Tudomány bbc history

Erőszakkal vívták ki a boldogsághoz való jogot

Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata deklarálta a tulajdonhoz, a boldogsághoz, a szabad véleménynyilvánításhoz és lényegében a szabad vallásgyakorláshoz való jogot. A nyilatkozat cikkelyeinek érvényét nemcsak a francia nemzetnek szánták, hanem az egész emberiséghez kívántak szólni.

1789 májusától igen gyorsan peregtek az események Franciaországban. A rendi gyűlés május 8-i megnyitása után megállíthatatlan lett a régi rend lebontása, a jövőképek pedig szinte hétről hétre változtak. A harmadik rend követeléseihez csatlakozó Sieyés abbé és Mirabeau márki javaslatára a rendi gyűlés nemzetgyűléssé alakult, amelyben – eltérően elődjétől – a három rend képviselői együtt üléseztek, és szavazataik azonos értékűek voltak, azaz minden szavazat egynek számított. Miután a király június 17-én bezáratta az üléstermet, a képviselők a közeli labdaházba tették át székhelyüket, és esküt tettek, hogy addig nem oszlanak fel,

amíg az alkotmány szilárd alapokon létre nem jön.

Francia szellemben

A július 14-i forradalom tovább gyorsította az iramot: a nemzetgyűlés átalakult alkotmányozó nemzetgyűléssé, amely eltörölte a feudális előjogokat, majd alig hat héttel a Bastille lerombolása után a képviselők elfogadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. (Franciául: Déclaration des droits de l’homme et du citoyen. Az elfogadott magyar elnevezés nem pontos – a fogalmat a kétségtelenül régies hangzású „honpolgári jogok” kifejezés vagy az erősen bürokratikus csengésű „állampolgári jogok” is jobban visszaadná. Az angol elnevezés is hasonló: Declaration of the Rights of Man and of the Citizen, s ugyanezeket a fogalmakat használja a német fordítás is.) A nyilatkozat első változatát La Fayette márki vetette papírra, és az akkor még az Egyesült Államok küldöttjeként Párizsban szolgáló Thomas Jefferson, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazója egyetértő „szakmai véleménnyel” nyugtázta.

Wikipedia Charles Paul Landon: A nép bosszúja a Bastille bevétele után.

Utóéletében talán ez a dokumentum futotta be a legfényesebb karriert, megalkotói erősen támaszkodhattak az 1689-ben, az angol „dicsőséges forradalom” során kivívott Jogok Nyilatkozatára – a Bill of Rightsra –, az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozatra és más amerikai mintákra. Voltak ugyan nemzetközi előzmények, az alapelvek azonban a francia szellemben gyökereztek: a nyilatkozat alapelvei a felvilágosodás filozófiai és politikai alapelveiben, a Rousseau által megfogalmazott társadalmi szerződés fogalmaiban, valamint a Montesquieu által kidolgozott hatalmi ágak megosztásának elméletében fogantak.

Egyenlőség és szabadság

A nyilatkozat cikkelyeinek érvényét nemcsak a francia nemzetnek szánták, hanem az egész emberiséghez kívántak szólni. A deklaráció kinyilvánította, hogy „minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak”, és azonos kötelességeknek is kell engedelmeskednie, melyeket a közjó és a másik jogainak tiszteletben tartása szab meg. A dokumentum

deklarálta a tulajdonhoz, a boldogsághoz, a szabad véleménynyilvánításhoz és lényegében a szabad vallásgyakorláshoz való jogot.

Egyenlő kötelességeket adott az állampolgárok számára, ezek közül a legfontosabb a közteherviselés volt, megreformálta az igazságszolgáltatást, és garantálta az ártatlanság vélelmét, tiltotta a visszamenőleges ítélkezést.

A nyilatkozat szellemében 1791-ben megszületett a francia monarchia alkotmánya is, amit 1792 szeptemberében a köztársaság kikiáltása a gyakorlatban, a jakobinus diktatúra terrorja pedig elvi szinten is hatályon kívül helyezett. A későbbi rendszerekben ugyanakkor a Nyilatkozatban megfogalmazott gondolatok a törvényhozás alapjává lettek; az 1958-ban elfogadott – V. köztársasági – alkotmány betűje szerint a Nyilatkozat cikkelyei máig kötelező érvénnyel bírnak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik