (zajszűrés, kikapcsolt és átengedő mód), míg balra a digitális asszisztens aktiválása került, de ezek a funkciók akár fel is cserélhetők.
Jól szól?
Az apró, mindössze 4,7 grammos egységekbe a mérnökök egy 11 milliméteres meghajtót zsúfoltak be, fejenként három mikrofon kíséretében, illetve adott a Tensor A1 processzor. Utóbbi nemcsak az aktív zajszűrésben (ANC) van fontos szerepe, de a Gemini AI funkciók használatában is – erről is ejtek még szót részletesebben.
A hangzásra egyáltalán nem lehet panasz, hiszen kellemes (de nem kifejezetten erős) a basszus, jól kihallható a közép és magas tartomány is, a sztereó hangélmény rendben van, szépen elkülönülnek a részletek, tényleg tisztább és minőségibb hangélményt kapunk, mint egy 30-40 ezres füles esetében. Ami viszont fájó hiányosság, hogy kodekek szempontjából be kell érnünk a hagyományos AAC-vel (iOS) és SBC-vel (Android), a magas felbontású minőséget biztosító LDAC és AptX HD támogatása kimaradt, ami a 100 ezres árcédula fényében azért elég sokat ront az összképen.
Ahol a füles szépíteni tud, az a zajszűrés. Ebben hatalmas szerepe van a már említett hat mikrofonnak és a Tensor A1 chipnek, amik együtt kiváló munkát végeznek. A tesztidőszak alatt volt lehetőségem repülőgépen használni a Google fülesét, és állítom:
Az aktív zajszűrés szinte tökéletesen oltotta ki a gép monoton zúgását, miközben a beszédhangok azért átszűrődtek, így mindig tudtam például, ha valamilyen információt közölnek az utasokkal a belső kommunikációs rendszeren keresztül.
A zajszűrés persze nemcsak egy repülőn, de tömegközlekedési eszközökön, illetve egy zsúfoltabb irodában is jó szolgálatot tud tenni. Utóbbi környezetben már csak azért is, mert a kívülről érkező hang kioltásának ellentétje, az átengedő mód is kifogástalanul működik. Ennek ugye az a lényege, hogy a külvilág fontosabb hangjai a zenén keresztül is átjussanak hozzánk. Magyarán akkor is rendesen halljuk, hogy beszélnek hozzánk, mikor éppen a kedvenc dallamaink duruzsolnak a fülünkben.
Az elérhető funkciók listája ezzel persze még messze nem ért véget, hiszen a már emlegetett Pixel Buds alkalmazásban többek között beállíthatunk számunkra szimpatikus hangszínt, és az előre definiált hat lehetőséget (alap, kemény basszus, könnyű basszus, kiegyensúlyozott, énekhang-kiemelő, tisztaság) csúszkák segítségével kedvünk szerint módosíthatjuk, majd a változtatást akár el is menthetjük.
Bekapcsolható továbbá a beszédészlelés, ami megszólalva automatikusan leállítja a lejátszást (legyen az zene vagy film), illetve a zajszűrést átkapcsolja átengedő módba, hogy a füles vagy a telefon megérintése nélkül tudjunk kommunikálni. Kompatibilis tartalmak esetén aktiválható továbbá a térbeli hangzást imitáló mód, ehhez fejkövetés is társítható, és nem hiányzik a multipoint funkció sem.
Utóbbi lényege ugye az, hogy a füles egyszerre két eszközhöz is csatlakozik, pillanatok alatt lehet köztük váltani. Ennek hála a mobilunkon hallgatott zenét elég leállítani, hogy halljuk a laptopunkon (vagy akár egy tableten) elinduló értekezlet hangjait. Akadnak továbbá olyan lehetőségek, amik más Google termékeket használva válnak elérhetővé.
Egy kis extra
Napjainkban minden gyártó saját ökoszisztémában gondolkodik, így legyen szó akár az Apple-ről, a Samsungról, a Xiaomiról (a sor hosszan folytatható lenne), teljesen természetessé vált, hogy az éppen aktuális csúcsmobilok mellé érkeznek kiegészítők is, például fülesek. Ennek okán a piacon megszámlálhatatlan termék verseng a vásárlók kegyeiért, és a cégek azzal próbálják magukat a többiek elé pozícionálni, hogy a márkahű felhasználóknak extra funkciókat kínálnak.
Az almásoknál ez elég extrém, hiszen az Apple Watch csak iPhone-nal használható, az AirPods füleseknél pedig ott van a helyi digitális asszisztens, a Siri elérésének lehetősége. A Samsungnál az okosórák esetében az EKG- és vérnyomásmérés legtöbbször csak a gyártó óráival párban működik, és a Pixel Watch 3-nak is akadnak olyan funkciói, amik akkor érhetők el, ha használunk más, Google gyártotta terméket.
Nincs ez másképp a Pixel Buds Pro 2 esetében sem, ahol például akkor adott a Beállítások/Hang és rezgés menüponton belüli Tiszta hívás funkció, ha Pixel 7 vagy annál újabb okostelefonnal rendelkezünk. Ennek lényege, hogy a rendszer nemcsak a mi oldalunkról érkező hangból szűri ki a zavaró tényezőket, de a másik fél esetében is, így még kevésbé optimális körülmények között (mondjuk a metrón) is zavartalanul lefolytatható egy beszélgetés.
Helló MI!
Ennél érdekesebb, hogy a fülesen keresztül már kommunikálhatunk a Gemini Live chatbottal, ami szép lassan le fogja váltani az évek óta megszokott Google Asszisztenst. Pixel-telefonon elég volt csak annyit mondani, hogy „Hey Google” és egy pittyenést követően már beszélhetünk is a mesterséges intelligenciához, aki figyeli a szavainkat. Magyarul persze még nem tud, a támogatott nyelveken kell megszólalni, és a rendszer az általunk választott orgánummal (és az általunk beállított, szintén támogatott nyelven) duruzsol a fülünkben.
Feltehetünk kérdéseket (a politikát ugyanakkor kerüli az MI, arra hivatkozva, hogy nem akar fals információt mondani), amikre a választ megkapjuk szépen artikulálva, de szöveges formában is a képernyőn, ha valamit nem értettünk volna. A kapott információt tovább részleteztethetjük, visszakérdezhetünk egyes elemekre, összességében nagyjából olyan képességeket kapunk, mint a ChatGPT esetében, hiszen a Google megoldásai is olyan nyelvi modell, mint az Open AI fejlesztése.
A Gemini emellett folyamatosan integrálódik a Google ökoszisztémába, így a teszt írásakor már el tudta indítani a lejátszási listáimat a YouTube Musicban, pusztán hangparancsokkal vezérelhető volt az app, és a legrövidebb haza vezető utat firtató kérdésemre is szinte azonnal kaptam egy ajánlást a Google Mapsen keresztül a tartózkodási helyem és a térképszolgáltatásban megadott címem között.
Emellett már az otthoni okoseszközeim is vezérelhetők a Geminivel, így a hűvösebb őszi napokon az irodából kilépve csak annyit kellett kérnem, hogy „set the thermostat to 22 celsius”, és a rendszer, ugyan a Google Asszisztens közbeiktatásával, de végre is hajtotta a kérésemet a Google Home alkalmazással összekötött okos termosztáton, otthon az ajtón belépve pedig már kellemes meleg fogadott.
A fülesen keresztül a telefonhoz beszélni ugyan elsőre picit furcsa, de mondjuk szatyrokat cipelve, a tömegközlekedésen kapaszkodva, edzés vagy futás közben azért elég hasznos, hogy rengeteg funkció pusztán hangparanccsal elérhető a telefonunkon, anélkül, hogy elő kellene venni. Emellett az is elég szórakoztató tud lenni, mikor pusztán a chatbottal beszélgetünk, ami akár egy levelet is meg tud írni nekünk, ha tele a kezünk, sőt, akár azt is megkérhetjük, hogy a szöveget fordítsa le magyarra –
Az egyetlen, és a hazai felhasználók egy jelentős részének szemszögéből nézve elég nagy bökkenő az, hogy a Gemini Live kihasználásához jelenleg valamelyik támogatott idegen nyelv ismerete szükséges, és a gyártó részéről egyelőre még csak ígéret sincs arra vonatkozóan, hogy az MI mikor lesz képes magyarul kommunikálni.
Sok lesz az!
Amellett, hogy az anyanyelvünkön az egyik legérdekesebb (legfontosabb?) funkció csak korlátozottan használható, a Google Pixel Buds Pro 2 legnagyobb hibája, hogy elég vastagon fogott a gyártó ceruzája, mikor meghatározta az árat.
Itthon 100-105 ezer forintot kérnek érte, ami annak fényében elég soknak tűnik, hogy még a HD minőségű hang sem támogatott. Persze jó dolog az egyedi forma, sokaknak az MI-funkció is hasznos lehet, a zajszűrés szintén kiválónak mondható, van vezeték nélküli töltés, de nem szabad elfelejteni, hogy a Gemini Live-ot leszámítva ugyanezeket például tudja a Nothing Ear fülhallgató is, azzal a komoly különbséggel, hogy az nagyjából fele ennyibe kerül, és kompatibilis az LHDC és LDAC formátumokkal.
