Az 53 éves korábbi középcsatár a La Gazzetta dello Sport olasz sportlapnak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a vb előtti években kirobbanó formát mutatott, és annak ellenére meghívhatták volna a brazil válogatottba, hogy az tele volt sztárokkal.
„Még ma is ezen tűnődöm, miért nem kaptam meghívást. Senki sem adott magyarázatot. Az 1990-es évek vége és a 2000-es évek eleje között a világ öt legjobb csatára között voltam: a Portóban négy év alatt 175 meccsen 168 gólt szereztem, míg a koreai és japán világbajnokságot megelőző szezonban a Sportinggal 42 meccsen 55 gólt értem el, ezzel megnyertem a második Aranycipőmet.
Értem, hogy voltak fenomenális játékosok abban a brazil válogatottban, de megérdemeltem volna a meghívást
– nyilatkozta.
Ezt nem is tudta megbocsátani Luiz Felipe Scolari kapitánynak, mert ahogy fogalmazott, attól a pillanattól kezdve vége volt az életének, hiszen szertefoszlott a legnagyobb álma.
Depresszió, kokain, pszichiátria
„Depresszióba estem, és elkezdtem mértéktelenül inni. Az első feleségem elhagyott, és problémák adódtak a gyermekelhelyezéssel kapcsolatban. Úgy éreztem, minden kicsúszik a kezemből, de a legrosszabb még hátra volt. 2003 nyarán kipróbáltam a kokaint. Nyaralni voltam, és tudtam, hogy használhatom, mert nem voltak doppingellenőrzések. Tetszett, élénknek éreztem magam tőle, és nem voltam depressziós.
Egyszer egy egész hétig ébren maradtam. Aztán túladagoltam magam, majdnem meghaltam, egy barátom mentett meg. Ekkor értem el a mélypontot
– mesélte.
Hozzátette, a pszichiátriai kezeléseknek és a családi segítségnek köszönhetően ma már békében él önmagával, és bár mentálisan soha nem épült fel teljesen, sikerült maga mögött hagynia a drogok világát.
„A gyerekeim büszkék rám. Nem arra, amit tettem, hanem arra, hogyan jutottam túl rajta. Gyakran beszélek nekik arról, milyen fontos segítséget kérni a családtól, amikor szükség van rá, és muszáj hinni Istenben, és erős akaraterővel kell rendelkezni.”
Brazília sohasem számolt vele
Jardel pályafutása során a Vasco da Gamában (59 mérkőzés/20 gól), a Grémióban (93/55), a Portóban (175/168), a Galatasarayban (43/34) és a Sportingban (62/67) is remekelt, ezzel fel is keltette az FC Barcelona és az AC Milan érdeklődését.
A 2002-es világbajnokságot végül Brazília százszázalékos teljesítménnyel, 18-4-es gólkülönbséggel megnyerte, a keretében olyan támadókkal, mint Ronaldo, Ronaldinho, Rivaldo, Kaká, Juninho és Denílson.
Jardel még csúcskorszakában sem volt állandó tagja a keretnek, 1996 és 2001 között mindössze 10-szer lépett pályára a brazil válogatottban, és egy gólt szerzett.
